Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-02-26 / 9. szám

lelkiismeretes gonddal és nem csekély fáradsággal utána járt a tárgyára vonatkozó adatoknak: mégsem sikerült minden időszakról teljes képet nyújtania, annál az oknál fogva, mert a Nyíregyházáról található régi feljegyzések hézagosak, s hihetőleg mert egy ref. pap és esperes nincs abban a helyzetben, hogy a távolabb eső oly forráshelyekre, melyeken adatokat sejt, személyesen elutazzék s ott a kutatás végett hosszabb időket töltsön. Nem kétlem, hogy ha ezt Lukács megtehette volna s a budapesti gyüjtemenyekben s főleg az országos levéltárban hosszabb ideig kutathatott volna : a régibb időkről még teljesebb képet nyújthatott volna. Egyébiránt ő még így is sokkal kedvezőbb helyzetben volt, mint az alföldi községek monographusai.; a mennyiben elég közel találta a legbecsesebb forráshelyeket. l

A leleszi convent és a Szabolcsmegye levéltárai a régibb századokról is sok ügyiratot tartalmaznak, sőt a nyíregyházi városi levéltár is őrzött meg a XVII. századból is irományokat: a mi tekintve, hogy a megye és a város említett században is többször feldulatott, igazán szerencsés helyzetnek mondható. A mennyire az adatok felmennek, régente a tiszta magyar lakosságú városban a fő birtokosok az ecsedi Báthory-család tagjai voltak. Ezek a XVI. században a reformációnak ellenzői valának. A Kállay-család azonban, mely itt szintén bírt, az orosi lelkésznek már r547-ben díjlevelet állított ki. Hogy a város mikor és miként lett reformátussá ? E kérdésre szerző tüze.tes választ nem adhat. A XVI. századbeli hitrokonok és elődök gondatlansága miatt, kik egyháztörténeti, sőt hivatalos följegyzésekét is alig tettek, s az idők mostohasága miatt, melynél fogva a kevés jegyzetek is elpusztultak, a magyar ref. egyházak létrejöttét és történeti első phasisait általában alig lehet positív adatok alapján megismernünk. E részben a r. kath. püspökségek és káptalanok levéltárai s főleg a régi can. visitatiók jegyzőkönyvei alkalmasint több adatot őriztek meg rólunk, csakhogy ezek bajosan hozzáférhetők a prot, kutatásra nézve. A XVII. század elején a város már egészen református volt s a szabad hajdúk egyik lakhelye, kiknek Bocskay, Bethlen és Rákóczy vallásháborúiban dicsőséges részök volt. A ref. egyházi kormányba Szabolcsmegye is befolyt, sőt ugy látszik, mintha a ref. propagandát itt maga a megye vezette volna; legalább ilyesmit lehet következtetni e megye rendeinek 1636. évben Petneházán hozott végzéseiből. Ezek szerint: »A mi a templomok építését illeti, universorum voto statutum est, hogy a-templomok mindenütt megépíttessenek: és a hol kinek residentiája vagyon, ott az építtessen. Ha mely nemes embernek ott residentiája nem völát," hanem portionatus : .... az ott való jobbágyok fizetéssel és egyéb segítséggel legyenek. A mely nemes embernek pedig sojc helyeken való jószága volna; tehátaz:

ött;

