Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-08 / 2. szám

Különösen joggal felvehetjük ezt, a midőn oly nézetekről van szó, a melyek régiek és széles körben elterjedtek és mindenek előtt azon esetekben, a melyek­ben eleitől fogva fennálló és általánosan igazaknak ismert tételekkel vagy elvekkel találkozunk. Ellenvethetné ugyan valaki, hogy az ily nézetek vagy vélemények elterjedt­sége legtöbbször a tekintélyhitben leli magyarázatát; hogy azok, a kik ezeknek igazságát vitatják, bebizonyí­tásukat rendszerint meg sem kísérlik s hogy így a hívők száma és a hit vagy vélemény igazsága között nagyon laza összefüggés létezik. Azonban a dolog nem így áll. Ugyancsak oly nézet, mely kritikai vizsgálat nélkül széles körben elfogadtatik, éppen ez által szolgáltat bizonysá­got a mellett, hogy összhangzásban van azok egyébb nézeteivel, a kiknél ilv gyors és könnyű elfogadásra talált; ezen összhangzás azon nézetekkel, melyek meg­figyelés és következtetés útján jöttek létre, közvetve kezességet nyújt a vizsgalat nélkül elfogadottra nézve. Meglehet, hogy ezen kezesség csekély értékű; azonban még ez esetben is valamilyen értékű. Egyfelől tehát menteknek kell lennünk az olyas előítéletektől, a melyek: »A mit mindenki vall, okvet­lenül igaz«, vagy »a nép sz.ava Isten szava«-féle mon­datokban szoktak kifejezést nyerni; más oldalról meg azon igazságnak túlságos előtérbe helyezése altal, a mely szerint a nagy tömeg Ítélete rendesen tartalmaz téve­dést, ne hunyjuk be szemünket az ellenkező s mint­egy kiegészítő állítás előtt se, a melyszerint az nem csupán tévedést tartalmaz. Ilv módon azután oly taliz­mánhoz jutunk, a mely mindig útmutatóul fog szolgálni az igazságnak a tévedések labyrinthjaból való kibonyo­lításaban. Ezen talizmánt pedig a következő eljárásban nyerhetjük meg: Mindennemű nézeteket összehasonlí­tunk, azokból a speciális és concret elemeket, melyek azokat ellenmondásba hozzak — egymást részben vagy egészben megsemmisítvén — kiküszöböljük; megvizs­gáljuk, hogy e művelet után 1111 maradt meg, mint mind­annyiban feltálalható közös elem s ennek számára alkal­mas abstract kifejezést keresünk, a mely a különböző nyilvánulásokban az alapigazságot fogja szolgáltatni. E módszer megvilágítására és helyes voltának mint­egy próba kövéül vegyünk vizsgálat alá egy oly néze­tet, a mely ősidőktől kezdve uralkodik különböző alak­ban minden egyes népnél, t. i. a kormányzat kérdését. A különböző időkben és népeknél a kormányzás formájáról, eredetéről, hatalomköréről és feladatáról a legváltozatosabb és egymástól nagyon eltérő nézeteket találunk. A civilisatio alacsony fokán, sőt egyes művel­tebb népeknél is még nem rég azon vélemény uralko­dott, hogy a kormányzói hatalom isteni jellegű s ehhez képest az uralkodók is az alattvalók élete és vagyona fölött szabadon rendelkező istenek vagy fél istenek, vagy legalabb is Isten helyettesei e földön. Ma pedig néhány vad nép kivételével az uralkodók isteni volta a hihetőség határait túllépő képtelenségnek tekintetik s csak néhány helyütt találunk még némi nyomára azon felfogásnak, mintha az uralkodókat bizonyos természet feletti jelleg különböztetné meg a többi halandoktól. A legtöbb művelt állam, a mely még a felsőség isteni jogát elismeri, a királyok isteni jogát már rég elvetette. Máshol meg az a hit is, mely a törvényes rendet valami magasabb hatalom nyilvánulásának tekinti, kihaló fél­ben van : némelyek a törvényeket tisztán conventionalis jellegűeknek tekintvén; mig a túlzók tana szerint a kormányzásnak sem önmagaban véve, sem közmegegye­zés folytán nem tulajdonítható semminemű felsőbb