Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-04 / 10. szám

Harmincegyedik évfolyam. 10. sz. Budapest, 18B8. március 4. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX, ker. Kinizsy-uica 29. sí, 1. fim Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 30 kr. T0& Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk. Miért Yan szükség a protestantismnsra ? Egy közelebb hallott böjti prédikáció több régi, talán már e lapokban is szellőztetett gondolatokat ébresztett fel bennem. Az egyházi szónok, felvett thémájáboz képest rajzolá, hogy miként szoktak némelyek, miként ismét mások böjtölni, mi az igazi böjt, tehát mi protestánsok miként tegyünk eleget a felolvasott sz. leckében foglalt parancsnak : ^Szenteljetek böjtöt!« És mikor a más felekezeteknél szokásos böjtöt rajzolá s elmondá, hogy azok üdvös cselekedetnek tekintik azt, ha bizonyos napokon s bizonyos időszakban nem esznek húst, nem esznek zsiros eledelt: úgy éreztem első pillanatra, mint ha régi, gyermekkorbeli meséket elevenített volna fel lelkemben. Igaz a! gondolám magamban, hallottam ám ilyeneket iskolásgyermek koromban, sőt láttam is oly embereket, laktam közöttük, a kik igen jóravaló emberek voltak, s eléggé értelmesek is, és mégis aggodalmaskodó lelkiismeretességgel ügyeltek arra, hogy szájukba, pénteki napon, valami zsiros eledel ne menjen. Rég elmultak ezek az idők! Első pillanatra ilyes forma gondolatok ébredtek bennen, csak mikor aztán tovább forgattam elmémben e gondolatokat, jöttem reá, hogy nem épen rég mult idő az, melyet az egyházi szónok rajzol, be illik az még jelen időnek is, sőt kitelik belőle még egy adag futurum is. Vannak még sokan belől és kívül e hazán, kik azon böjti törvények szerint élnek, melyeket én gyermek koromban ismertem közelebbről s e lapok vidéki olvasóinak egyike-másika sokat tudna még regélni falun élő katholikus, szerb s oláh honfitársaink szigorú böjti törvényeiről és szokásairól. De rám nézve — mint mondám — rég divatból kiment szokásoknak tűntek íel a böjti rendtartások. Azon körben, melyben én élek évtizedek óta, ki gondol a böjtre? Pénteken és a böjti időszakban csak annyi hús, annyi zsír kerül a piacra, mint más napon s más időszakban. Katholikusok képezik ebben a körben is a nagy többséget, becsületes, jó katholikusok, és évek óta nem hallottam körükben a böjtről, nem találok köztük és köztem a böjtre vonatkozó nézeteket illetőleg mi különbséget sem. Gyermek koromban, mint nagy raritásról szóltak az olv katholikus emberről, j J ki bojt idején, protestánsok közé kerülve, megevé a zsírost — együtt üvöltve a farkasokkal; emlegették messze körben ennek szabadelvűségét, mint a protestantismusnak, az ezzel karöltve járó felvilágosodásnak vívmányát. Most meg újjal mutatnának az utcán az oly kabátos emberre, ki az említett badarságokra még adna valamit. Honnan e nagy változás, aránylag ily rövid idő alatt ? Felelet: a protestantismus szellemének, a szabad sajtó által támogatott józan felvilágosodásnak a vívmánya. Addig predikálgattak apáink azokban az egyszerű, szegényes protestáns templomokban, míg végre kihatott hangjok saját templomaink falain kívül is, s más felekezetek tagjai is megértették, befogadák az evangeliomot. Az általok évtizedeken, századokon át hintegetett magvak nem estek mind kősziklákra; sokára csíráztak ki, sokára hoztak gyümölcsöt, de meg lett mégis s megvan az evangeliomi igazságok buzgó hirdetésének az eredménye. Im ma már, ha a szűrös, bocskoros ember talán még a régi bigottság vakságával van is megverve; de a városi műveltebb rész már velünk egy húron pendül Legalább a böjt dolgában. Nem csupán ebben. Sorra mehetnénk a kathol. egyház mind azon hittételein, melyeket protestáns apáink ostrom alá vettek, s melyek ellen ez előtt negyedfél száz évvel a szent írás/