Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-18 / 12. szám

midőn az eddigi — nem tag — özvegyek azokat többé nem igényelnék. 7. Minden gyülekezet lelkésze esetleges nyugdíjazásánál 10 frt, az özvegy segélybe lépéskor 2 írt. 8. Minden gyülekezetből, a keblében fenntartott lelkészi állomások után némi mérsékelt összeget. 9. A Baldácsy-alapítványból gyámsegélyre kiosztandó részt. Ezek így egyenként és összesen jelentékeny jövedelmi íorrást képezhetnek. De kell is. Hozzávetőleg — számításunk szerint — a szükséglet 30 év múlva meg fogja közelíteni az V* milliót, melynek előállításához 5 millió tőke igényeltetik. Ámde a felsorolt évi járulékok — számításom szerint — maguk 1 — il

f2 millió tőkét képviselnek, s ezekkel 30 év alatt, ; még kedvezőtlen esélyek számbavétele mellett is — 3 millió tőkét — helyesen körvonalozott alaszabályok mellett — előteremteni nem volna lehetetlen ; mert az első tíz év — mely előtt teljes gyámdíj ki nem adathatnék — okvetlen nagy tőke gyűjtést eredményezne, mi a kiadásoknak (későbben történő) gyorsabb emelkedését szépen kiegyenlítené, s a maximumra jutáskor egyensúlyba kellene jönniök. Ily nagy tőkére levén szükség, kívánnunk kell, hogy az se Budapesten, se az ország más helyén egybe ne halmoztassék, hanem nagyobb részében maradjon az egyházmegyék kebelében. Ha sikerülni fog egy egyetemes tervezetet elfogadtatni, s az egész ref. papságra kötelezővé tenni: abból még nem következik, hogy belőle nagy apparatussal, sok hivatalnokokkal és TtCVés haszonnal működő pénziíitézetet létesítsünk. Mihelyt az egységes tervezet elfogadtatott : a törvény kívánalma szerint való intézet már megalakulhat. De maga a kivitel mindig az ok-és célszerűség kérdése leend. A legtöbb egyházmegyében van, s a hol nincs, tervezni kellene — özvegy-árva gyámintézetet a lelkészi karból, melyek — mint az intézet fiókjai — az egyházmegye közvetlen, éber és gondos felügyelete mellett az országos gyám-egylet ügyeit csekély kiadással, s nagy hűséggel és odaadó buzgalommal kezelhetnék és kezelnék. Az egyes egyházmegyékben lenne hát az intézet alapja megvetve, honnan (a gondos részletezéssel kidolgozott) alapszabályok szigorú követésével indulnának ki a gyám-intézet ügyei, meghatároztatnék a beveendő összeg, javaslatba hozatnának a segélyezések, s ellenőriztetnék a megyei pénzkezelés. Ezeknek lenne koronája a Konvent által választandó igazgató-tanács, s ennek felügyelete alatt kellene — az alapszabályban szigorúan korlátozott s körülirt hatáskörrel, s teendőkkel megbízott — főpénztárt létesíteni : »a magyarországi ev. ref. lelkészek gyám-intézetének országos pénztára« címmel; jól megválasztott pénztárnok és alkalmas könyvvezetőkkel. E pénztár készítené el a fiókok számára a pontos kezelési utasításokat, küldene hiteles fő- és segéd-könvveket, s venne számot mindeniktől. Mint az orsz. tanítói nyugdíj-intézeteknél a befizetések úgy mint az utalványozott nyugdíjak kiszolgáltatása nem a főpénztár, hanem az egyes adóhivataloknál történnek : épen úgy lehetne, s kellene tenni a mi gyám-intézetünknél is. Mert ha pl. F.-Baranyából bejönne bizonyos összeg, de a melyet megközelítő, esetleg — később — meg is haladó összeg utalványoztatnék ki, nem értem: miért kellene ez összegeket előbb Budapestre és onnan ismét vissza sétáltatni ? Ellenkezőleg, a fiók beszedvén a beveendőket, kifizetvén az utalványokat, csak a íölösleget szolgáltatná be, mint ezt a kir. adóhivatal teszi. A tőkesítendő összegek pedig (ilyen a belépés díja is) jobban célszerűbben — el sem helyezhetők mint az egyes egyházmegyékben, így pl. Felső-Baranyában 64 lelkész, meglevő gyámpénztárunkba különbség nélkül 42—42 frt összeget tartozik a belépés díjául lefizetni. S a 64 közül 1 — mond: egy — lelkész fizette le készpénzben ez összeget, a többi szívesen tartja azt magánál szabályos kötvényre kölcsönül — 8°/0

-os kamatra. S évtizedek alatt nem volt rá példa, hogy e címen csak egy krajcár is elveszett volna. Kisded egyesületünk immár 20,000 iorint tőkével rendelkezik, s könnyen és veszteség nélkül gyümölcsözteti azt 8°/0

-al reform, híveink, magunk között, s forgathatna 6—7°/o-<d 100,000 forintot is. Ily gyümölcsöző, s határozott szabályok mellett veszélytelen, s hozzá méltányos (mert illő, hogy a kiktől származott, azok, s ne az üzérek lássák hasznát a kizárólag tőlünk gyűlt tőkének) elhelyezése a gyűjtendő tőkealapnak mindenkor nagyobb biztosságot nyújtana, mint a legjobb papirosok, melyek, ha jók: drágák; ha ellenben olcsók, úgy bizonytalan haszonnal járnak; mindkét esetben pedig a börze érzékeny hajszálán függenek. S mint ezt a »hírlapírók nyugdíj-egyesületének legközelebbi számadása mutatja (honnan pedig a hozzáértő, s körültekintő egyének nem hiányzanak) 10,000-ekre rugó vagyon veszteséget