Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-18 / 12. szám

sírva kísérjen az örök nyugalomra. Hogy ezzel magyar népünk jobbjai gondolkozásának adok én kifejezést, azt szépen illusztrálja az az eset is, hogy a f.-baranyai egyházmegye egyik elaggott tanító kényszer-nyugdíjaztatását kimondván, a kegyeletes nép kimondá, hogy az őket fölnevelt tanítót a parochiáról akarja nyugalmára kisérni. E kegyeletet ne gyöngítsük, sőt tápláljuk, erősítsük ; mert sok szép erénynek bő forrása az. Ez az oka, hogy mint eddig, ugy ezután is tárgyalásunkban a nyugdíj-intézet tervére csak annyiban reflectalunk, a mennyiben elveinkkel összhangzásba hozható. Vannak — elismerjük — esetek, hol a helyettesítés elegendő gyógyszerül nem szolgálhat, mint pl. súlyosabb gutaütés, bénulás, elmebetegség, vagy egyáltalán : a minden — s nemcsak a szószéken való — szolgálatra képtelenség ; midőn a gyülekezet, s átalán az egyház közjava, a vallás-erkölcsi cél követeli a szerencsétlen lelkész nyugalomba helyezését ; de ez, a nyugdíjazások eseteit felette reducálja, s épen azért ezek segélyezésének kérdése is egészen más szempontok alá esik, mint az — úgynevezett — nyugdíj-intézeteké, s igen szépen kombinálható egy egyetemes gyám-intézet tervével, a mint azt Fejes I. is kifejezte. Mi marad hát fenn egyetemes és elutasíthatlan szükség gyanánt ? Mi más, mint az egyetemes gyám-intézet. Ez elodázhatlan szükséget képez immár; mert azt továbbra is eltűrni nem lehet, hogy lelkészeink özvegyei és árvái koldusbottal kezükben, koldus kenyéren tengődjenek; s hogy a kik az irgalmasságot prédikálták : azoknak szerettei annak jótéteményét ne érezhessék. S e pontnál kérdésünkhöz érkeztünk, melyet korábbi fejtegetésünk végén tűztünk ki : »hogyan lehetne az egyetemes gyám-intézetet úgy felállítani, hogy az egyházmegyénként működjék ? Hogy e kérdésre felelhessünk, fel kellene tennünk, hogy a gyám-intézet terve már megállapíttatott, s itt csak a végrehajtásról, a kezelésről van szó. Az első feladat volna tehát egy a reform, egyház többsége által elfogadható, biztos számadatokon nyugvó tervezet megalkotása, jobban mondva a szükséges statisztikai adatok nyilvánossá tétele. Nem ma foglalkozom először e kérdéssel, sőt elégszer sajnáltam, hogy helyzetem megfoszt az eszközöktől, melyek nélkül ily nagy feladathoz kezdeni sem lehet. S ha én — az ismeretlen kicsinység — a visszautasítástól nem tartok vala, már rég — a konvent tervezete előtt — megkerestem volna az egyházmegyéket az ide vonatkozó statisztikai adatokért. S most, midőn egy nagy tekintélyű hatóság vette kezébe az ügyet, óhajtva vártam a kívánt adatokat, hogy azokkal számolhassunk. Hiába! úgy látszik, azok a bizottság titkai maradnak. Mi legyen a magy. ref. egyház idevonatkozó szükséglete ? Azt ma sem tudjuk ; pedig ez a Jő kérdés. Hány papi özvegy- és árva van az egyházban ? Mit kívánunk ezeknek (a gyám-intézet tagjait értve) személyenként segélyül adni ? Miből állítjuk elé az erre szükseges öszszeget ? Ez a három kérdés lehet alapja egy életre való tervezetnek. Es mit felel ezekre a Konvent tervezete ? Az elsőre: semmit. A másodikra : ,,annyit, a mennyi jutni fog" A harmadikra: eszközöket sorol elő, a nélkül, hogy az előállható mennyiséget számokkal is akarná kifejezni. Egy kis próba számítással — a mult alkalommal — megkísértettük annak igazolását, hogy ez eszközök elégtelenek. A nagy céllal szemben — kétségkívül — óriási az összeg, melyet számításba kell vennünk. De visszariadni nincs okunk. Ha gondosan felhasználtatnak, sőt szaporíttatnak e célra mind azok a tényezők, melyek arra felhasználhatók: az egyházi életben eddig tapasztalt hű, és gondosan ellenőrzött kezelés mellett a fedezet — idővel megleend. Én felhasználtatni kívánnám e célra: 1. A közalap összes — kiosztásra kerülhető — évi jövedelmeinek 20%-át; mert a lelkészi állások szilárddá tételét, maguknak az egyházaknak szilárdítására a leghathatósabb eszköznek szemlélem. 2. Belépési díjul minden lelkésztől az egy özvegyre és egy árvára megállapítandó (özvegyeknél 250, árváknál 100 frt) évi segély 6 — sőt szükség esetén 8%-ét, tehát 21—28 frtot. 3. Évi járálékul minden lelkésztől az emlí| tett segély 3 sőt 4°/0

-át, 11 —14 frt. Jegyzet. E két pontnál helyesebnek tartom, ha a °/o a

nyerendő segélyre, s nem a fizetésre számíttatik. Ezt pedig nem érdek mon-i datja velem. 4. A kegyévek esedékes jövedelmét. 5. E célra tehető hagyományokat. 6. Egyházkerületeknél, vagy egyházmegyéknél özvegyi segélyül — gyám-intézetek keretén kívül — évenként kiosztatni szokott segélyeket,