Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-09 / 41. szám

idegen nép közé. Én elvárom elhatározástok at, melyre az úr isten adjon nektek kegyelmet és áldást.®*) Másnap egymásután jelentkeztek a misszióra kész tógátusok, úgymint : Szalay József, Végh János, Kovács András és Molnár Péter, kik a következő évben papi vizsga után fölszenteltetvén, együtt indultak a hosszú útra, apostoli tevékenységök szinhelyére. 1783 s 84-ben egész rajokat bocsátott a s.-pataki kollégium a csehek földjére. Akkor mentek oda lelki pásztorokul: Ákos András, Bacsa Máté, Baka László, Bari Mihály, Bereti István, Bodnár János, Breznai János, Csider Imre, Csomor János, Fazekas György, Gál István, Gál Mihály, Galambos Sámuel, Kaposi Sámuel, Kazai János,**) Kiss Benjámin, Marton Dániel, Orosz Sámuel, Rimány István, Sallay János, Sikora Péter, Szalatnay János, Szegő András, Szeremlei István, Szeremlei Samu, Szűcs Sámuel, Tardy Mózes, Toronyai Miklós és Túróczy János. A pataki diákok kezdetbea semmit sem tudtak csehül. Gyűléseiken magyarul tanácskoztak s jó ideig magyarul végeztek minden egyházi szertartást. S miként napjainkban a moldvai csángók olasz papjai mellett Írástudó falubeli magyar emberek a kántorok, úgy akkoriban a csehországi magyar papok kisegítői falubeli katonaviselt emberek közül válogatott kántorok voltak. E hasonlat azonban mégis biceg egy kevéssé. Mert a jelenlegi moldvai r. kath. papok közül, egy született magyaron kívül csak egyetlenegy, t. i. páter Dominicus Miglíorati forrófalvi pap tud beszélni hívei nyelvén; míg ellenben a Csehországba ment magyar papok első kötelességöknek ismerték : megtanulni azt a nyelvet, melyen híveik beszéltek. Időjártával meg is tanulta legnagyobb részök. A ki pedig nem sajátíthatta el hívei nyelvét, az meg sem tudott szokni közöttük s mihelyt szerét ejthette, visszatért szülőföldjére. Szent lelkesedés s mély vallásos buzgalom kellett ahhoz, hogy a misszió sikerüljön. Nemcsak a nyelvi nehézség, hanem az egyenes üldözés is súlyosítá a kiköltözött magyar papok helyzetét. Kaposi Sámuelt, meg Szalay Józser

et majdnem agyonkövezték. A környékbeli r. kath. lakosság husszitáknak gúnyolta a prot. népet, mely az ország legszegényebb lakosaiból állott. Szénégetők, favágók, erdőcsőszök, tömérdek zsellér: im ily népelemekből állott a cseh prot. eklézsia. Templomaikat csak itt-ott tudták megépíteni. Jó ideig szabad ég alatt vagy csűrökben tartották az istentiszteletet. Ám magyarországi hitfeleik ekkor sem felejtkeztek meg róluk. Az ország minden részében gyűjtéseket *) »Nachricht von der Entstehung der reformirten Gemeinden in Böhmen. Verfasst und beschrieben von Johann We'gh, d. z. Prediger der ref. Gemeinde zu Nebuschell. 1819.1 Eredetije a s.-pataki főiskola könyvtárában. Tóthpápai kivonata után ismertette Szentpéteri Sámuel : Sárospataki Füzetek. IV, 149—153 lap. **) Semté§-i pap lett. Kazai Jánost 1779-ben pataki kollégiumi seniorúl említi Szombathi: A sárospataki ref. kollégiomnak históriája. Sárospatak, 1809. 38. 1. Nem tudom, hogy ez emigrált-e vagy valamely név-rokona. rendeztek számukra.*) Malomvizi Kendefi Elekné és gróf Bethlen Györgyné Erdélyből küldtek számukra urasztalához való ezüst kelyheket, tányérokat, aranynyal himzett abroszokat stb. Egyéb erdélyi mágnások, valamint egyes eklézsiák is busás adományaikkal segítették az új gyülekezeteket.**) Már 1795-ben teljesen szervezve volt a csehországi ref. egyházkerület. Hét eklézsia kivételével, a többiben már rendes papok hirdették az igét. Szűcs Sámuel chleby-i lelkész volt a szuperintendens. A podebradi egyházmegyében esperes Baka László horátev-i pap (később szuperintendens), lelkipásztorok: Sallay János, Szűcs Sámuel szuperintendens, Molnár Péter, Szegő András, Tardy Mózes, Csomor János, Végh János, Kazai János. A prágai egyházmegyében esperes Turóczy János, krábsíce-i pap, lelkészek: Fazekas György, Csider Imre, Rimány István, Szalatnay János, Kaposi Sámuel, Kovács Tamás, Sikora Péter, Bacsa Máté/A chrudimi egyházmegyében esperes Breznai János, velim-i pap, lelkipásztorok : Szentmártonyi Pál, Bereti István, Iványi István, Gál Mihály, Szeremlei Samu, Kiss Benjámin, Gál István, Ákos András és Galambos Sámuel. Az egyetlen Iványí István, dvakacovícei pap kivételével, a többi valamennyi volt pataki tógátus theologus.***) A következő, 1821-ig terjedő időszakban, még egyre tartott a magyar papok kivándorlása Cseh- és Morvaországba. Akkor mentek oda Kun Sándor, előbb klobouki, később nuslaui pap és esperes; Szántay János proseci, Lenkey László bosini, Kossuth János cernilovi, Soltész István velenicei, Nagy György wanowitzi, Mészáros Péter lipthali és Simon János klobouki lelkész. Időmultával újabb elemek is járultak a régiekhez. A csehországi református falvak lakosai ugyan úgy cselekedtek, mint ugyanabban az időben nálunk a bácskai és tolnai sváb ref. új telepítvényesek. Kiválóbb tehetségű fiakat magyar prot. főiskolába, t. i. Patakra adták, azzal a szándékkal, hogy ott papokká neveltessenek s hazatérve a cseh gyülekezetekben alkalmaztassanak. Az első ily növendék, tudomásom szerint Kubes Mátyás volt, ki iskoláit Sárospatakon végezvén, ott 1811-ben contrascribává s a felsőbb syntaxisták praeceptorává lett, s még ugyanabban az esztendőben Csehországba ment lelkészül, f) Ő volt az első cseh származású pap a csehmorva eklézsiákban. Rajta kívül kizárólag magyar nemzetiségű papok vezették a cseh prot. egyházakat egész *) Lásd a slavóniai, magyar-rétfalusi ref. egyház jegyzőkönyveit az 1785-ik évről. . ^ **) Magyar Kurír. Bécs, 18. máj. 1790. 560 lap. — Sárospataki Füzetek. VIII. S30. ***) Novi ecclesiastico-scholastici Annales eyangeticorum Augustíinae et Helveticae confessionis in terris Austriacis. Schemnicii, 1795. IV. 46—50. lap. . . »Anno 1811. die ló. jan. Senior constitutus Steph. Fancsik, contrascriba Matthias Kubesch. Eodem, die 9. martii ecclesiae in Bohemia futurus. Tunc contrascriba constitutus Alexander Kiss, qni simul syntaxeos superioris praeceptor classicus est.« Szombathi: Hist. scholae ref. Sárospatakiensis. Sárospatakini, 1860. p. 218.