Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-02-26 / 9. szám
a szükségek a kielégittetés által nem fogynak, hanem szaporodnak, s a kielégítés megszokása által egyre követelőbbekké, végre ellenállhatatlanul parancsolóvá válnak. A városban nagyobb a kereset s még is nagyobb a nyomor. Míg falun például 40—50 kr a napszám, városban 1 — 11 /2 forint; ha falun, a sürgős mezei munkák idején 80 krra sőt egy forintra is emelkedik, városban némely munkanemeknél 2 forintot, sőt többet is megkereshet egy ügyes és erős napszamos. S mind a mellett a fővárosban a napszámos kétszeres keresete mellett is szegényebb, mint falun s a nyomor nagvobbés égetőbb. Ezt a lakbér és élelmi szerek O J o % árának viszonyai magyarázzák meg. De mind itt, mind ott, általában a szükséget és nyomort, mely miatt annyi panaszt hallunk országszerte, legfőkép a pazarlás és a rendetlen élet magyarázza, a melynek népünk országszerte mind inkább rabjává válik. Különösen hangzik pazarlást emlegetni oly emberekkel s társadalmi osztályokkal szemben, melyek alig élhetnek, melyeknél az élet legelső szükségletei is hiányoznak ; pedig fájdalom így van. Mert nem pazarlás-e a heti keresményt, a hat napi erős munka keresményét, hetedik nap a kocsmába vinni s ott meginni vagy elmulatni és a következő héten O o j koplalni a nehéz munka mellett ? pazarlása a keresménynek s a mi több az életerőnek. Pedig ez a szegény néposztály uralkodó bűne, úgy a fővárosban, mint a vidéken. A takarékosság erénye népünknél csaknem ismeretlen ; igazi kivétel, hogy a munkás osztály keresményéből valamit félre tegyen gonosz napokra; s bizonyos, hogv a fővárosban, ahol legtöbb a kereset, legkevesebb a megtakarítás. Mert itt van a legtöbb csáb és alkalom a pazarlásra, s a rendetlen és laza életre. A városi munkás kétségkívül többet költ a mulatságra, mint a falusi. Nálunk ugyan, a magasb rendű mulatságok, pl. a színház, látványosságok, bálok stb. még kevesbbé váltak a munkás osztály nagyobb részénél életszükséggé, mint pl. Párisban — de annál nélkülözhetetlenebb a kocsma s mind az, a mi vele jár, falun úgy, mint városon. S népünk anyagi és erkölcsi romlásának, sülyedésének a legfőbb és legelterjedtebb oka e szóba foglalható össze : a kocsma. A kocsma nem csak az ivásnak és pedig a korlátlan s mértéktelen ivásnak a színhelye, hanem a többi roszaknak is. Falun ott van a párisi Mabille kánkánjaival szabadosságban s erkölcstelenségben vetélkedő táncok színhelye, hol a legények s leányok, legtöbbnyire szülői felügyelet nélkül egészen a magok szabadjában, trágár dalok s fajtalan beszédek és mozdulatok közt mulatoznak. Városon a kocsmák részint a nyilvános prostitutióval vannak összekötve, részint a csavargók, tolvajok, betörők, s orgazdáik gyűlő helyei, hol megbeszélik a végrehajtandó bűntényeket, kiosztják a szerepeket, kieszelik a fogásokat, osztoznak a prédán stb. A kártyabarlangok is a kocsmák elrejtett zugaiban vannak, a hol hamis játék, fosztogatás és balekfogás szabadon űzik ocsmány mesterségöket. De ezeket nem említve is, a kocsma mint ivó hely is kész veszedelem népünknek : egyfelől maga az ital által, másfelől az annak árára rámenő keresetért. A mi az italt illeti, annak legkevesebb része az aránylag kevésbbé veszedelmes borital — legnagyobb része pálinka, ez a nyilvánvaló méreg, a melyet nem ok nélkül neveztek el: emberirtónak. A pálinka, vagy is az alkohol, legtisztább alakjában is erős méreg, mely az emberi szervezetre nézve feltétlenül káros s mértéktelenül élvezve azt szétrombolja, megsemmisíti. Pedig népünk az alkoholt sem kapja tisztán, hanem kétszeresen fokozott méreg alakjában : az úgynevezett masina —, vagy zsidópálinkát, melynek még nem is legrosszabb tartalma maga az alkohol. Ez a pálinka, melyet a munkás ember állítólag enyhítő, a hőségben hűtő, a hidegben melegítő italul használ, megtámadja az idegeket, fölbontja a vért, petyhüdtekké teszi az izmokat, ködössé, nyomottá, butává az agyvelőt ; jelenségei: a a szem és kéz reszketése, a láb tántorgása, a vér és az arcszín ólmossá változása, az indulatosság a részegnél s végre a delírium tremens annál, a ki állandóan él vele. Borzasztó, hogy nem csak a férfiak, hanem az asszonyok is élnek vele, sőt újabb időben már a gyermekeknek — még a csecsemőknek is adják. A falusi nép nem átallja gyermekeit is pálinkával éltetni s a városi napszámos és csavargó éhségét veri el a pálinkával, a tápláló eledel helyett pálinkával tompítja magát s csalja meg éhségét. Sőt a kik bort isznak is, azok sem biztosak arról, nem pálinkát isznak-e tulajdonkép. A kocsmai bor, falun és városon, egyaránt meg van hamisítva. S a vagyonosak is — a cifra etiquetekkel ellátott palackokban, többnyire műbprt isznak valódi bor helyett. Budapesten tizannyi műbőr fogy el mint igazi, s a műbornak csak kisebb része, a mely csak úgynevezett pince-kezelésen ment át, hogy -tisztább s erősebb legyen, mint Isten adta, de azért még bor marad, nagyobb része soha sem látott szőlőtőkét — mert alkatrészei víz, pálinka (cognac), cukor és borkő s zamatát nem a 17* \
