Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-10-09 / 41. szám
1821-ig, a midőn a bécsi theologiai fakultás felállíttatván, ott nevelkedett ausztriai illetőségű, bár jobbára magyar származású papok foglalták el a megüresedett lelkészi állomásokat. Az utolsó cseh származású theologus Patakon, Vedrál Ferenc volt, ki 1821-ben ugyanott hunyt el, s a kollégiumi nagy kántus gyászéneke kisérte nyughelyére.*) Ballagi Aladár. A tudományos s különösen az egyháztörténelmi seminariumokról. (Vége.) 12. Az egyháztörténeti seminarium módszere. A tudományos gyakorlati oktatásnak, seminariumi munkálkodásnak hiába tűzünk ki szép feladatot, ha a módszerrel, vagyis az oktatás és munkálkodás vezetése * miként «-}éve\ nem vagyunk tisztába, avagy tán keveset gondolunk. A methodus a seminariumi oktatásban körülbelül az, a mi művészetben a styl; általa juthatunk a munka sikere vagy sikertelenségének a nyitjára. Ha mindennek e világon: e seminariumi munkálkodás vezetésének is meg vannak a maga törvényei, mely törvények szerint való eljárás módjában keressük a jó methodust. Épen azért, nevezett törvényeket nem ismerő, vagy általában meg nem tartó, vak és tervnélküli működés, mely ügyet a tudományos gyakorlati oktatás eszközeire, formáira, alapelveire, az anyag megválasztására, beosztására nem vet: nem lehet a követendő eljárás. A működésnek öntudatosnak, mások tapasztalásain és saját megfigyeléseken alapulónak, személyi s tárgyi viszonyok különféleségét szem előtt tartónak kell lennie. Oh a jó methodusnak fontos követelményei vannak. Mindenekelőtt szükséges annak ismerete s azután alkalmazása. E kettő, de különösen az utóbbi a »conditio sine qua non.« »Das Wissen der Methode genügt nicht: das methodische Thun die0 4 ) Hauptsache ist.< S ez utóbbihoz könyvekből el nem sajátítható jellemtulajdonságok is tartoznak, a mi észbeveendő minden fő , de különösen papképző tanintézeten, hol a belső s a külső, theoria s praxis, indító ok és cselekedet, személyi tulajdonságok s tárgyi előkészítésnek egymással kapcsolata olyannyira nem másodrendű fontossággal bír. Nézzük már most közelebbről: mily módszert kell követnünk az egyháztörténeti seminarium feladatának megoldásában ? Más szóval, miben áll a fentebb ismertettük feladatnak megfelelő terv és törvényszerű eljárás, és mik a célra vivő eszközök ? Az első, a mit a seminarium vezető tanárának — szerény véleményünk szerint — szem elől tévesztenie nem kellene, maga a seminarium tagjainak olvasmánya. Hogyan ? még az olvasást is ellenőrizze a professor ? — kérdheti szabadsága érzetében sértődött egynémely theologiai akadémikus ? 1 Hát igaz. Csakhogy az ellenőrizésnek olyan módja legyen, hogy az illető akadémiai hallgatók maguk keressék fel a tanárt s kérjék tanácsát arra nézve, hogy mit olvassanak. És boldog azon főiskolai tanító, kit tanítványainak bizodalma imigyen felkeres s ki nagy örömet is érez akkor, midőn nekik útmutatást adhat, s ők azt követik is, de boldog azon ifjú is, a ki tapasz*) Orbán József: A sárospataki énekkar története. Sárospatak, 1882. 64. 1. 64 ) Schwartz—Curtmann »Lehrbuch des Unterrichts* 5. 1. taltabbak tanácsán járva, korán megtanulta azt, hogy mit kelljen és miképen kelljen olvasnia. Mi itt különösen egy szabályt merünk jó lélekkel ajánlani, ismeretes az (csak meg kell tartani), így szól: »Inkább keveset, de jól és jót.