Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-02-26 / 9. szám

fentartásával, a fiatal menyecskét otthon kell ! hagynia, mikor a szolgálatba meghivatik. A gyermekgyilkosságok számának s a törvénytelen gyermekek ijesztő halálozási mérvének csökkentésére a leghatályosabb eszköz a lelencházak s egyéb gyermekmenhelyek felállítása és szaporítása volna — mert hiába mondja a rideg szemöldökű erkölcsi tulszigor, hogy ezek az intézmények csak könnyítenék és szinte csábítókig mozdítnák elő a fajtalanságot. A testi vágy és gyönyör pillanatában senki sem gondol a következményekre — s ha meg van a gyermek, a bűnös szülőknek is Isten adta, ne veszszen el. Az uralkodó bűnök egy másik sorozata, melyeken a törvényhozás sem megelőző, sem megtorló rendszabályokkal nem segíthet. Ezek a szorosabb értelemben vett társadalmi bűnök, veszélyes áramlatok, rossz szokások, — minők a fennhéjázás, erőn túl feszített költekezés, fényűzés, pazarlás, pompázás, cifrálkodás, kendőzködés stb. Ezeken a társadalom maga segíthet leginkább, mert ezek az ő kinövései. S miáltal ? A közszellem önkéntes átalakítása s a jó példaadás által. De a jó példának, mint a világosságnak, mindig felülről kell jőnie. A szülők gyermekeiknek, az előkelők az alantasabb osztályoknak adhatnak — s adjanak jó példát. Mint a gyermekek szülőik példáját jóban rosszban, úgy követi a közrend is az előkelőket. Ezek adjanak példát a vallásosságra, a templom szeretetére, az egyház iránti áldozatkészségre — adjanak példát az egyszerűségre, a mértékletes életre, a jó gazdálkodásra, a jótékonyság gyakorlására, a tiszta erkölcsökre, a tiszta és példányszerű életre, szóval az igazi műveltség terjesztésére. Mert nem szükség ismételnem, hogy a mit előbb az úgynevezett civilisatiónak az erkölcsökre való csekély és kétes hatásáról mondottam: az mind a civilisatió nevét bitorló felszínes, ferde, álműveltségre szólott. A valódi műveltség az ész és szív párhuzamos és összhangzatos kifejlődésében, a nemes gondolkodás és szép érzés párosulásában, az igaz, jó és szép együttes megvalósításában áll. A mit haladásnak nevezünk: lehet egyoldalú s akkor veszedelmes, mert az elhanyagolt oldalra hátra'vetőleg hat vissza. Századunk óriásit haladt a tudomány-, az ipar-, és ezek által a közművelődés s a közjóllét tekintetében. E részben való haladása oly rohamos, hogy az erkölcsökben való részleges haladás e mellett valódi visszaesésnek tűnik föl. Mert egy irányban, talán egyetlen egyben, van haladás az erkölcsi téren is — s ez : a par excellence keresztyén erény, az emberszeretet munkáinak gyakorlása, a jótékonyság. S ez az a tér, melyen a társadalom legtöbbet tehet és — ismerjük ej hálával — tesz most is: a jótékonyság, az emberi nyomor rengetegösszegének kevesbítése. S itt a tiétek a főszerep : gyöngéd szívű és bőkezű nők, kik most is annyi nyomort enyhítetek, s fájó szívvel látjátok, hogy még több marad enyhítetlenül. Nem szabad elfáradnátok ; feladatotok, a társadalom feladata, csak akkor lenne befejezve, ha egy árva sem koldulna az utcasarkon, egy — igazán keresetképtelen ember sem maradna hajléktalan, egy szegény beteg sem segély telen. De szegények mindig lesznek veletek! mondá már Krisztus urunk — s azért a társadalom teendői e részben soha sem fogynak el! Mindezekben pedig a társadalomnak sok részben megújhodásra van szüksége. S talán ha a társadalom megújhodik s általa a közszellem megjavul, az egyház is kilép félénk és tartózkodó helyzetéből, s ha nem kell mindig csak feddenie és korholnia, könnyebben és szivesebben fogja teljesíteni vezérszepét, melyet alapítójától, az Idvezítőtől nyert, a kihez némileg — valljuk meg — maga is hűtelenné vált a társadalom nyomása alatt, melyhez akaratlanul is alkalmazkodott. Erre céloznak a mi erkölcsi társadalmi összejöveteleink és előadásaink is, melyeknek új sorozatát vajha egy jártasabb és hatályosabb előadás nyithatta volna meg, mint az enyém — melynek, ha akár tárgya, akár töredékessége, akár belső mivoltának fogyatékossága mentségre szorul, a mint tudom, hogy szorul, a Shakspere szavaival legyen kimentve, melyekkel Puck, a szeszélyes tündér végezte a Szentivánéji álom bohóságait: — ha nem tetszettünk : Nézze most el ííri kegy, Máskor aztán jobban megy! Szász Károly. •„.« KÖN YVISMERTETÉS. Lukács Ödön, Nyíregyháza szabad kiváltságok város története. Nyíregyháza, 1886. és 1887. két kötet. Ára j frt. A tiszta jövedelem a nyíregyházi ref. egyház nőnevelést céljaira fordíttatik. A fentebbi könyv annyiban tartozik lapunk keretébe, hogy a város története mellett kiváló gonddal és tüzetesen rajzolja a református egyház történetét, sőt az ev. és r. kath. egyházak főbb eseményeit is. Midőn azért Lukács könyvét ismertetni kivánom, én is annak egyházi történeti adataira leszek különös figyelemmel. Mindenekelőtt előre bocsátom, hogy bár szerző