Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-02-26 / 9. szám

nevelésben részesült s a legszegényebb néposztályhoz tartozván, a bűnök tenyészetének annyira kedvező nyomorban él gyermekkora .óta mióta csak eszmél. Azok pedig, a kik közép vagy épen felső oktatásban is részesülnek — a miről feltehető, hogy a magasabb értelmi képzettség az erkölcsöket is szelídebbekké teszi — a mellett a különben is jobban nevelt s jobb módú emberek közé tartoznak, bár másfelől viszont némely bűnök épen az értelmileg fejlett s tanult osztály tagjai közt terjednek, pl. a sikkasztások, hamisítások, stb. Általában meggyőződésem, hogy a pusztán értelmi művelés vagy oktatás sem egyik sem másik irányban nincs — legalább érezhető — befolyással a bűnök számára s az erkölcsiség emelésére vagy sülyesztésére. Egészen más szempont alá esik a nevelés, mely az erkölcsökre hat, mint az oktatás, mely csak az értelemre. S az általam tárgyalt uralkodó bűnöknek is egyik orvossága épen a nevelés volna, e szónak tulajdon s valódi értelmében. S e nevelésre és annak irányzására egyaránt sokat tehet s kell hogy tegyen és összehasson: a család, az iskola, az egyház, a társadalom és a törvényhozás. Az erkölcsi nevelésre a szülői házon túl az iskolának is sokkal nagyobb gondot kellene fordítani, mint most teszi. A sok tantárgy, a mi az értelem fejlesztésére és az ismeretek gyarapítására való, de épen sokaságánál fogva túllő a célon, kiszorította az elemi iskolából a vallásos és erkölcsi nevelést. A tanítás a tanterv chablonjai szerint megy, melyeket az elmélet állapított meg, a maga szempontjából talán jól, de a nevelés el van hanyagolva mellette. Még az egyházi iskola is, mely kénytelen az állami tantervhez alkalmazkodni, kevesebb gondot és időt fordíthat a vallásos és erkölcsi oktatásra, mint szeretne s még kevesebbet a nevelésre. Pedig arra volna szükség, hogy a gyermekeket vallásossá, okossá, mindenek fölött józanul munkássá neveljük s e végből több tért kellene nyitnunk egyfelől a vallástanításnak, másfelől a iskolai s házi iparoktatásnak és gyakorlatoknak. A nevelés egy másik alkotó eleme a szükséges fegyelem. Az álszabadelvűség, az ál humanitás az erkölcsi szigort a nevelésben és a fegyelmezésben túlságosan meglazította a családban is, az iskolában is. A szülők és a felsőbbek iránti engedelmesség s annak jogosult forrásai, a tisztelet és kegyelet, korunkban, apáink idejéhez képest, nagyon alászállottak, ezt elmondhatjuk a nélkül, hogy mint a Horác öreg embere, csak a multat dicsérni s azt visszasóhajtani látszassunk. Még az egyház is enyhébb s kevesebb gondot fordít ma tagjai erkölcsi életére mint az előtt. A korszellemmel nem találjuk megegyeztethetőnek, hogy a megesett személyek, a vadházasságban élők, az iszákosak vagy rendetlen életűek az egyházi elöljárók és a gyülekezet elé idéztessenek, nyilvánosan megfeddessenek vagy épen egyházfegyelmi uton az urvacsorától eltiltassanak, míg meg nem javulnak. De talán annyira is sülyedt már az erkölcsiség s vele a vallásosság és a szent dolgok tisztelete — hogy a templomtól, a sakramentomtól való eltiltás nem is tartatnék érzékenybüntetésnek, talán a kit ér, föl se venné vagy épen kinevetné ! De az, hogy cégéres bűnökben i leledzzék valaki— az nem tartalik a korszellemmel s a XIX. század haladásával ellenkezőnek ? Vájjon mi haszna van hát a haladásnak, a miveltségnek, a tudomány és ipar óriási vívmányainak, ha az emberek nem lettek jobbakká általok — s az erkölcsök, nem mondom, hogy általok, de mellettök egyre sülyednek és lazulnak? Az állami törvényhozás is sokat tehetne az erkölcsök javítására, a bűntényeknek nem csak utólagos megtorlás! módja (a büntető s börtönrendszer javítása) által, hanem a bűnök egy nagy részének megelőzésére irányuló intézkedésekkel. Nem engedi időm s hallgatóim lankadó figyelme, hogy e módokkal tüzetesen foglalkozzam, talán alkalmas sem volnék arra, de némelyeket, megérintek mégis — legalább rájok mutatok. Az iszákosságnak a szabad és ellenőrzetlen kocsmatartás korlátozásában és szigorú, ellen— őrzésében egyfelől, másfelől a szesztermelés és borgyártás súlyosabb megadóztatásában és szintén szigorú ellenőrzésében kellene óvszerét keresni. A vadházasságokat egyfelől a válóperek nehezítésének szándékos húzása-halasztásának mellőzése, másfelől a kijátszásra annyira alkalmas cseléd-törvény revisiója által kellene s lehetne apasztani. Mert tudni kell, hogy a vadházasságok fele, a törvényes házasság fel nem bonthatásából, a feleknek új házasságra nem léphetéséből ered; s ismét igen nagy része a cselédkönvv és bérszerződés erkölcstelen álarcába burkolózik, s neveti ki az egyházi és a világi fegyelem hiu erőlködését. Tagadhatatlan hogy az átalános védkötelezettség is sok erkölcsi rossznak, közvetve és közvetlen a szülője; mert az is baj, ha az ifjú, mikor arra megérett, nem nősülhet s szabad szerelmet kénytelen keresni; az is baj, ha nősülésre engedélyt kapván katonai kötelezettsége