Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-11 / 11. szám

6. A káté-oktatást nem szabad külön iskolai órákra és saját tanmenetére utasítani, hanem az egyes részletek csak mint a bibliai történet kísérői használtassanak lel; így az egész vallásoktatás egységessé válnék. A templomi oktatás csak mérsékelten tágítaná és behatóbban tár­gyalná az iskolai tananyogot. Ezek szerint a katekizmus csak bolygója volna, nem pedig vezércsillaga az oktatásnak. Eddig az ügyet lejére állították, ezután ismét természetes lábaira kell állítani. Még ott is, hol a meglevő katekizmus megtartatnék (— ez hiába volna!), az oktatást a történet talajára kell alapítani úgy, hogy a katekizmus egyes szakaszait megfelelő bibliai történetek előznék meg. Klug óhaja szerint a káté-tanításának menete már a semináriumokban jelöltessék ki, s ez a következő: ij bibliai alapvetés; 2) fogalmak elvonása; j) maga a tanulság mint vallástani tétel; 4) alkalmazás az életre. — Az egyes tanítás pedig következő fokozatokon ha­ladjon : 1) szemléltetése, illetőleg elsajátítása a concrét anyagnak (történet) ; 2) ez anyag megítélése egyes gon­dolatok, igazságok, elvek, szabályok elvonása és elsajá­títása végett; jJ a tanultak alkalmazása, illetőleg össze­foglalása. Legyen szabad az előzőket nagyjából egyrészt összefoglalni másrészt kiegészíteni. aj A katekizmus átalakítását, javítását a paedago­gia és vallás-egyházi élet érdekei követelik. b) A reformátori tradicionális katekizmuskoból csakis a tartalmi vezéreszmék vehetők igénybe. c) Az oktatáshoz alapvetőkül nem kell kizárólag csak bibliai történeteket venni. d) Óvakodni kell nehéz, meglepő, erőltetett és nagy számú abstractióktól. e) A szokásos kátémagolás kérlelhetetlenül szám­űzessék, tiltassék ; sőt még az értelmes tanulást is ok­vetlenül épülés, kedélynemesítés koronázza. /) A nyelvezet az irodalomban használt, egyszerű s világos legyen. g) A felekezeti váltanok lehetőleg későn, pl. a confirmatió alkalmával adassanak elő. Ennyi e tárgyról, talán bővebben mint amennyire külföldi mozgalom megérdemelni szokta. Azonban a tárgy jelentősége tiltja a rövidséget. Máskor másról, talán rövidebben. Fabriczy János, tképző tanár. TÁRCA. Az oroszországi búcsújáróhelyek. II. Moszkva. A mint Kiev az orosz zarándoklatok, úgy Moszkva a nagy-orosz nemzeti élet főhelye. Mátuska Moszkvának, Moszkva anyácskának hívja az orosz, gyöngéden óhajtva kifejezni, hogy e város nemzetének bölcseje, igazi fészke. Mi is e városról neveztük az oroszt a múltban mosz­kovitának, majd moszkónak, jelenleg muszkának. Az orosz nép faji tulajdonságai e városban nyil­vánulnak legigazabban s legszembeötlőbben. Én ama nép itt nyilatkozó jellemének csak egy vonását emelem ki, azt a mely leginkább megragadott. Oroszországban min­den nagyszabású, s mindenekfölött a népben élő amaz akarat, hogy nagygyá, elsővé akar lenni a világon. S a colossalis világbirodalmak alakulásának emez alapfeltétele Moszkvában négy oly tárgyat teremtett, melyhez fogható csakugyan nincs a föld kerekségén. Ott van a Cár-kolokol, a világ legnagyobb harangja. Húsz ember kényelmesen elfér öblében, mert magassága nyolc méter, szélessége is csaknem ugyanannyi. Ere­anyagának szélessége fent 37, lent 56 centiméter. A le­hetetlenséggel keltek tusára, hogy megalkossák e világ­csudát, e 195,000 kilogramm súlyú harangot. Az orosz ipar alacsony fokon állott, művészete által kitűnőt vagy épen páratlant nem teremthetett. De hatalmában állott ormótlan nagysággal tündökölni. Nemzedékek dolgoz­tak ez egyetlen vállalat nyélbe ütésén. Moszkvai feje­delmektől eredt a gondolat, s moszkvai harangöntők öntötték meg egymásután három ízben a kolokolt. S valahányszor leesett a toronyból, mindannyiszor, el nem ; csüggedve fogtak hozzá még nagyobb harang készítésébe. Utoljára, negyed izben, 1737-ben zuhant le a toronyból, s akkor 11,000 kiló súlyú darab letört belőle; maga a harang több ölnyire fúródott a földbe. Nagy fáradsággal vájták ki onnét, s nem kísértve tovább az istent, talap­zatra helyezve állították föl a földön, az Iván Veliki nagy temploma előtt. A Cár-kolokol párja a Cár-puska; puska oroszul a. m. ágyú, cár-puska tehát : az ágyúk fejedelme, melv a Kreml-kaszárnya előtt tátja egy méteres száját. I. Eeodor Ivanovics öntetté, Csochoff András orosz ágyúöntővel, 1586-ban. Az ágyú közel hat méter hosszú, 40,000 ki­logrammot nyom, s 2000 kilogrammos bombák va­lók bele. A szellemdús Herzen, Moszkva szülötte, tréfásan lógta íel e két specialitást. »Moszkva •— úgymond — nevezetes harangjáról, melylyel nem harangoznak, cs ágyújáról, melylyel nem lőnek.« A legnagyobb könyv, Nagy Péter cár anyjának ajándékából jelenleg a moszkvai Usszpenszki-székesegy­ház tulajdona. Ez egy igen köpcös evangeliumkönyv, mely a templom sekrestyéjében külön állványra van helyezve. Súlya hatvannyolc kilogramm; vert aranynyal és drágakövekkel ékített táblája 200,000 rubel értékű. Szintén Moszkva dicsekvésének tárgya a legna­gyobb kupola, mely az 1881-ben fölszentelt Megváltó­templomát borítja. E középső kupolának aranyozása és kifestésé egy millió rubelbe került, s belső freskóinak méreteiről némi fogalmat adhat az, hogy a Megváltónak kereszt-alakban áldásra kitárt karjai tizenöt méternyi hosszúak. Mind e műveknek ugyanaz a szellem adott életet, melyből ered az oroszok világuralmi törekvése. Ugyanaz az előretörő, önmagán kivűl minden egyebet megvető szellem, mely ama közmondásban, mondhatnók moszkvai. ködiitben nyer kifejezést: »Moszkva fölött nincs más csak a. Kreml, és a Kreml fölött csak a menyország!« Aki Moszkvába megy, legelőbb is a magasan fekvő

Next

/
Oldalképek
Tartalom