Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-02-26 / 9. szám

jából is figyelmet érdemlők azok az elbeszélések, melyekben szerző a lutheránus egyház mult századi alakulási küzdelmeit, az 1859-ki pátenssel szemben tanúsított magatartását és a r. katholikus egyház forceirozott megalapítását rajzolja. A mi az előadási módot illeti, az Lukácsnál, mint költői hajlamú Írónál, több helyen fennszárnyaló, patheticus, olykor dagályos. Az adatok fogyatékosságát az I. és II. időszakokban nemcsak hozzávetésekkel és következtetésekkel, a mi egészen helyén van, pótolja, hanem olykor képzeletből vett tényekkel és gyönge hypothezisekkel is. Minthogy külön oklevéltárt nem ád, bár a legfontosabb leveleket aljegyzetekben is közli, bőven idézi az egykorú kútfőket, még pedig betűhíven, noha a régi helyesírást bátran fölcserélhette volna az újkorival. Ez idézeteket az intelligens és főleg a szakértő olvasó kétségkívül szívesen fogadja ; de az azokban előforduló sok latin kifejezés az olvasó közönség tanulatlanabb részére nézve az előadást néhol érthetetlenné és unalmassá teszi, nem is szólva arról, hogy az elbeszélés általok darabossá válik. Általában szerző a deákos' műszavakat szereti használni, ott is, hol azokra jó magyar kifejezéseink vannak. Megjegyzem, hogy Nyíregyháza összes lakosai 1572-ből egyenkint és névszerint elő vannak számlálva azon török adó-lajstromban, melyet dr. Lászlófalvi Vélics a magyar akadémia kiadásában megjelent ,,Magyarországi Török Kincstári Defterekben" tett közzé, mely könyv Lukács előtt ismeretlen volt; s hogy a nyiri s tán a nyíregyházi lelkészi régi fizetésekhez, az ottani lelkészek anyagi helyzetének ismeretéhez adatokat lehet találni a Szilágyi András kézirati naplója függelékében, melyet tavaly a »Debreceni Prot. Lap«-ban ismertettem. Egyébként pedig Lukács művét, mint lelkesen írt s adatokban gazdag művet, mely a maga nemében úttörő s igen sok érdekes és tanúságos részletekkel járul szintúgy a hazai köztörténethez, mint a protestáns egyházak múltjának ismeretéhez, jó lélekkel ajánlom az érdeklődők megérdemelt pártfogásába. Szeremlei Samu. BELFÖLD. A Dávid-Ferenc-egyletből. E lapok hasábjain is jelzett felolvasásait megtartotta az egyesület. Mindig szép számú közönség hallgatta a felolvasásokat. A mi figyelemreméltó a mi egyetemi városunkban, hol nem igen érdeklődnek az ilyen ingyenes felolvasások iránt, pl. a muzeum-egylet felolvasásai alig pár ember jelenlétében hangzanak el. A minek okául egyik kolozsvári lap azt veti, hogy nem elég népszerűek. Van valami igaz benne, de szerintem a fő ok nem ez. Az emberek nálunk nem vágyódnak a szellemiek után. Nem akarják belátni azt, hogy önmagunk művelése szellemileg oly szükséges, mint a mindennapi kenyér. A felolvasásokat rendező urak is megelégednek, ha a hírlapokban jelzik, hogy a felolvasás ekkor meg ekkor itt meg itt lesz, de nem kedveltetik meg a közönséggel. Az igaz, hogy a szép eszmének kellene, hogy vonza a hallgatóságot, de nálunk erre nem lehet még számítani. Az egyesületj/ téren lehet pedig minden szép eszmét kifejteni. Németi-, Angolország tudják ezt. Örvendetes dolog, hogy hazánkban is Széchenyi kezdeményezése óta érezhetjük az egyesületi működés áldásos hatásait. Ujabb időben minden nemes mozgalomnak ez volt a bölcsője. A vallás-erkölcsi élet terén is igen sok sikert érhetni el így. Még