Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-18 / 12. szám

fejlesztését látni, sőt inkább kénytelen vagyok ebben az ó-protestáns theologusok dogmatikai nézetéhez való viszszatérést pillantani meg, a kik szerint az őskori egyház tana az .apostoli tantól való eltérésből s így visszaesésből magyarázható ki. Különösen feltűnő lesz ez Ritschl tanítványánál, Harnack-nál, a ki szerint a Hellenismus a Gnosticismus segélyével hirtelen a keresztyénségbe nyomult s azt maga alá vetette s elvilágiasította. Én úgy vagyok meggyőződve, hogy a sülyedés-elméletnél — így lehetne ez elméletet röviden megjelölni — az apostoli tbeologiáról oly fölfogás uralkodik, mely a történeti kutatást nem állja ki. Mert a hellenismus nem volt idegen a páli theologiára nézve sem s a deteropáli s jánosi theologiában pláne uralkodó szerepet játszott. Ha tehát a hellen gondolkodásmód, mint ilyen a keresztyén igazság elferdítése volna, mint eme theologusok fölteszik, úgy a következő különös zárlathoz kellene jutnunk, hogy a keresztyén theologia már az ő új testamentomi kezdetében a keresztyén igazságtól eltért. E zárlat lehetetlensége amaz elméletet elfogadhatatlanná teszi. Miután a föntelmondottak szerint én a Ritschlféle nézetet ép oly kevéssé fogadhatom el, mint a mily kevéssé maradhatok meg a Baur véleménye mellett, előttem csak egy lehetőség mutatkozik, mely oly közelfekvő s egyszerű, hogy csodálkozhatunk, hogy eddig még nem lett mint egyedül helyes elismerve. Mivel a pogány keresztyén egyház a páli Krisztushirdetés által egy a keresztyénség előtti hellenismus által elkészített talajra lett építve, épen ezen hellenismus s ama Krisztushirdetés voltak azon tényezők, melyek összeköttetéséből a pogány keresztyénség sajátossága, előállása pillanatától kezdve, legjobban kimagyarázható, s amelyek kölcsönös viszonyából, a mint t. i. az egyik tényező a másikat áthatotta, túlsúlyt vett rajta vagy engedett túlsúlyának, az őskeresztyén s ó-kori egyházi tan fejlődési formái erőtetés nélkül fölmutathatok. E nézet bebizonyítása céljából lőn jelen könyv megírva ; itt csak anynyit említek még meg, hogy mellette nem csak egyszerűsége, hanem azon előny is szól, hogy így az egyes tanok elfogulatlanabb s méltányosabb megítélése lehetővé lesz téve, mely az eddig követett szokás szerint egyszerűen lehetetlen volt, a mennyiben eddig egy Normaltypus lett fölállítva s ezután lettek a némileg eltérő tanok meg- és elítélve — elég legyen csak a Jakab apostol levele szokásos méltánytalan megítélésére hivatkoznom. Épen ez az, a mi a tárgyilagos történetírást a dogmatikustól megkülönbözteti, hogy előbbi minden egyoldalú előítélet nélkül minden sajátos s a kor viszonyai által keltett képződésnek jogát csonkítatlan hagyja. Persze, nem titkolhatom el, hogy épen emez objektív történeti megírása az ős keresztyénségnek az erős dogmatikai ragaszkodáshoz, mely theologiánkat — s nem csupán a confeszonálist uralja — oly kevéssé illik, hogy a theologiai többségnél könyvem előnyös fogadtatásra nem számíthat. De én úgy vagyok meggyőződve, hogy mindaddig, míg protestáns tudományos theologia létezik, ennek föladata épen abban áll, hogy a keresztyénség történetének megbízható s pontos kutatása által minden szűkkeblű dogmatismusnak útját állja s érzékünknek s tekintetünknek a jogot a keresztyén különböző felfogásához megadja. A történet az az igazság, melyet Isten alkotott, a dogma az igazság, melyet emberek alkotnak; ezért életföltétele a protestántismusnak, hogy a történelem szabályozza a dogmát s ne a dogma a történelmet, nem egy hittan, legyen e hittan konfeszszionalis vagy önmaga alkotott, előítéleteivel kezdje meg a theologiai történész munkáját, hanem azzal a rokonszenves tisztelettel a tárgy iránt, mely mindenütt, különösen pedig a vallások történeténél, a helyes fölfogásnak föltételea. Ennyit az előszóból, a többire nézve utalunk magára a műre. BELFÖLD. Tizedik egyetemes ima-egyesülés a vasárnap teljes mecjszentelése érdekében. (1888. ápril x—8.) 2. Mózes 20, S: » Megemlékezzél a szombatnapról, hogy azt megszenteljed. < János Jelenései i, 10: ^Lélekben elragadtattam az Úrnak napján. < Máté iS, iq: »Ha kettő közületek egy akaraton lészen a földön, minden, valamit kérnek, megadatik nekik az én mennyei Atyámtól.* A multévi imára való felhívás közzététetett angol, német, francia, holland, dán vagy norvég, svéd, magyar, cseh, olasz, spanyol, görög, görög-török, őrmény-török, bolgár, örmény és arab nyelveken. A külön lenyomatokban eszközölt köröztetés 248,000 példányra, a társaságnak 1878-ban történt megalakítása óta legnagyobb példány számra rúgott, mi az egész időszak alatt 1,163,000 példányt tesz ki. Nagymérvű gyarapodást nyert ezen köröszetés a különféle országok hírlapjaiba igtatás által. Világszerte számos ima-gyütés tartatott és sok családi és magános ima mondatott e célra. Mindazáltal a multat csak a küzdelem kezdetének kell tekintenünk és szükség, hogy a terjesztett felhívások, a tartott összejövetelek, a mondott imák száma még százszorosan növekedjék, hogy biztosíttassék az Úr napja egyetemes megszentelésének áldása és az ezzel járó jótétemények. Imádkozás alapjául ajánltatnak a következő tárgyak. I. Adassék Istennek hála a vasárnap megsztntelésének az elmúlt kevés esztendő folytán vett előmeneteleért. Míg sok helyütt megdöbbentően növekedik a vasárnap megszentségtelenítése, addig másutt mégis haladás történik a nyugalom napja érdekében. E haladás észleltetett azon fokozott érdeklődésben, melylyel minden országban felkarolták ez ügyet. Kitűnik ez az imádkozási szellemnek ez ügyre vonatkozó gyarapodásából. Kitűnik ez azon üzleti helyiségek számából, melyek az európai kontinensen az Úr napján csukva tartattak. Kitűnik ez számos város azon fokozott erélyéből, melylyel e napon a nyilvános házak teljesen zárva tartását eszközlik. Látható ez sok városrészben a vasárnapi postai szolgálat korlátolásából és különösen azon egyértelműségből, melylyel kérvényezték a törvényhozás előtt, miszerint teljes vasárnapi nyugalom adassék a postai szolgáknak, lévén 3741 kérvény 279,884 pártoló, és csupán 4 kérvény 515 ellenző aláirással beadva. Imádkoznunk kellene, hogy a hála szelleme nyilvánuljon ezen jótéteményekért és hogy teljes eredmény koronázza a még fenmaradt rosznak elhárítására irányzott törekvést. Olvasandó: 103 Zsoltár; 116. Zsoltár; 5. Mózes 5, 12—15 ; Ézsaiás 55. II. Kormányzó és más befolyásos munkaadó ható-