Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-03-11 / 11. szám
szintén vallásuknak külső gyakorlásában különböznek is, mindazáltal a külső társaságra nézve egyességre és boldogul élhessenek.« A nemes gondolkodású iró e cél elérése végett a lelkiismeret szabadságát, a józan ész, az egyházi törvények s egyházi tekintélyek véleménye alapján igazolja. Tárgyilagosságát mi sem bizonyítja inkább, mint hogy bevallja, miszerint a katholikusok, türelmetlenségük által a legtöbbet vétettek a lelkiismeret szabadsága ellen s »épen türelmetlenségükkel teszik tűrhetetlenné saját vallásukat.« Szerinte a reformáció üdvös hatással volt a katho-Iicismusra s az esíész emberiségre. »Ha a reformátorok — úgy mond — ezelőtt mintegy harmadfélszáz esztendőkkel a sok rendbéli babonaságok ellen trombitát nem fúttanak volna : bizonyára mind a babonaság, mind pedig annak szülő anyja, a tudatlanság, sokkal nagyobban és szélesebben uralkodnának és az egész világ siratná a maga cifra babonaságait. Mert ámbár a reformátoroknak sokféle hirtelenkedésöket és minden dolgaikat sem én, sem azoknak értelmesebb követői nem javaihatjuk is; ugyancsak a vallásnak megújításával, melyet azok kezdettenek, hogy mind a tudományokra mind a katholika vallásra igen nagy haszon ne következett volna, az iránt kételkednünk nem engedi mindenkinek jelen való állapotja, melyben csak az egy emberséges mérséklésnek zabolája kivántatik« stb. Vitola pedig a következő három kérdést veti lel munkájában: »i. Vájjon az igaz katholikusnak szabad-e a hamis vallásban levőket megszenvedni ? 2. Meddig mehet ez a megszenvedés az Isten megbántása nélkül ? 3. Vájjon minden efféle megszenvedés a katholika anyaszentegyháznak nincsen-e ártalmára ? Az első kérdésre azt feleli, hogy jó katholikusnak csak az tekinthető, ki a hamis vallásban lévőket is megszenvedi. Keresztyén és üldöző, két egymást kirekesztő fogalom, a melyet lehetetlen együtt gondolni. A második kérdésre nézve kimondja, hogy az eretnekek ellen semmi más fegyverrel nem kell élni, csupán csak azzal, melyet Krisztus adott az egyház kezébe. Végre a harmadikat akként dönti el, hogy eretnekség az anyaszentegyháznak kárt nem okozhat; a mik kárt okoznak neki : a papok botrányos visszaélései, pl. a képek babonás tisztelete, a fraternitások, mesés ereklyék stb. A legtöbb visszaélést követték el szerinte a barátok. Az üldözésekben is az övék a főérdem ; az inquizició hasonlóképen az ő művök volt. A szerző szabadelvűsége azonban a következő szavakban kulminál: »Miért kelljen nékem az én felebarátomat azért gyűlölnöm, hogy ő az ő lelkére nézve halálos beteg? Á hit Isten ajándéka. Mikor valakit a mi atyánkfiai közül látunk, hogy neki nincs hite, akkor tartozunk a minden jóknak adóját kérni, hogy azt adja meg néki ; de senkibe is azt bottal belé nem verhetjük. A vallásnak lakóhelye a szív, azt pedig nem lehet kényszeríteni.« * * * Protestáns részről a türelmi rendelet kiadatása alkalmából nagy számmal jelentek meg az elismerő és hálálkodó nyilatkozatok. Ilyen volt egy „hálás protestáns" Pozsonyban megjelent, németnyelvű röpirata, melyet Kényt János, a népies iskola tagja, az új Zrinyiász szerzője magyarra is lefordított s melyben, midőn a hálás protestáns, József jótéteményeit megköszöni hitsorsosai nevében, inti egyszersmind őket, hogy magukviseletével bizonyítsák be, hogy József kegyeire érdemesek voltak; a császár rendeleteinek