Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-04-10 / 15. szám

ség ; az új-szövetség némely levelénél igen, a mikor azok a körülmények a levél irányára világot vetnek. De egyébként is, hány könyv van, melynek szerzőjét, annál inkább keletkezésének helyét és idejét biztosan megállapítani nem tudjuk?! Tovább menve kívánja K. úr, hogy »ismertessük meg részletesen a könyv tartalmát.« Erre nézve véleményem az, hogy az egyes könyveknek tartalom szerint szakaszokra osztása és az egyes szakaszok tételeinek megemlítése (leírás nélkül) célhoz nem vezethet. Tartalomjegyzéket tanítani nem is lehet célunk, de időnk sincs rá. Gondoljuk meg, hogy egy évben csak 39 tanulásban eltöltött hetet számíthatunk ; egy héten van két óra, 39 héten 78 óra. — »Az egy évi tanfolyamra kiszabott tantárgyat az I. és Il-ik időszak alatt el kell végezni, hogy a III. időszak egészen ismétlésre maradjon.« 52 óra esik hát az I. osztályban a biblia általános-és az ó-szövetség 39 könyvének ismertetésére és még a bibliai földrajz és régiségtan megtanítására! 1 Nagyon kell hát vigyáznunk a tananyag beosztására. »Ki sokat markol, keveset szorít.® Jegyezzük meg és ne felejtsük, hogy 9—10 éves gyermekekkel van dolgunk, kiket Pál ap. példája szerint tejnek italával kell táplálni, nem kemény eledellel, mert azt nem szenvedhetik. Ezeknél sokkal inkább a szívet, mint az észt kell művelni. Azt hiszem, hogy a sárospataki »irodalmi kör« is tapasztalat szülte meggyőződésből tette, hogy az 1886-ban kiadott Bibliai Bevezetésben a fentebb említett felosztást az új-szövetségnél apró betűvel nyomattaaz 1882-ki kiadással ellentétben ; következőleg tananyagnak nem tekinti. Mivel eddig kiválóan az I. osztály tananyagáról szóltam, megjegyzem még itt, hogy az ó-szövetségi jövendölési könyveket is csak általában, közösen kellene ismertetni s egy párt a híresebb próféták közül bemutatni ; ezekből képet alkotnának a tanulók a többiekről. Egy példa = száz példa. Előre is tiltakozom az ellen, hogy va'aki ez óhajtásomat a profetismus kicsinyléséből származottnak tartsa. A bibliai földrajz és régiségtan kétségtelenül nagyon szükséges a biblia értelmes olvasásához; itt is az legyen elvünk »keveset, de jólU A konventi tanterv szerint az I. osztály tárgya még »a szebb zsoltárok szövegének és dallamának megtanítása, a zsoltárok könyve ismertetése alkalmával.« — Szerintem erre a kijelölt alkalom csekély lenne. E tekintetben én úgy járok el, hogy minden órára hagyok fel egy zsoltárt s azt az óra elején és végén elénekeltetem imádkozás előtt; e cselekvények között történvén a biblia magyarázása: ki vonja kétségbe, hogy növendékeimmel szabályszerű istenitiszteletet tartok ?! A szebb zsoltároknak megtanítása feltétlenül megkövetelendő. A vallásos tartalmú költeményeknek, a szép énekeknek a vallásos kedély képzésére való nagy hatását tagadni nem lehet; a vallástanítók egyhangúlag bizonyságot tehetnek arról, hogy az énekek a bibliai történetekhez választékosan alkalmazva soha el nem enyésző hatást gyakorolnak a gyermek szívére. Tudom, hogy nem én voltam az első, a ki a Dávid és Góliát történetét élénk színekkel festetten előadva s rögtön elénekeltetve a CXXV-ik zsoltárt: A kik bíznak az úr istenben nagy hiedelemmel, azok nem vesznek el — láttam, hogy édes megelégedés sugárzik a gyermekek arcáról; öröm- és hálakönnyek csillognak szemökben, mert az istenben bízó kis Dávid »a seregek urának istenének nevében® győzelmet aratott az erejében elbizakodott, kérkedő Góliát fölött. Egy-egy ilyen kedves jelenetnek kedélyképző hatása kimondhatatlan, megbecsülhetetlen! Még eddig ebben a meggyőződésben levén : így óhajtanám keresztül vinni az I. osztály vallásos oktatását ; de ha valaki jobb módot ajánl: követni fogom ez elvet »consilium mutare sapientis est.