~ való 'portiója és réáze szerint legyen segítséggel az községhez épületében.... Az épületi pedig zsindelyből legyen, és' .esztendő ekkorig meglegyen. A hol pedig szentegyház nincsen; tehát a hova filialis : oda tartozzék segítséggel lenni, az hová a prédiliátor jár a felül megírt mód szerint. Ha kik pedig esztendő ekkorig a szentegyházat meg nem építenék: tehát akkorbeli vicéispán mindenütt kimehessen; és ha nemes ember az oka, tehát két annyit vehessen rajta, amennyit a templom fizetésére kellett volna adni. Ismét, ha a falubelieken múlnék el, azokon is hasonlóképen két annyit vehessen, a mennyit oda kellett volna fizetni : annak felette 12 frtot vehessen rajta, melyet mind a templom építésére fordítsanak. A mely szentegyházak pedig szigeteken volnának a falun kívül és megépíttetnek, tehát a falubeliek 12 forint birság alatt, melyet a viceispán megvehessen, tartozzanak oda menni prédikációt hallgatni.« Ezután intézkedik a végzés a prédikátorok szántóföldjeinek és azok tartozékainak biztosításáról, a prédikátorok és világiak közti biráskodásról, a birók és egyházfiak kötelességeiről, a prédikátor fizetése és egyéb egyházi dolgok körül, utána vetvén, hogy »minden falu határába akasztófát és nyársat tizenötöd nap alatt 12 frt birság alatt csináljanak és a falukban kalodákat« steff. E végzés aztán kiadatott Debreczeni Dormánv István az időbeli esperesnek. E század első részében a Kállay, Báthory, Lónyai, Rákóczy fényes családok bírták a várost s azt kitűnő szabadalmakkal s egyházi javadalmakkal is ellátták s hajdan vitézekkel népesíték. I. Rákóczy Gy. özvegye a nagynevű Lorántfy Zsuzsánna a következőkép járult a nyíregyházi prédikátor fizetéséhez : »Snsanna Lorántffy (itt következik az özvegy fejedelemné címe s a szokásos bevezetés) A nyíregyházi prédikátornak rendelem magunk ott leendő majoroságunkból esztendőként 16 kereszt rozsot, 8 köböl árpát és egy meddő juhot mikor vagyon, vagy a dézmából: ugy hogy a tanító is igyekezzék tisztiben, hivataljában serényen eíját ni, nem részegeskede'ssel, restséggel az időt héjában mulatni.* stb. Az 1659-ki egyházmegyei gyűlés végzéseiből kitűnik, hogy a fejedelem asszony intésének alapos oka volt, mert a nyíri mestereket a kötelesség teljesítésben és hivatásszerű életben megrovás érte: de a prédikátorok sem igen állottak erkölcsiség tekintetében felettök, mert azokról meg az 1671-ki esperes még keményebben nyilatkozik. A rakoncátlanság a szabad hajdú nép kebelében is erős tanyát vert, úgy hogy a felsőségnek sokszor meggyült baja a nyíregyháziakkal. Báthory Zsófia, II. Rákóczy Gy. özvegye az egyházat korábbi javadalmaitól megfosztotta. Azután a belső háborúk, felkelések, a garázda német katonák zsarolásai annyira elgyöngítették a várost, hogy az 1686 táján elpusztult és üresen hagyatott. Gróf Csáky István azonban csakhamar újra megtelepítette. A II. Rákóczy F. forradalmában a város a megyével együtt tetemes részt vesz. A fejedelem bukásával a város, mely jó részben még mindig Rákóczy birtok volt, gr. Károlyi Sándornak ajándékoztatott. Minthogy pedig benne a népesség állandóan csekély maradt, Károlyi Ferenc azt 1753-ban szarvasi ev. tótokkal ülette meg, s ily módon a város későbbi erőteljes fejlődésének, az ottani virágzó ev. egyháznak alapját megvetette. A mint közeledik szerző a jelen századhoz, oly mérvben szaporodnak az egyházak állapotát feltüntető források, mígnem a ielen századból egészen az utolsó évekig teljesen kidomoorodó és érdekes képét nyújtja a reform, egyházi életnek. Ebből látjuk, hogy a hetybeli népes és gazdag lutheránus gyülekezet mellett, az előretörekvő és gyors virágzásnak indult városban a kisded és szegény, református egyháznak igen nagyon nehéz helyzete volt és van. De magyarsága és derék papjai mégis megszerezték neki a nemzetiség fölébredése s az alkotmány visszaadása óta a máshitüek rokonszenvét sőt támogatását. Lukács 1870 óta lelkésze a kisded gyülekezetnek, melybe ifjúi lelkesedésével, kitartó törekvéseivel és nem közönséges tevékenységével új életet tudott önteni. Csakhamar oda menetele után neki lelkesítette a híveket az új templom építésének, melyet csaknem 10 évi erőfeszítés után dicsőséggel be is fejeztetett. Igen érdekes és a hazai egyháztörténet szempont-