hata­lom ; sőt ellenkezőleg csak annyiban van jogosítva hata­lomgyakorlásra, a mennyiben azon morális pincipiumo­kat igyekszik érvényre juttatni, a melyek a sociális élet szükségképi alaphatározmányaiból levezethetők. Vájjon most már ezen, egyazon tárgyra vonatkozó nézetek közül egyet fogunk-e kijelölni absolut igazság gyanánt, míg a többieket feltétlenül téveseknek nyilvá­nítjuk ? Avagy nem helyesebb lesz-e oda nyilatkozni, hogy mindegyikben van bizonyos igazság is, a mely a tévedések által többé-kevésbé elhomályosítva jelenik meg bennök? A kérdés bővebb és alaposabb vizsgálata a mérleget mindenesetre az utóbbi nézet részére billenti t le. Tessék ugyanis közülök egyik vagy másik azok sze­mében, a kik nem az illető nézetekben nevelődtek fel, ; szinte nevetségesnek, mégis ezen különböző nézetek alapját és éltető elemét egy elvitázhatlan tény elismerése képezi. Közvetlenül vagy közvetve bennrejlik mindegyik­ben a postulatum, hogv az egyéni akarat bizonyos mér­tékben alárendelendő a sociális követelményeknek. Az alattvalói kötelességről alkotott legrégibb és durvább eszmétől le egész a mai fejlett politikai elméletekig a legnagyobb összhangzat uralkodik ezen pontot illetőleg. Habár azon vadnak nézete között, a ki életét és vagyo­nát az uralkodó önkényére bízottnak tekinti s az anar­chistának nézete között, a ki minden kormányzattal szem­ben, legyen az autokratikus vagy demokratikus, tagadja, hogy joga volna az ő egyéni szabadságát korlátozni, első tekintetre teljes és kiegvenlíthetlen ellentét van, mindazonáltal szorosabb vizsgálat után azon-eredményre jutunk, hogy a két ellentétes vélemény közös vonása bizonyos hatások kijelölése, melyeket az egyéni cselek­ményeknek túllépni nem szabad: a mely határokul egyik a király akaratát, a másik a polgártársak méltányos kö­vetelményeit jelölik ki. így találhatjuk meg a fentebb talált módszer segé­lyével az igazságot, a melyet csupán egyik vagy másik nézet figyelembevétele mellett bizonyára magunk is té­vesen fogtunk volna fel. Ezen módszer kiváló szolgálatot tehet azon chro­nikus ellentétek vizsgálatánál, a melyek ma is válaszfalat képeznek az emberek jó része között. Ezek közül a leg­régibb, legmélyrehatóbb, legfontosabb és legáltalánosabb a vallás és tudomány közötti ellentét, mely azonnal je­lentkezett, mihelyt a kezdetben általános fetisizmusnak a dolgok egymásmellettiségében és egymásutániságában felfedezett egyarántosságok határt szabtak s a mely ma is uralkodik a tudományok s általában a vélemények minden terén befolyásolván az embereket a legegyszerűbb mechanizmusok magyarázatában épúgy, mint a legbo­nyolultabb sociális kérdések eldöntésében; sőt a termé­szet és életnek, a vallás és tudománynak összefértlensé­géből eredő ellentétes megítélése befolyással van az érzelem alaphangulatára és a napi cselekvésmódra is. A kifejezett általános elv és az imént felhozott példa is azon felvételre jogosít bennünket, hogy a val­lásos hit sokszerű nyilvánulásainak valamely végső tény­ben közös alappal kell bírniok. Vagy analógia szerint következtetve, ellehetünk rá készülve, hogy azok közül egyik sem lesz feltétlenül helyes, hanem mindegyikben több kevesebb része van az igazságnak tévedéssel ve­gyülve s néhol egészen beburkolva. Az ellenkező felvé­tel, hogy t. i. azok közül a légtöbb vagy talán vala­mennyi az' igazságnak semmi nyomát nem tartalmazná, az emberi értelemről nagyon lealazó bizonyítványt ké­pezne. Azonban ezen általános oknak egyes speciális kö­rülmények figyelembevétele még nagyobb súlyt kölcsö­nöz. Elsőben is nem kis fontossággal bír azon tény,

Next

/
Oldalképek
Tartalom