Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-10-02 / 40. szám
Perneszt András választétele szerint 1578-ban fogságban volt, s 1578-ban kiadott »Evangyéliomi magyarázatainak negyedik részét« már rejtek helyen és nem Semptén nyomatta, mint a címlapon van. Nem kételkedhetünk azonban Bornemisza szavainak iga/ságában, mert idáig minden művére reá tette a nyomtatási helyet, csupán azon egy munkáján nincs az megnevezve, melynek címe: »Igen szép és szükséges prédikáció az Istennek irgalmasságáról és a mi egymáshoz való irgalmasságainkról.« Ez is 1578-ban jelent meg, még pedig valószínűen Semptén, mert ezen évben még ott volt, és talán épen azért nem írta a címlapra annak nyomtatási helyét, mert ekkor már folytonosan üldözték, s nem akarta evvel még jobban magára vonni ellenfelei figyelmét. De úgy látszik, azok nagyon ébren voltak, s Bornemiszát 1578. őszén elfogják, Bécsbe viszik és ott börtönbe vetik, a hol három hétig fogva tartatott, de a börtönül alkalmazott nagy kőház ablakából egy kosárban szerencsésen leereszkedvén, elmenekült onnan. Ezen fogságáról ő maga ezeket írja : 1 3 ) »Határt és módot szab Isten a mi nyomoruságainknak is, ha szintén kezökbe ereszt is háborgatóinknak; és ha megölnének is, csak oly móddal ölhetnek meg, amint Isten engedi. Ellenségünk talán olajba rakatna, megnyúzatna, vízbe, árnyékszékre, kaszára vettetne, de ha Isten nem engedi nem lehet; amint engemet is mindezekkel és többekkel ijesztettek fogságomban és sok több igaz tanítókat csak a mi időnkben is. De az Isten megjelenti nékünk gonosz szándékjukat és utat ad az elszaladásra. Mint szent Pál kosárba kiereszkedék Damaskusból, csak én is nagy kőház ablakán Bécsből. Kassán 1553-ban két hétig (még mint tanulódeák, hihetően mikor Feledi Lestár kassai kapitányt figyelmeztette), Bécsben három hétig voltam fogva, és Isten kiszalasztott kezökbó'l, mint a madarat a kalitkából. Már minden azt hitte, hogy megölnek, és meg lett volna, ha az Isten engedte volna ; maga Ő felsége bizonyságom, hogy imádkoztam érttük és javukat kívántam az irásba is, melyet ellenük írtam jó végre.« Bécsből kiszabadúlván, alsó-lendvai Bánffi Lászlóhoz menekült Beckó várába, Trencsény vármegye eme félreeső helyére, a hol az 1578-ban meghalt Somi Borbáliát, a ház urának öt hónapon keresztül betegeskedett feleségét rövid ott tartózkodásának ideje alatt szenvedései között vigasztalta.1 4 ) Innét tudjuk tehát meg, hogy 1578-ban kellett Bécsben fogva lennie, mivel — úgymond — * onnan való kiszabadulásom után Bánffi László uram Beckó várában két hónapig titkon, rój tökbe, tisztességesen éltetett, és igen nyugalmasan tartott, és ott kezdtem el írni is ezen könyvet (t. i. egész esztendőre való prédikációit) és onnét tértem Detrekő várába.« 1 5 ) Detrekőbői azomban ismét haza, vagyis vissza ment Semptére, mert egy más helyen, a Vízkereszt előtt való vasárnapi prédikációjában ezeket írja : lt J ) »Ezen tájba (tehát január elején) 1579. esztendőben, hideg fagyos esőbe, fél esztendős két kicsiny szoptatós gyermekecskéimmel családostól űzettem ki én is oly városból, kinek hat esztendeig igen híven szolgáltam (melyből határozottan megállapíthatjuk, hogy 1573. januárban ment Semptére). Azért űzettem ki — úgymond — mert nem kedvezhettem senkinek a bűnök megfeddésében, melyben minémű főemberek, urak, nemesek, hízelkedő prédikátorok voltak részesek, ha érte-13 ) U. o. LXX1V. levél. '*) U. 0. CCCCCXXI. levél. 