Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-02-26 / 9. szám

gadás köpenyébe nem burkolózhatik: hogy népünk, nemzetünk erkölcsei régi tisztaságukból sokat vesztettek. Az egyszerűséggel, a a munkás és természetes életmóddal, az azzal járó kedvvel és élet vidámsággal együtt az ártatlanság zománca is letörlődött a magyar nép s egész társadalmunk arcáról. A bűn mindig bűn volt, de legalább szégyelte magát, elbujt, ha máshova nem: az erény álarca alá. Ma, kendőzött arcával szégyentelenül jár kél a város aszfaltján s a falu pázsitján egyaránt; mert a falusi nép épen olyan távol áll az egyszerű erkölcsök tisztaságától s nem kevésbbé romlott, mint a városi. Itt a lopások, a betörések, és a prostitúció, a szédelgések, sikkasztások és a bukások vannak napirenden s az öngyilkosságok lajstromát minden nap szaporítja; ott a párta helyett bekötött fejjel járó leányok, a törvénytelen szülöttek, a vadházasságok ijesztő mérvben szaporodnak s különösen a magyarság között terjed egy rettenetes bűn, melynek nincs neve, mely a setétségbe rejtezik — nem szégyenből, hanem mert a büntető törvény sújtó keze alá esnék, — melylyel én is a dunántuli vármegyékben, Baranyában, Somogyban, Tolnában minden lépten-nyomon találkoztam, mely ellen a biblia, az emberi érzés, a nemzet és haza iránti kötelesség egész fegyvertárát felöltöttem s a kérés és fenyegetés minden nyilait kilövöldöztem — hiába ; hangom remegett, szívem vérzett, könnyeim omoltak — a mint kértem, dorgáltam, fenyegetőztem, csak hogy nem átkozódtam — mind hiába. Ez a bűn fogyasztja a nemzedéket, bemocskolja a házi tűzhelyt, megöli sok esetben, azt a ki magán elköveti — mind hiába. Hangom most is elfogódik s megremeg, a mint rá gondolok. S nem folytathatom tovább. Hz a bűn, melyet nevén nem nevezhetek, tudtomra egy félszázaddal ezelőtt csak az erdélyi szászok közt űzetett rendszeresen; ma a magyar nép egy részének is uralkodó bűne, míg hazánk más népfajai: az oláh, a tót, a sváb, a zsidó — vagy nem ismerik, vagy irtóznak tőle, de semmiesetre nem követik. Hz a legnagyobb csapások egvike népünkön, nemzetünkön! Milyen szomorú sorozat, a melyen átfutottam : az iszákosság, különösen a pálinkaivás; a fényűzés, cifrálkodás, kendőzködés; a fajtalanság, a házassági élet mindennemű megfertőztetése; s mindezek természetes következménye, az anyagi romlás, túlköltekezés, a tönk és bukás! S a mi egyszóba foglalja mind ezt: az erkölcsi érzet hanyatlása, lazulása, a testi és lelki erők oktatlan elpazarlása a nemzeti romlás. Mennyi, a törvények által sújtott, valódi bűnténynek a szülője az erkölcsi érzetnek s testi s lelki jóllétnek s egyensúlynak e hanyatlása és megbillenése — kell-e mondanom ? de a bűnügyi statisztikába, ismétlem, nem akarok bele menni. Inkább azt kérdem, vájjon ez uralkodó bűnöknek a eivilisatió ellenszere s orvolása-e, vagy épen szülője és tenyésztője? Mindenek előtt különböztessünk. Mit értünk a eivilisatió alatt? Hogy minden ember tudjon irni, olvasni s bírjon bizonyos elemi ismeretekkel: ez lehet egyik követelménye* egyik alap<köve, egyik kiinduló pontja a eivilisatiónak, de még korántsem maga a eivilisatió. S akik, enynyivel beérik, vagy épen nagyra vannak azzal, hogy kimutathatják: ime a népnek már ennyi meg ennyi százaléka tud írni olvasni, azok csakhamar csalódni fognak, látván, hogy a várt eredmények nem következnek be. Ezek a jószívű de messze nem látó ábrándozok szeretik így állítni fel az alternatívát: »a népnek iskola, vagy börtön !« — vagy azt mondani: ^nyissatok iskolákat s bezárhatjátok a börtönöket — E mondás valódi jelszóvá vált s igen tetszetős és elfogadhatónak látszó bizonyítékot is merített abból a tényből, melyet a bűnügyi statisztika is mutat* hogy a bűntettesek igen nagy százaléka az írni-olvasni nem tudókból telik ki. Ámde ez a százalék folyvást fogy, a mint az elemi oktatás s tehát annak minimuma, az írni-olvasni tudás,óriási mérvekben terjed, úgy hogy még ezelőtt ; 20-— 30 évvel 60 százaléka a bűntetteseknek iskolázatlan emberekből telt ki, ma az arány meg van fordítva s 60 százalék az írni-olvasni tudóké: s csak 40 százaléka a teljesen iskolázatlanoké. Az ok egyszerű — ma az összes népnek sokkal nagyobb százaléka — s az ujabb nemzedékek felnevekedésével egyre nagyobb lesz, az olyan a milyen iskolázásban részesültek* mint az olvasni s írni nem tudóké : a bűntények száma pedig inkább növekedik, mint fogy. Csak felületes szemlélő mondhatja azt,' hogy az elemi oktatás, mely a nép nagy többségének kizárólag jut, kivált az olyan mint a miénk, az erkölcsök szelídítésére vagy nemesbítésére valami érezhető befolyással volna. Ellenkezőleg, némely bűnök — s éppen azok, a melyekkel én foglalkozom — inkább terjednek az emilyen kezdetleges és féleges civilisatióval, mely kielégítheletlen vágyakat költ a magát már civilisáltnak képzelő sokaságban. Aztán ne felejtsük el, hogy az, a ki ma már egészen iskolázatlan .marad s még a betűkkel sem ismerkedett meg, különben is rosz