« Lám, a németek ünnepelt történetirója Ranke sokat tudott, pedig — mint mondják róla — nem sokat, de mindig válogatva, olvasott. Theologiai fakultásainkon az egyháztörténet tanárai tárgyuk előadása alkalmával sokszor szólnak történeti forrásokról, beszélnek azok jelentőségéről, buzdítanak ilyenek tanulmányozására. No, ha buzdítanak, adják is és a hallgatók kérjék kezökbe a fontos műveket. Könyvtárainkban mindenesetre akadnak kútfő értékkel biró munkák az ó-kori irodalomból, a középkori krónikásoktól s evang. egyházunk múltjából; olyanok pedig nemcsak akadnak, hanem számuk legio, melyek az eredeti források emlékét megőrzék. Csupán az olvasásra várnak, olyika pedig a feltámasztásra sok manuscriptummai együtt. S az újabbkori történetíróktól is ifjaink mennyit tanulhatnak : egy-egy Hase, Nippold, Maucaulay, Thierry, Rank?, Mommsen nagyszabású munkáiból; vagy a magyar nemzet történetének mívelői közül : Horváth, Szalay, Teleky, Thaly, stb. szellemi termékeiből 1 Csak a szegény magyar prot. egyháztörténet legújabb irodalmának az egy kiemelkedő Révész alakján kívül, tisztelet a nyomain járóknak, valamint azoknak is, a kik egyéb dolgaikban eljárván, gondolnak olykor-olykor ide is, nagy munkásai nincsenek 1 Mert bizony csak vessük össze a mi legjobb kísérleteinket a magyar polgári történet derekabb mívelőinek termékeivel: az Összehasonlítás megmondja az igazat, t. i. hogy hátra vagyunk. De azért a mink van, megbecsüljük s adjuk oda a jövő nemzedék kezébe. Az olvasásnak irányítása, szabályozása igen jó előkészítés a tulajdonképeni tudományos seminariumi gyakorlatokhoz. Azon teremben, hol e gyakorlatok folynak, sok mindenféléről lehet és szükséges beszélni és tenni. Itt van helye nevezetesen az eredeti forrásművek közös komoly kritikai olvasásának s egyéb kútfőkkel (a magyaroknak például a külföldiekkel) való egybevetésének ; itt az oklevelek, régi Írások s nyomtatványok (krónikák) betűzésének; a múltban folyt vagy a jelenben folyó tudományos vitakérdések, problémák, napikérdések, melyeket a cursorius leckéken legfeljebb ha érinteni lehet megbeszélésének; a legújabb írók művei s általában alapvető történeti művek ismertetésének, megértésének, megbirálásának; speciális kérdések tárgyalása megfejtésének ; feliratok, történeti emlékek bemutatása, magyarázásának muzeumok megszemlélésével kapcsolatban, s egyéb a történeti érzék fejlesztése s történeti (értsd itt különösen egyháztörténeti) ismeretek gyarapítására szolgáló módszeres gyakorlatoknak. Mindez közös működés tanítványok s tanár között, (mely közös működésből természetesen, ha kezdet nehézségeivel kezdődik az intézmény, a jóval nagyobb rész a tanárnak jut). A közös működéshez hozzájárul aztán a tanulók önmunkássága. S ez igen fontos része a seminariumnak. Önálló munkálatokkal mutassák be a seminaristák, hogy mit tanultak, és olvastak s miképen képesek azt fölhasználni. S midőn dolgoztak, tudniok, mert meg kellett tanulniok már a seminariumvezető tanártól, hogy az ő munkájoknak is először anyaga jön elbírálás alá s azután a methodus, vagyis azon út és mód, melyen az anyagot értékesíteni iparkodtak. Helyes módszerrel vezetett seminariumi iskoláztatásuk alkuimával, továbbá bizonyára értesültek arról is, hogy új igazságokat, új felfogást,
