Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-03-27 / 13. szám

T Á R C A. A legújabb theologia történetéből. (Vége.) Függelék. I. Schleiermacher befolyása a gyakorlati theo'.ogiára is kiterjedt és Encyklopádiájában s a gyakorlati theologiáról tartott és Frerichs által 1850. kiadott előadásaiban jogosan nevezte azt a theologia koronájának. Hiszen Schleiermacher hangsúlyozta azt, hogy a gyakorlati theologia feladata a vallás s az egyház lényege szerint irányzódik a maga különös történelmi meghatározásában, úgy hogy nélkülözhetetlen előfeltételei mindazon tudományágak, a melyek által vallás és keresztyénség, vallás és egyház a maga tudományos megállapítását és alakulását nyeri. Ehhez járul Schleiermachernek — ki maga is mint buzgó lelkész működött Halléban, később pedig Berlinben — tudományos organizáló ösztönzése, a mint általában a theologiának, mint »positiv« tudománynak rendeltetési alapja nem önmagában van, hanem az egyházban s annak időszerinti tüneményeiben. Schleiermacher befolyása a gyakorlati theologia irodalmában Schweizer, Henke, Krauss s a jeles heidelbergi Bassermann, mint tanítványainak műveiben ') szemlélhető, a melyekből kitűnik, hogy a gyakorlati theologia tudományos feldolgozása időileg és tárgyilag véve, karöltve járt a keresztyén hit e'mé'e' ének tudományos feldolgozásával vagyis a szűkebb értelemben j vett theologiával. Mert épen abban áll a schleiermacheri theologiának mint tudománynak korszakalkotó jelentő- ; sége, hogy a tisztán empirikus, már akár történeti, akár supranaturális felfogást visszautasítja, s annak helyére az egyházban positive adott életnek tárgyi-fogalmi ismeretét állította ; valamint abban áll mint homilétának jelen tősége, hogy az istentiszteleti beszédben a gyülekezet élő vallásos életének kifejezését, nyilvánulását látta. E tekintetben elég Schweizer művére utalnunk, s ezen alapulnak viszont Henke, Krauss és Bassermann homilétikái is. Schweizer műve még 1848-ban jelent meg, tehát 17 évvel protestáns alapelveken nyugvó ker. hittanának megjelenése előtt, továbbá 21 évvel Biedermann, 26 évvel Lipsius hittanának s a Ritschl-féle jelentékeny monographia megjelenése előtt, úgy hogy fenntebbi tételünket oda egészíthetjük ki: az egyházi gyakorlat vagyis a gyakorlati teendők elmélete a szabad theologia talaján az egyházi hitnek elméletét jóval megelőzte. Mert épen azáltal, hogy Schleiermacherre nézve a theologia tudomány nyá csak a keresztyén közösségi életre való élő vonatkozása által válik, lett ő a theologia valódi reformátora, s beleoltotta eredetének és céljának tudatát. Epazért Encyklopádiájának 2

) első §-a, mely arról szól, hogy »a theologia positiv tudomány,« »mivel a gyülekezet istentudatának határozott alakjára* vonatkozik, korszakalkotóvá lett az egész theologiára nézve, s egyoldalúan járunk el akkor, ha a schleiermacheri befolyás-') Schweizer: Homiletik der ev. prot. Kirche, syst. dargestellt. 1848 ; Henke: Vorlesungen iiber Liturgik und Homiletik, herausg. von Zsclvimmer. 1876; Krauss: Lehrbuch der Homiletik. 1883 s Bassermann: Handbuch der geistlichen Beredsamkeit, 1886. 2) » steht übrigens ihrer Methode nach in der encykl. Literatur der Theologie isolirt da, als ein Muster dialektischer Zeichenkunst,* Gass »Schleiermacher* című cikkében: Herzog, Realencyklopadie XIII. k. 542. 1. !" •" 's^ ról szólva, csak az ő hittanára vagy erkölcstanára gondolunk.3