többet, mint egy rideg, kimért templomi szónoklattal. Holott a szónoklat isteni erejének kö szóm a K eresztyén vallás is elterjedését. Az egyesület szép jelét adta annak, hogy nem akar a felekezetiesség szűk korlátai közt maradni. Mult év november 27-én egyik felolvasó dr. Hegedűs István jeles tudósunk volt, kinek mult félévi egyetemi puhlicumaira özönlött a városi intelligentia. »A halhatatlanság kérdése a klassikus irodalomban« című értekezését olvasta fel. Felolvasását következő szavakkal kezdé meg: »Ama tündöklő név, melyet a vallásos villongások gyászos, de a nagy és erős meggyőződések fényes korszakának egyik jelese hordott, mely névnek nem alszik ki fénye a börtön éjszakájában sem : a Dávid Ferenc neve oly hitbeli meggyőződést képvisel, mely nem az én hitem, nem az én meggyőződésem. Ám az a név nemcsak az unitárius vallás vértanuját jelöli meg, de a haladás apostolát is ama megdicsőültek társaságában, kikkel küzdelmet folytatott és e ponton találkozunk. Ez úton leomlanak a felekezeti válaszfalak, sőt le a positiv hit korlátai is.« A felolvasás megjelent a »Protestáns Közlöny«-ben. Ujabban az egyesület adta ki önálló füzetben. Ugyanekkor Ürmösi Lajos »a magyar társadalom és irodalom« című cikkében fejtegette, hogy a magyar társadalom nem áldoz könyvekre s nem vásárolja kellőleg a műremekeket. A második felolvasás december 27-én volt. Dr. Bartók István kereskedelmi akadémiai tanár s orvos »a pap, mint az egészség őre címen« értekezett. Tartalma röviden ez. A pap mindenben vezér legyen a községben. Ne csak a léleknek, hanem a testnek is legyen gondozója. A mostani papok kevéssé ismerik az egészségtant. Ha ismerik is, nem igen alkalmazzák. Az ó-kori s későbbi papok a testet is gyógyítani akarták. Mózes volt az első pap, kinek rendszabálya a testi egészségre is kiterjedt. Törvényében az van, hogy: »az emberi test az Isten szentségéhez tartozik, ezért kell, hogy tisztán tartsák és ápolják.« E tudományból annyi ha megvan, hogy némely vén papné a betegség ellen kuruzsol. E babonánál veszedelmesebb az a máig is sok helyt uralkodó egyházi balhiedelem, hogy a ki meghal, azt az Isten magához veszi, mert szereti, tehát ne is igyekezzünk földi életét megmenteni. Vigasztalásnak is rosz. Kimutatja az egészségtannak, mint tudománynak keletkezését. Az angol gazdagságának legnagyobb részét életének comfortjára fordítja. Ázt tartja az angol, hogy a tisztaság mindjárt a kegyesség után következik. Az egészség egyik része a nemzet gazdagságának. Megszerzésére vagy ápolására nem kell a pénzt sajnálni, mert egészségi vagyont is hagyhatunk utódainkra s fájdalom az egészségi szegénység is örökölhető. A betegség oka: a lég, talaj, ház, ruha, étel, ital stb. ész nélküli használása. Kára pedig statisztikai adatok összegezése után minden egy millió lakosra 20 millió forint. A bajok orvoslója az egészségtan, mely többet ér az attikai névragozásnál. Legkitűnőbb óvószer a tiszta viz. AZ embernek jó bőrének kell lenni ha egészséges akar lenni, közmondás szerint. Az egészségtan a sociologiával és demográfiával van szoros összeköttetésben. Orvosok és építészeken kívül a papok vannak leginkább hivatva az egészség őreiül, mint a népnek vezérei. Hogy hiveik lelkét megtarthassák, a lélek takaróját is meg kell tartani. Ezután Mózes András lelkész olvasta fel Vass Miklósné »Szózat a Székelyföldrők című lelkes és