1S ) U. 0. Az előljáró beszédben. !6 ) U. 0. LXXII. levél. néd, csudálkoznál rajta, kik azután mindnyájan megpirultak. De én velem az Isten áldása hamar ismét elfelejtette, sőt örültem rajta én is, sok hívek is. Csak én is ezen könyvet röjtökben Beckó és Detrekő várában írtam és nyomtattam, okosság szerint igen erőtelen emberi gondviselés és oltalom alatt. Szegedi István, Sztáray Mihály, Huszár Gál és több időmbeli lelkipásztorok, tenger a mennyit szenvedtek, mind a törökök, mind a pápások miatt. De ennek mind azért kellett történnie, mert a Krisztus is szenvedett érettünk s nékünk is szenvednünk kell az igazságért.* Kiűzetvén Semptéről, Detrekőbe ment, a hol Balassa Istvánnak — Balassa Menyhért fiának — hű gondviselése alatt volt, a melyért — úgymond — »hálát adok ő felségének, hogy mint a halcyon-jég-madárnak a nagy habokkal hánykódó tengerbe kősziklát adott, melyre fészkét rakja és fiait kiköltse és ki is költi, noha a hab mindenfelől felcsap reá: úgy én mellém is a több hívei között gyámolokat támasztott, ennyi sok felől való háborúimban is, az ő igéjében való fáradságim miatt; s midőn némely fejedelmek, urak, Írástudók, papok, prédikátorok, nemesek, községek ostromoltak, kiválasztá Isten te kegyelmedet, hogy nagy szükségnek idején magamat is váradban Betrekőben tartanál, és minden szükségemben egész családostul éltetnél, és ott létemben ezen könyvet megírnám és kinyomtatnám, annyi segítséggel lennél, hogy ennek fele költségét meghaladná, mert noha igen megáradott ennyi öreg könyvre a költség is, de te kegyelmed semmit nem hallgatott azokra, akik károsnak és haszontalannak ítélték erre való költségedet. «1 7 ) Balassa Istvánról még más helyen is sokszor megemlékezik, mintha nem tudná eléggé meghálálni vole éreztetett számtalan jótéteményét. Bizony nagy, rendkívüli dolgokat is tettek akkor ezek a mi református és ág. hitv. főuraink 1 Hallgassuk csak miket ír róluk Bornemisza. 1 8 ) »Engemet Isten Balassi Istvánnál csudaképpen tartott, kinek várába Detrekőbe sok költséggel ezen könyvet is nyomtattam, feles cselédet is tattottam ; Balassi uramnak az én tartásom másfél ezer forintjába bele került csak esztendeig is, mely nem emberi, hanem nagy isteni gondviseléstől lett.« De ezenkívül — úgymond — 1 9 ) a kegyelmes Úristen nagy messzünnen is gondot viseltetett ezen könyvbeli munkámra. Szepes vármegyéből az nemes Máriássi Pál sógor uram által, márkusfalvai kastélyából; Sárosvármegyéből az nemes Kapi Ferenc régi bízott barátom uram, és tanulótársam által, kapi várához való tölcseki házából, kik azon vármegyéknek ispánai levének. Es a nemes Esterás (Eszterházy) Ferenc uram Pozsony vármegyei vice ispány és az nemes Debreceni György uram, az Zrini György uram után az Magyarországnak tárnok mestere által. Alsó-lindvai Bánffy László uram (Zalavármegye főispánja volt, azt írja 1583-ban halt meg) Beckó várából minden esztendőben e munka közt is aprónként szekereken tengetésre valót küldözött. Nagyságos Nádasdi Ferenc uram is Csejtéről, nem mindenestől felejtkezett el ennek segítségében, kinek én kevés ajándékát is elegendőképpen becsültem; aki címerébe a nád között való réce helyett, megérdemelné az én ítéletem szerint a Pellicant is, ki fiait vérével éleszti ezen inscriptióval: Pro lege et grege. Ennek még az attya is a tekintetes nagyságos Nádasdi Tamás uram, Magyarországnak főnádor-ispánja, Bécsben, még tanuló koromban is tengetett, ki, igen kevés ismeretségemre is igen megbecsült; noha mint hallom 17 ) U. O. Az előljáró beszédben. >s ) U. 0. LXXV. levél. ,9 ) U. 0. Az előljáró beszédben.