) Egy másik jellemző sajátsága a schleiermacheri iskola gyakorlati theologiájának az unió iránti előszeretetben, az egyesítési törekvésben áll, mely még szorosabban fűzi hű követőit a nagy mesterhez. A schleiermacheri iskolának unionisZtikus álláspontja már abban is mutatkozik, hogy kizárólag az evangyéliomi protestáns s a római és gör. katholikus cultusnak ellentétét emeli ki a szűkkeblű ref. és luth. ellentétek helyére, s utóbbiaknak történeti alapját olyannak tekinti, melynek hovatovább el kell enyésznie. Ugy Schweizer, Henke és Krauss, mint Bassermann Schleiermacherre való folytonos hivatkozással sürgeti a 2 evangy. protest. felekezet között tényleg fennálló cultuskülönbségeknek békés kiegyenlítését s egy »egyesült cultus«-nak megteremtését, mivel ezen különbségek nem alapulnak valamely ellentétes felekezeti tudatban, mely egyesült cultus a keresztyén cultusjellegek helyes kombinálása s a prot. cultus alaptételeinek szabályszerű felhasználása alapján könnyen megvalósítható. Epazért hatalmasan protestált p. o. Henke az »uj-lutherismus«-nak romanizáló törekvései ellen a cultusnak »lélekben és igazságban* való gyakorlása érdekében, főleg pedig azon kísérlet ellen, hogy a beszéd a liturgia mellett az istenitiszteletben háttérbe szoríttassák.4

) 2. A modern rationalismus a közvetítő középpárt főembereivel egyetemben fáradhatatlan tevékenységet és buzgalmat fejt ki úgy az őskeresztyénség, mint az újszövetségi bírálat terén, míg a szigorú konfesszionalisták — p. o. a Zöckler-féle commentárban — e téren ís csupa scholasticus compendiumok összeállításán fáradoznak, melyekben a bírálatnak nyoma sincs. Az új-szövetségi bírálat terén kitűnnek: Hilgenfeld, Volkmár, Holsten, Beyschlag, Holtzmann, Weiss, Hausrath, Keim, Overbeck, Scholten stb. Legnagyobb eltérés uralkodik a 2 tábor között a 4. evangelium felfogásában s általában az. újszövetségi birálat terén az alapos komoly vizsgálatnak még sok a teendője 5

) — Ugyancsak az őskeresztyénségnek, ezen homályos korszaknak a terén is bámulatos tevékenységéről tesz bizonyságot a szabadelvű theologia, s főleg Hilgenfeld6

) és Lipsius 7

) jénai tanárok fáradoznak az őskeresztyénség tisztább felfogásán (a positivebb theologusok közül: Gebhardt, Harnack s a lipcsei philologus: Zahn), melyből úgy az egyháztörténet, mint az írásmagyarázat csak nyer. Ezeknek fáradozásai alapján nagy része annak, a mit az egyház »apostoli korszaknak« tartott, egyenesen későbbi időre vitetett föl az újabbi bírálati tudomány által. 3) Helyesen mondja Krauss A. ; >Schleiermachers Bedeutung fiir die prakt. Theologie im allgemeinen kann nicht leicht zu hoch angeschlagen werden, da er es war, der ihr den Dienst für die christl. Kirche wissenschaftlich anwies, und ihr dadurch zuerst zur ebenbürtigen Stellung neben den anderen Disciplinen der Theologie verhalf.* 4) Az egészre nézve v. ö. dr, Baur Ágost: »Die Homiletik bei Schleiermacher und in der Schleiermacher'schen Schule bis heute,« című nagytudományd cikkét a Bassermann és Ehlers által 1878 óta jelesen szerkesztett »Zeitschrift fiir praktische Theologie« című szakközlöny VIII, évfolyamának 4. füzetében. 5) V. ö. Reuss, Bleck, Hilgenfeld, Scholten s újabban Holtzmann új-szövetségi bevezetéseinek ide vágó szakaszait s az azokban részletesen felsorolt irodalmat. Die Ketzergeschichte des Urchristenthums, 1884; Die apóst. Vater, 1853; Die clementin. Recognitionen und Ilomilien, 1848 s számos kiadványai a patristikai• theologia irodalmából. 7) Der Gnosticismus, 1860; Die Quellen der altesten Ketzergeschichte, 1875 I edess. Abgarsage krit. untersucht, 1880. s Die apokr. Apostelgeschichten und Apostellegenden 1883 s köv.