engedelmeskedjenek; az adót jó szívvel fizessék ; ha kell, véröket is áldozzák fel az uralkodóért s a katholikusok és a többi felekezetek iránt atyafiságos indulatot tanúsítsanak. Ha — úgymond — a protestánsok így viselik magukat: az ország békessége helyreáll s Ausztria hatalmától ellenségei rettegni fognak. Igazi ékesszólással ír a, toleranciáról a „Magyar öröm" ismeretlen szerzője. »Jöjjetek ki — így kiált föl — ti setétben ülő, gyászruhákban járó, szegény árva eklézsiák, kik olyak vagytok, mint a pásztor nélkül való nyáj, melynek nincsen vezére, mint az árva, kinek nincsen édes atyja, mint az ügyefogyott, kinek nincs birája, mint a fészkétől megfosztott madár, melynek nincs nyugodalma. Jöjjetek ki és örvendjetek e királynak, mert templomot hágy néktek építtetni, papokat enged vitetni, mint jó atya, megtanít imádkozni, kik most sokan azt sem tudjátok, van-e Isten, van-e Krisztus. « A fentebbi iratokkal egy kategóriába sorozhatok a protestánsok háláját tolmácsoló alkalmi egyházi beszédek, valamint azok a füzetek is, melyekben egyik-másik egyház új imaházának megnyitása, a türelmi rendelet kihirdetése, valamint a császár nevenapja alkalmával tartott ünnepélyes istenitisztelet van leirva. A dunamelléki helv. hitv. superintendentia által a dömsödi templomban rendezett hálaünnepélyen Tormási János, a halasi eklézsia papja, a dunamelléki superintendentia történetirója ; a borsodmegyei reformátusok által a miskolci ref. templomban rendezett hála-isteni tiszteleteken Miklós Sámuel, miskolci ref. tanár; a lőcsei ev. gyülekezetben Hermáim János, a csalóköz-somorjaiban Palumbini Jónás Sámuel, a kőszegiben Asbóth János Gottfried, a nagyváradi ref. gyülekezetben Keresztesi József, a várad-olasziban ugyanaz tartotta a türelmi rendelet kibocsátásakor az alkalmi beszédet, melv mind megjelent nyomtatásban is. Keresztesi a Váradon, Tisza István és László házuk udvarán felvont sátor alatt tartott istenitiszteletet részletesen leirja naplójában, megjegyezvén, hogy az volt 123 esztendő óta az első prot. istentisztelet Váradon s hogy az ő prédikációja a konzisztorium jóváhagyásával látott napvilágot. A Várad-Olasziban elmondott prédidikációjáról pedig Keresztesi azt irja naplójában: »A József napján elmondott prédikcáiónak kiadására is magok a romano-cath. urak kényszerítének, mely hasonlóképen Miller úr által megvizsgáltatott (NB. Miller Ferdinánd nagyváradi akadémiai tanár volt a cenzor) és hírem nélkül a consiliumra felküldetett és helybenhagyatott. Ezen prédicaciók (t. i. a váradi és váradolaszi prédikációk) ldnyomatására sokan ajánlották magukat, de az utána való járást akarván elkerülni, többnyire a magam költségén jöttek ki Váradon. Az új esztendeiből 1300 s a József napjából 1060, melyeknek nagy része ajándékon osztatott el.« Megjelentek továbbá Torkos Mihály, ev. superintendensnek a pozsony-szentgyörgyi ev. templom, Szabó Sámuel, nagyenyedi tanárnak és Benkö Ferenc nagyszebeni lelkésznek (majd később a nagyenyedi főiskola tanárának) a nagyszebeni ref. templom, Szalai Sámuel tiszáninneni ref. superintendensnek és Megyaszai Gyula Jánosnak a báji ref. templom, Scholtz Jánosnak a matejóci ev. templom fölszentelési ünnepén tartott prédikációik. Végre a pozsonyi, a soproni, a késmárki, a pozsonymegyei bazini, a győri, a rajkai, a szepesmegyei nagylomnici, a sopronmegyei ág falvi, a rozsnyói, a szepesmegyei matheóci, valamint a Vasmegyébe keblezett