Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-18 / 12. szám

hanem annak bal oldalára kerültek, miről szerző azt hiszi, hogy a Szenttörténet ezáltal könnyen áttekintést nyert. Ezeken az elveken épült fel a »Tervezet«, mely pontosan mind azokat a fejezeteket és verseket idézi, melyek a szerkesztendő iskolai bibliában felveendők; egyszersmind, a szükséges változásokat és kibővítéseket adía, a mint azt a »Tervezet« névtelen szerzője óhajtja. Minthogy a könyv mindent tartalmaz, mit laikusnak tudnia kell a bibliából, úgy látszik, mintha Luther bibliáját egészen ki akarná szorítani a családból. Ez azonban csak látszat, mert törekvése oda irányul, »hogy az iskolai biblia a kiskorúak könyve legyen, a teljes biblia pedig a nagykorúak kezében maradjon.« Gamauf György, t.-képző tanár. TARCA. Az oroszországi búcsújáróhelyek. III. Szent-Pétervár. Még egy lavra van Oroszországban, mely azonban, össze sem hasonlítható a már említettekkel. A pétervári Nevszki-lavra (Szvjeto-Troicko Alekszandro-Nevszkaja lavra) ez, mely egykorú a hivatalos orosz fővárossal. Nagy Péter azért alapította, s azért ajándékozta meg 1724-ben Nevszki-Szent-Sándor amaz ereklyéivel, melyeket addig a vladimiri kolostor őrzött: mert újonnan alapított fővárosa virágzásának legbiztosabb zálogául tekinté, ha azt a nemzeti szent helyek nimbusával veszi körül. Nevszki Sándor vladimiri nagy fejedelem, nemzeti hős és szent volt, ki olyanforma helyet foglal az orosz történelemben, mint a miénkben Szent-László. Amaz a tatár-uralom idején a »hitetlen« svédek, ez a »pogány« kunok ellen küzd, mindkettő óriás termetű : egy fejjel magaslottak ki vitézeik közül. Még az sem igen tesz különbséget a két szent hős között, hogy Nevszkit, mint Oroszország védszentjét, egész Oroszország tiszteli ; mert Szent-Lászlót, az egész középkoron át, épen úgy imádta egész Magyarország. Nézetem szerint jobban tisztelték mint Szent-Istvánt, kinek imádását újabb keletűnek tartom. Szent-István képe soha nem fordul elő régi pénzeinken, míg ellenben Szent-Lászlóé Nagy Lajostól Mátyás király koráig mindig, s csak Mátyás alatt váltja fel Szent-László alakját — nem Szent-István, hanem a Boldogságos Szűz, mint »Patrona Hungáriáé.« A pétervári várszerű lavra templomai közt legkülönb a szent-háromság székesegyháza, melyet még Nagy Péter kezdett építtetni 1715-ben, állítólag azon a helyen, hol Sándor, Oroszország védszentje, 1241-ben megverte a svédeket és a német lovagrendet. A templom építését II. Katalin fejezte be 1790-ben. Itt nyugosznak Nevszki-Szent-Sándor tetemei egy öt méter magas tömör ezüst pyramis tetejére helyezett ezüst ravatalon. Az angyaloktól támogatott s szentek életeit ábrázoló katafalkhoz •legföljebb ha a prágai Nepomucenus Szent János halotti dísze fogható. Itt is mint Prágában minden vert ezüsttel van borítva, Erzsébet cárnő bőkezűségéből, ki 1752-ben e katafalk felállítására engedett át a kolivani újonnan nyitott ezüstbánya termeléséből 1800 kilogrammnyi ezüstöt. Nevszki-Szent-Sándor képe olajszínű, fára van festve s ezüsttel díszítve, mint minden orosz szent kép. Mert Oroszországban annyira tisztelik az ikonokat, hogy nem örömest engedik meg hamar pusztuló anyagokra alkalmazni. így a XVII. században eltiltották festett üvegeken tüntetni íöl a szentek képeit, mert az üveg nem tartós, törékeny holmi. De még másra is ügyelettel voltak e tárgyban. Egész a XVI. századig kizárólag a monostorokban készítették a szentképeket. Attól fogva laikusok is gyártják, de mindig erős egyházi ellenőrzés alatt. A zsinatok, a szentkép-készítők számára pontos utasításokat, rendszeres ikonographiai kézikönyvet szerkesztettek, mint egykor a byzanciak. Mert az átöröklött mintáktól való legcsekélyebb eltérés is eretnekség számba jő; olybá vennék mintha akár a lithurgia szövegén változtatnának. S nem elegendő, hogy a művész értse a mesterségét, hanem tiszta kezűnek, tiszta életűnek is kell lennie, hogy méltó legyen pl. a Boldogságos Szűz képmásának elkészítésére. Az 1550-iki zsinat 43. törvénycikke megszabja, hogy »a szentképfestő alázatos, szende, szerény, komoly legyen, ne veszekedjék, ne részegeskedjék, ne legyen tolvaj, vagy orgyilkos, s általában őrizze meg lelki-testi tisztaságát. Az a melyik nem tudná megtartóztatni magát, törvéityes házasságra lépjen. Illő, hogy a festők gyakran látogassák a papokat, tanácsot kérjenek tőlük, s rendeleteik és utasításaik szerint éljenek, böjtöljenek, imádkozzanak s tartóztassák meg magukat.« (Ld. Etude d'iconographie chrétienne en Russie, par J. Dúmouchel, d'aprés Bouslaief Moscou, 1874.) Szóval a szentkép-készítés egy neme az isteni szolgálatnak, melyet csak igazhitű, tiszta életű ember végezhet. Tényleg máig jobbára a barátok monostoraiból kerül ki a legtöbb szentkép, s még arra is ügyelnek, hogy ne minden jött-ment kereskedjék velők. Még napjainkban is tiltakoznak az egyháziak az ellen, hogy a zsidók, mint nem igaz hitűek, a szentképekkel vásárt űzzenek. Mikép a kievi és moszkvaiban, úgy a pétervári lavrában is több temető van. Orosz főemberek, kivált a katonák, nagyon sokat adnak arra, hogy tetemeik a monostorok szentelt falain belül helyeztessenek örök nyugalomra. E szokás dús jövedelemhez juttatja a bazilitákat. A lavrák nyílt temetőiben szabott ára van a sírhelyeknek ; ellenben a lavrai templomok sírboltjaiba temetkezésért tetszés szerinti, azonban a szabad égalatti sírhelyek árát okvetlen jóval meghaladó alapítványnyal kell fizetni. A Nevszki lavra temetői közt kiválóan nevezetes a Gyümölcsoltó-Boldogasszony kryptája, melyben a cári család több tagja nyugszik, egyebek közt Natália, Nagy Péter testvére, s egy másik Natália, I. Pál cár első