Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-03-27 / 13. szám

teendőnk, mint számolni a hivatalos tantervvel, okoskodni a fölött, miként lehet 2 év alatt a bibliát úgy megismertetni, hogy a tanulók majd később ne csak a tantárgy nehézségére emlékezzenek, de oly kedvesnek és üdítőnek ismerjék meg a bibliát, »a szent forrást®, hogy ahhoz vissza-vissza térjenek és merítsenek »az élet vizéből az'örök életi e.« A konventi tanterv szerint a bibliaismertetés két osztályra van beosztva és pedig tanítandó : »az I, osztályban a biblia ó-szövetségi részének ismertetése, a legszükségesebb bibliai régiségtani és földrajzi ismeretekkel összekötve. A szebb zsoltárok szövegének és dallamának tanítása, a zsoltárok könyve ismertetése alkalmával.« Bibliaismertetés című tankönyvünk van több is, de a mely e tantervet teljesen kimerítené olyan — legalább használatban nincs. Egy ilyennek előállítására igen nagy szükség van; és ne gondoljuk, hogy a tantervnek megfelelő egy ilyen tankönyv előállítása könnyű dolog 1 Minél fejlettlenebbek a növendékek annál nehezebb az iró és a tanító feladatának megoldása 1. . . Sokat kíván a konventi tanterv úgy általában; »a tanterv kivitelére tartozó utasítás* (egyetemes tanügyi biz. jegyzőkönyv 1883. 39. lap) pedig még — fájdalom — nem dolgoztatott ki. A biblía'smertetés nagy mező, melynek bejárására és megismerésére meglehetős szellemi erő és képzettség mellett is sok idő kívántatik. Kiviláglik ez állításom igazsága K. úr fentebb közölt tervezetéből (3 év 1) és a tiszáninneni egyházkerület azon intézkedéséből ís, hogy a bibliaismertetést — bár más nevek alatt — 4 osztályra osztotta be. Sárospatakon nevezetesen az I. és II. osztályban bibliai vallástant tanítanak. (A vallás. A sémiták. A pátriarchák. Mózes és az általa életbe léptetett vallási és polgári intézmények. A próféták. Keresztelő János. Jézus története az evangeliomok alapján. A hegyi beszéd. Jézus példázatai.) A III. és IV. osztályokban tanítanak bibliai bevezetést. Es dacára annak, hogy — amint látható — a bibliaismertetés 4 osztályra van beosztva, a földrajz mégis hiányzik 1 Sok tehát az anyag, amit az I. és II. osztályban fel kell dolgozni. Az eredmény a célszerű beosztástól függ. S váljon mi a cél ? Az egyetemes tanügyi bizottság szerint a. vallásos kedély kiművelése és gazdagítása. Epen ezt tűzi ki célul a sárospataki Bibliai Vallástan irója is, mondván »ha az első osztály számára az előzményeket és a hegyi beszédet vesszük tananyagul, tiz, tizenkét példázat és Jézus története elég a második osztály számára, s kellő átértetés után ezek is megteremtik azt, mire hívatva vannak, a vallásos kedélyt, melyre tovább építeni biztosan lehet. Tehát vallásos kedélyt kell teremteni. Hogy ezt tehessük : kövessük a bölcs Dobos ezen tanácsát: »olvassunk el egész lapokat, rajzoljunk egész jellemeket, idézzünk jeleneteket, hadd éljen, hadd szóljon, beszéljen, tegyen mindaz, ami él és mozog a szent-írásban, próféták, apostolok, szent asszonyok, maga a mi Idvezítőnk, a Krisztus kiváltképen.