Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-04-24 / 17. szám

ISKOLAÜGY. Egy igaz magyar nevelőnő. {Karacs Teréz születése 8o-ik évfordulóján.) Ismeri az ország minden hírlap-olvasója, nevét az irodalomtörténet az írónőké között említi, nőnevelésünk története az úttörők közé sorozza hosszas és nagyhatású működését, a nevelésügy bajnokai díszgyűlést tartottak tiszteletére; illő, hogy az egyházi sajtó is megemlékezzék a veterán írónőről s a nőnevelés ez úttörő bajnoknőjéről, kit a református egyház szült, ki a református nőnevelés újjáteremtése által irányadólag befolyt a hazai nőnevelés tökéletesítésére. Pesten született 1808 ban. Atyja K. Ferenc mérnök, anyja Takács Éva (a tudós Takács Ádám r.-palotai, majd váci lelkész) valának, kikben a magyar reform, faj jeles tulajdonságai : a tiszta ész, nyilt és határozott jellem, buzgó hazafiság, erős művelődési ösztön szép harmóniába olvadtak. Az apa theologiát végzett ember lévén, 1796 előtt (mert akkor még nem volt reform, egyház Pesten) nem egyszer végzett kisebb papi funkciót is s mind végig baráti viszonyban élt Báthory Gáborral, az első pesti pappal, ki K. Teréznek keresztapja is volt. Teréz 9 gyermek közül a 4-dik volt s a szép műveltségű szülői körben korán ébredett benne az Írói hajlam vagy a mint ő kedélyesen mondja : az »irogatási« kedv. »írásom tárgya mindig a nőnevelés volt; de tudván, hogy a komoly alakban irt műnek kevés nőolvasója lenne, beszélyalakba öntém gondolataimat s legelőször irogatásom 21-ik évében mertem az »Életképek«-ben ily című munkával fellépni: »Néhány szó a nőnevelésről.® E dolgozatja nagy föltűnést keltett s jóformán ennek köszönhette, hogy a miskolci reform, egyház nevében Palóczy László 1846-ban az ottani leánynevelőintézet vezetésére meghívta. Ez időtől kezdve 1859-ig Miskolcon, 1863-ig Kolozsvártt szolgálta a prot. nőnevelés ügyét mint igazgató-tanítónő, lankadatlan buzgósággal, kiváló sikerrel. Ezután magánnevelő volt egy darabig gróf Teleky Miksáné leányai mellett Kendi-Lónán, majd magántanítónő Budapesten egész 1877-ig, a mikor előbb Halasra vonult, jelenleg Békésen lakik csöndes rokoni körben, visszaemlékezéseinek és irodalmi tevékenységének élve. —Tanítónői műkökését maga következőleg ismerteti egyik tanügyi közlönyünk hasábjain : »1846-tól 1859. julius végéig Miskolcon működtem sok lelki örömmel, de — ne panaszképen legyen mondva — minden anyagi haszon nélkül. Tízenhárom év alatt 863 leánynövendék nyert tőlem oktatást. Majd 1859. február havában Kolozsvárra hívtak meg, a ref. egyház által a belvárosi leányiskola vezetésére. Ott az iskolai helyiség bútorozva volt, szállást ígértek s valamivel több jövedelemre is számíthatván, elvándoroltam a kis kedves Erdélybe, Kolozsvárra, hol négy év alatt 460, tehát 1846-tól az 1863-diki tanév végéig tanítói gondom alatt ezerháromszázhuszonhárom leány nevelkedett. Kolozsvári tanítónői állomásomról kénytelen voltam lemondani, mivel az évről-évre szaporodó növendékeim számára a zsúfolt iskolai helyiség szűkké lett és az egyház nem volt képes a megfelelő helyiség előállítására. Kolozsvártt 1863. december 3 án hagytam el. Dobokában, Kendi-Lónán, gr. Teleky Miksa két lánykáját s egy kis rokonukat vettem egy pár évre nevelőnői gondom alá: Irént, Bellát és Máriát. E kis leánykák nevelőnőjéül az én, már 1840 óta szeretett barátnőm, Lővey Klára volt kijelölve, ki ekkor Párisban időzött. Két év multán Lővey Klára megérkezvén Kendi-Lónára, átadtam neki a kedves teremtéseket, ki őket nemes keble tárházából gazdagítá és nevelte derék honleányokká. Visszatértem Budapestre, ott akarván meghalni, a hol születtem. Alig telepedtem le a fővárosban, több helyre meghívtak nevelő-intézeti vezetőnek, M.