« A II. osztály tantárgya: új-szövetségi bibliaismertetés, bibliai régiségtannal és földrajzzal, szintén bibliai alapon. Fősuly helyezendő a megváltónak az evangéliumokból összeállítható élettörténeteinek, hegyi beszédének példabeszédeinek megismertetésére. Alkalmilag megtanítandók az ünnepi dicséretek kiválóbb és szebb versei.« Igen helyes! Tehát kiinduló, köz- és végpont a Megváltó ! Körülötte, az igazság napja körül kell forogni tanítónak és tanítványnak ; tőle kell nyerniök fényt és meleget. Szemlélni, el kell lesni minden mozdulatát, el kell tanulni nemes szelidségét és erkölcsi bátorságát ; engedelmességét és komoly önállóságát és még végtelen sokat! »Fősuly fektetendő a megváltónak az evangéliumokból összeállítható élettörténetére.« Tehát születésétől kezdve egész a menybemeneteléig lépésről-lépésre kisérni kell az élet ezerféle változatai között megfordult, szavával és példájával mindig fenségesen tanító Jézust, hogy legyen a gyermekek eszményképe, miért lelkesüljön, a mit elérni, önéletéhez megvalósítani legelső és legkedvesebb kötelességének tartson. Itt — ha célt akarunk érni — ismét nem tartom elégnek a bibliát csak úgy olvastatni. Ertem én a bibliaolvasás nagy jelentőségét; de azt is tudom, hogy azok a föltételek, melyek a kivánt eredményt biztosítanák, nagy részben hiányzanak. A sárospatakiak ime azt mondják »tíz, tizenkét példázat s a Jézus élettörténete elég a második osztály számára® ; pedig nekik is épen annyi idejük van a vallástanításra, mint nekünk. Én azt hiszem, hogy jó lenne a II. oszt. tananyagát úgy osztani be, hogy az első időszakban megismertetnénk Palesztinát a négyes felosztás szerint régiségtannal együtt, hogy mire az evangéliomok tárgyalására kerül a sor, a helyekre nézve a gyermekek tájékozva legyenek ; azután a négy evangéliomot. Az evangeliomok ismertetése után a Jézus élettörténetét szoros összefüggésben össze kellene állítani a kézikönyvben; így aztán nem a gyermek állítaná össze a biblia olvasása után nagy nehézséggel és mégsem teljesen, hanem az összeállított történetet a biblia olvasása világosítaná és erősítené meg. A II. időszakba,n megismertetnénk a nevezetesebb példázatokat; (szintén a kézikönyvben s mindig lehetőleg bibliai nyelven!) — részletesen az apostolok cselekedeteiről irott könyvet; érthető magyarázatát adnók az apostoli levelek keletkezésének; leirnók Pál leveleinek közös jellemvonásait és tanításának irányát; az egyes levelek ismertetését, illetőleg történetét elhagyva, megtanítanánk a kiválóbb tanításokat; általános ismertetését adnánk a »közönséges leveleknek®, közölnénk belőlük kívánatosan a szebb részeket. Végül a Mennyei Jelenések könyvét ismertetnénk röviden. Igen szükséges volna a kézikönyvben egy, a földleírásnak megfelelő térképet, az Apostolok cselekedeteihez egy másik térképét venni föl; mert a közönségesen használt térképek nem felelnek meg a célunknak. Az énekek megtanítására a már említett módot ajánlom. A III. osztály tantárgya : Keresztyén hit- és erkölcstan együttesen, bibliai alapon. A IV. osztály tantárgya : Keresztyén hit- és erkölcstan, folytatva. A második félévben confirmatióra előkészítés. Itt aztán igazán szánkba illik az ének »Szűkölkö-