« így lehet és kell fölkelteni az ifjú szívben az érzelmeket; létrehozni, mintegy megteremteni a gondolatot s hogy az így felköltött érzelem és megszületett gondolat egészséges kifejezést nyerhessen : jó kézikönyvet kell adni a gyermek kezébe. Én azt hiszem, hogy — mindig a kedély képzését tartva fődolognak — helyesen járnánk el, ha a biblia külső, hogy úgy mondjam alaki megismertetését lehetőleg kis körre szorítva, annak tartalmát mutatnánk be megragadó képekben és pedig nemcsak az egyes könyvek megismertetése alkalmával történő felolvasásban, hanem a kézikönyvben is. Történnék ez oly formán, hogy a biblia általános megismertetése után (a név alkatrészek, eredeti nyelv, fordítások stb.) az egyes könyvek szerzőinek egyszerű megemlítésével az illető könyvből a legszebb, vagy a zsidó nép történeténél az összefüggés szempontjából szükséges részt, vagy részeket lehetőleg bibliai nyelven a kézikönyvben előadnók; a többit bíznánk az előadó tanár tapintatára, ítéletére. Az egyes könyvekből a történeteket arra való tekintettel kellene kiválogatni, hogy azok együttesen az Isten, embertársaink és önmagunk iránti kötelességeknek összhangzó és megnyerő képét,az ó-szövetségnél még a zsidó vallás összefüggő történetét, az új-szövetségnél Jézus teljes élettörténetét adnók. Minden bibliai történet egy-egy bibliai igazságot foglal magában; épen azért tanítsuk meg azokat s azokban és azok által a legnagyobb erkölcsi igazságokat, mint élő és elevenítő alakokat mutassuk be s kössük hozzájuk a gyermekek lelkét. Az, hogy vájjon a Józsue, Sámuel, Esdrás, vagy a Jób könyve részben vagy egészben attól eredve, vagy nem, a kinek nevét viseli, még tnkább az idevágó állításoknak az irmodorral bizonyítgatása teljességgel nem az első osztályba való. En úgy vagyok meggyőződve, hogy a bibliaismertetésnek csak most említett módja mellett reménylhetjülc, hogy nem pillanatnyi, de maradandó hatást gyakorolnak a kedélyre; mert így a gyermek a történetet — a mit az iskolában már jól megértett — otthon nem csak hogy felidézi emlékezetében, hanem köteles megtanulni is. Az általam ismert, bibliaismertetésre szánt művek —• bár fogalmuknak megfelelnek .-— az ő módszerükkel e célt el nem érik. Nevezetesen a bibliai történetek helyett — a bibliai könyvnek története után — adják a történetek és tanítások címét, (tartalomjegyzék 1) a történetek felolvasására utasítván a hitoktatót ; ámde a történeteknek egyszeri felolvasása és megmagyarázása, még ha az említettek (t. i. a könyvben) mindegyikének felolvasása és megmagyarázása lehetséges volna is: nem elég. Kőpataky úr is azt mondja: »IIogy a tanuló a bibliával megismerkedhessék, okvetlen szükséges, hogy a bibliát olvassa; de ez még nem elég. A biblia stylusa nagyon nehéz, a gyermek nem mindenütt érti meg, ugy annyira, hogy ha olvasás közben megkézdezik tőle, hogy mit olvastunk el, alig akad egy osztályban egy pár, aki el tudja mondani. A következő órán már egy sem tudja ; mert ha még megértette olvasás közben, rövid idő alatt elfeledi, mert nem foglalkozik vele.. . . Szorítkoznak tehát pusztán a kézikönyvre.« Igaza van. Vele egyetértőleg mondtam én is az »Iskolai Szemle« mult évi májusi számában: szép és üdvös dolog volna biz az, ha egy I. osztályú tanuló annyira jártas volna az ó-szövetségben, hogy minden egyes történetet ismerve, azoknak címét sorrendben el tudná mondani 1 De fájdalom, azt kell mondanom tapasztalat után még a jó tanulókról is, hogy ismerik a címet, (mert nagy nehézséggel a kézikönyvből betanulták), de nem ismerik a tartalmat; megtömik emlékező tehetségüket, de nem termékenyítik szívoket 1 • Kiss József, (Vége kov.) fogymn. vallástanár.