Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-18 / 12. szám

áhítata az ó-zsidók szombatnapi kegyes gyakorlatára emlékeztet. Az orosz ember az ünnep felét a templomban, felét a kocsmában (traktir) tölti. Tétlen, buta nyugalom és az ivás lévén összes élvezete : azokat igyekszik kielégíteni. Megjegyezték, hogy az oroszban az ünnep szó (prazdnik) a »renyhe« szótól (prazdnyi) származik. S mivel a renyheség minden rossz forrása, a gyakori ünnep igen gyakran vezet erkölcstelenségre. A kormány efféle, de még inkább közgazdasági indokokból, megvizsgáltatta a dolgot a töldmivelés-ügyi enquéte-tel, mely kimutatta, hogy O-Oroszországban egy év alatt a görög-orthodoxoknak mindössze csak 245 munkanapja van, míg a róm. katholikusoknak 270, a protestánsoknak 290 munkanapjuk. Erre a kormány, a vele kapcsolatban lévő pétervári szent-synodus, mint legfőbb egyházi hatóság révén és nevében, rendeletet adott ki, hogy némely ünnep nem observálandó. A rendeletnek azonban, bár teljesen törvényes formában, a szent-synodus által dekretáltatott, a gyakorlatban semmi hatása nem lett. így pl. Szent Illyés és a kazáni Isten-anyja a legkedveltebb ünnepek máig, bár hivatalosan kitöröltettek az ünnepek sorából. Épen Szent-Illvés napján, aug. i-sején (jul. 20.) Szent-Pétervárott lévén, tanuja voltam a processiónak, mely a kazáni székesegyháztól (Szobor Kazanszkoj Bozsiej Mater) kiindulva tesz körutat a városban. A csudatévő Istenanyja-képet — melyet 1721-ben szintén Nagy Péter hozatott Moszkvából Pétervárra, hogy a hely szentségét s látogatását emelje — azt a nagy ereklyekép-táblát négy ember veszi a valiára, s tengernyi néptől körülvéve hurcolja meg a városban. Bár folyvást a legszélesebb utcákon, a Nevszki-Prospecten, a Bolsaja Szadovaján stb. mennek, mindamellett iszonyú a tolongás mindenütt, mert sok az ember, s mindenik a szentképhez akarna érni menetközben. Ezért töri magát ezerrneg ezer ember, s ezért verekednek a kép közvetlen közelében. A kép előtt lovas rendőrök nyitnak utat, s nyomukban siketitő zaj, lárma, szitok és ütlegelés közt gyorsan viszik tovább a képet: Szóval Szent-Illyés napját ma is csakúgy ünnepnek nézik, s akként ülik meg, mint elődeik. A nép conservatizmusa hitbéli dolgokban századok óta viszszataszít minden változtatást, a legparánvibbat sem engedi meg. Midőn a XVII. században Nikon moszkvai patriarcha a biblia fordítását, az ének- és imakönyveket revideálni vagyis többé-kevésbé újítani merészelte : a miatt az 1666-ki moszkvai zsinaton tömérdeken szakadtak el az egyháztól, kik magukat aztán ó-hitűeknek (sztarovjerci) nevezték, míg ellenfeleiktől szakadároknak (raszkolniki) bélyegeztettek. S mi volt a botránykő, melv a szakadást előidézte ? — Merő apróságok. Az ó-hitűek először is máskép írják Jézus nevét, mint a görög-orthodoxok. Nem első eset, hogy pusztán philologiai kérdés vallási térre tereltetett. Vuk szerb költő ellen is egész vallási háborút indítottak a papok a miatt, hogy a latin alphabetum jottáját bemerte vinni a cyrill-irásba. Vagy nálunk a »keresztyén« és »keresztény«, mely voltakép orthographia vagy kiejtés dolga, egész a mai korig érő állandó vitát idézett elő ; a katholikusok következetesen keresztényt, a kálvinisták keresztyént irnak és mondanak.*) De mind ez alig számít a sztarovjercik fölháborodásához képest, kiket ilyenfajta eltérés indított első sorban az elszakadásra. A többi ok is hasonló ehhez: a sztarovjercik nem három újjal vetik a keresztet, mint a görög-keletiek, hanem csak kettővel; kétszer éneklik az alleluját, s nem háromszor; az úrvacsoránál nem annyi darab kenyeret használnak, s az oltár és a templom körül nem keletről nyugatra, hanem nyugatról keletre mennek. Dogmatikai különbség nincsen a két egyház között. De a külső ceremóniáktól való legcsekélyebb eltérés, az egyetlen ezred év alatt, elegendő volt arra, hogy néhány millió orosz örökre odahagyja azt az egyházat, mely a hagyományos szokásokat csak érinteni is merészelte. Ebben nagy tanulság rejlik. Mutatja, hogy a traditionalis cári politika mennyire a népben gyökerezik, mennyire kifejezője a minden újítástól iszonyodó népszellemnek. Ballagi Aladár. KÖNYVISMERTETÉS. Das Urchristenthum, seine Schriften und Lehren, in geschiehtlichem Zuscimmenhang beschrieben von Ottó Pjleiderer. Berlin IS8J. VIII és 8pi. I. Eenti cím alatt jelent meg Pfleiderer Ottótól mult év végén egy terjedelmes munka, mely a London és Oxfordban 1885-ben a Hibbert-alapítvány megbízásából tartott hat fölolvasásnak kibővítése. A szerző álláspontjának jellemzésére legjobban az előszóból átvett eme szavak szolgálhatnak : »E könyv összehasonlítva az 1873-ban megjelent »Paulinismus« c. művemmel, tanúsítani fogja, hogy én egyet-mást az exegesis terén javítottam ugyan, de egyetemes felfogásomat a Paulinismus jelleméről s helyéről az őskeresztyénségben nem csak hogy nem változtattam, hanem még szilárdabb alapokra fektettem s következtesebben keresztül vittem. Baurtól való eltérésem ez által jelentékenyen nagyobb lett, mint eddig volt. Egyébiránt tiszteletemet e nagy theologus iránt, kinek művei az őskeresztyénség tudományos felfogására Úttörők voltak, nem csökkenti az, ha én azon meggyőződésre jutottam, hogy az ő nézete az őskeresztyénségről annyiban téves volt, a mennyiben a Paulinismus és a zsidó keresztyénség közötti ellentét, mely mint Baur helyesen felmutatta, az apostoli korszakban megvolt ugyan, de az ezutáni időben nem volt többé, mint ő vélte, a fejlődés mozgató elve, mivel a pogány keresztyén egyház kezdettől fogva a heilenismus talaján, mely | amaz ellentét körén kívül feküdt, képződött és fejlődött. Baurnak e tévedésére fölhívni a figyelmet, ez Ritscht tagadhatatlan érdeme ; de bármily éles eszűleg is járt el e tudós a Baur-féle elmélet bírálatában, én nem vagyok képes az ő hypothezisében a Baur-féle kritika tovább *) »Kálvinista, mert a keresztyén szót mindig erős »ty«-vel »ny« nélkül ejtette.* Kálmán Dezső : Csalánlevelek. Kölesd, jSS2, 53. lap-