-Szigetre, Szatmárba, Győrbe, de én már ilyen vállalatokra hajlott koromnál fogva, nem voltam hajlandó. Akkor 58. évemet jártam. De azért nem pihentem teljesen. Házhoz járó tanítónővé lettem. A magyar nyelvtan, irálytan, kapcsolva a történelem előadásával lett foglalkozásom. Mintegy 140 tanítványom volt Budapesten való lakásom alatt 1865-től 1877-ig. Ekkor, 1877 május 2-ikán Kun-Iialasra tettem át lakásomat. Itt kedves Mari néném második férjétől, Hoffer Páltól való két leánya nevelőnő volt a helvét hitvallású egyház felsőbb leányiskolájában : Hoffer Mari és Teréz. Ezek közeléből kívántam elindulni a leghosszabb útra. Ők évek során át nálam növekedtek Miskolcon. Öreg nénjöknek szerető rokonai, végső napjaimnak örömei és gyöngéd ápolói. Az ő növendékeiknek, a csinos halasi leánykáknak oktatása egyik öröme lett hanyatló korom napjainak. A magyar nyelv és irodalom tanulmányára és szeretetére oktat gatám őket heti négy órán át. A magyar nyelvre, melynek küzdelmét és elnyomatását, diadalát és terjedését osztályrészeműi jutott átélnem hosszú éltemben. És a magyar irodalomra, a melynek épületéhez én is járultam egy-egy szerény kővel, kezdetleges korának régi idejében, melynek dicsőült munkásai, elpihent napszámosai mind megannyi legkedvesb emlékeim !« —Karacs T. szerény körben élt, a történet nem jegyzett fel róla nagy tetteket ; de azon nemeskeblűek közé tartozott, kik megértették a kor intő szavát s egész életük áldástermő munkásságát egy eszme szolgálatának szentelték, kik jellemök nemessége, törekvéseik tisztasága, tetteik önzetlensége s egy egész élet harmóniája által kivívták s megérdemlik azt, hogy tetteik ott világítsanak a hálás utódok útjain ! A népnevelők budapesti egyletének diszgyűlésére, melyet Karacs Teréz tiszteletére rendezett, az új városháza nagyterme válogatott közönséggel telt meg. Mintegy harmadfélszázan jelentek meg. Többek közt ott voltak: Kralovánszky Istvánné, Zirzen Janka, Dusóczky Károly né, Bayer Karolina úrnők, továbbá a fővárosi tanítóképzőknek csaknem összes tanerői, sok tanítónő, tanférfiú stb. Az elnöki széket György Aladár foglalta el s jelezve az ünnepély célzatát, átadta a szót Péterfi Sándornak, a ki Karacs Teréz tanítónői működését méltatta, szépen írott életrajzban. Beszéde végén megemlíté, hogy bár az anyagi elismerés nem áll arányban azzal, a mit Karacs Teréz telt; annál nyugodtabb lelkiismerettel tekinthet munkálkodása eredményére. Mert azok a leánynevelő-intézetek, a melyeknek alapját ő vetette meg, virágzanak s mindenütt, a hol ő működött, hálás elismeréssel említik nevét. Az is szép jutalma, hogy e díszes gyülekezet az ő érdemeinek ünneplésére jött össze. A tetszéssel s éljenzéssel fogadott felolvasás után Somlyay József azt az indítványt tette, hogy országos gyűjtés útján Karacs Teréz nevére alapítvány tétessék, a melynek kamatai tanítók segélyezésére lennének fordítandók. — Zirzen Janka úrhölgy pedig üdvöz'ő levél küldését indítványozta. Mindkét indítványt egyhangúlag elfogadták Az ünnepélyt a paedagogiumi ifjúság karéneke nyitotta meg s fejezte be.