Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-10-02 / 40. szám
sok világi jókkal látogatta volt meg az Úristen szüléimet is PestenTM) de azokat semmivé tevén pogány miatt, ily gondviselők alá rendelt volt annak ismeretére, hogy csak ő az Úr, mindennek éltetője, nem a marháknak sokasága. Luk. XII.« Egy olyan óriási könyv, mint Bornemiszának ezen egy munkája nagyon sok költségbe is kerülhetet. Összesen magába foglal 524, egész ívnagyságú levelet, vagyis 1054 lapot, s az egészen olyan mint egy nagy matrikula, mely nevek helyett az Isten igéjének magyarázataival van tele írva. Vájjon hogyan tudott ennyit írni, mikor már ezen kívül öt vaskos kötet prédikációt kiadott ? kérdi méltán a szíves olvasó. Ő maga megadja erre is a feleletet, midőn ezeket írja :'2 1 ) Énnekem w úgy tetszik, ha kétszázszor által olvasnám is a törvényt és a testámentomot mindenkor újabb-újabb tanúságokat több-több vigasztalásokat és mindennapi épüléseket vennék belőle, a mint veszek is mindennap.« S nem csudá!kozunk-e akkor még jobban, mikor mindezekkel meg nem elégedve azt írja, <2 2 ) hogy mind az egész bibliát kívánná egy könyvbe szorítani, és azt rövid magyarázattal kibocsácsátani, melyre már régtől fogva unszolják egynehány fő emberek. De a holnapi nap, majd gondot visel az ő dolgairól. « Művében is több helyen előhozza, hogy mily nagyon szeretné az egész Szentírást kibocsátani, melyből azt kell következtetnünk, hogy a Biblia fordításával is foglalkozott, s annak magyar nyelven való kiadása — úgy tetszik — mintha munkálkodni mindig szerető lelkének olyan élő vágya lett volna, a melylyel mintegy megkoronázni szerette volna összes eddigi irodalmi működését. Prédikációi előtt mindig közli az azoknak alapigeiűl szolgáló szentirásbeli helyeket s fordítása nem egy helyen szabatosabb, a magyar nyelv természetének még ma is jobban megfelelő, mint Károli Gáspár-é. De nem csak a teljes szentírás kiadásáról, s kéziratban levő Katechismusáról emlékezik meg ezen munkájában, hanem »A szentekről való igen jeles evangyéliomoknak magyarázati * -ról is, a melyeket > Egész esztendőre való prédikációval együtt szándékozott kiadni, de — úgymond —• e könyvnek temérdeksége miatt külön könyvecskére kellett halasztania, s ha az Úristen arra is segedelmet ad nékie, igyekezni fog avval is a mi sokféle lelki, testi megterheltetett és megtévelyedett nemzetünknek segítségére szolgálni; mivel — mint fentebb is említettem — Bornemisza korának erkölcstelenségében kereste okát a sok szenvedésnek és nyomorúságnak. Hadd álljon itt egy kis részlet Bornemisza prédikációból, azon kor szokásainak, félszegségeinek megismerésére.2 3 ) »Nézd meg e világot és nyilván látod, hogy sok fejedelmek többet költenek tékozolva zabolódásra, játékra, friss cifrára, sok építésre, hogy nem mint a mire kellene ; mint Isten igéjének terjesztésére, ország oltalmára, szűkölködők segítségére. Egy néhány Cseh és Német urakat mondhatnék, kik fellaktak minden kő várakat. Köztünk is sem uraknak, nemeseknek, parasztoknak, nincs semmi jó módjuk, mikor vendégeskednek, sok duskával, sok 20 ) Ila ehhez hozzáadjuk ngyanezen művének DCCVI. lapján levő eme szavait: >Mi időnkben, Buda veszedelme előtt a nap annyira elvesztette fényét, hogy délbe a csillagokat látnák, és oly földindulás lett, hogy a polcról a fazokak le hullnának, és a tornyok is romiának: ott is Budán és Pesten az én hazámba«: azt hiszem, nem lesz merész azon fentebb említett véleményem, hogy csakugyan a Mátyás király által kincstartóságra emelt Berzencei Bornemisza János fia volt. aI ) Ugyanazon müve LII. levelén. U. o. Az előljáró beszédben. 2S ) U. o. CLXXV. levél. kényes ételekkel vesztegetik az Úr marháját; a mely csontocskák, kenyér darabok, lábok alatt hevernek, oh mily édesdeden megkopogtatnak egy némely éhezők. Sokan lator paráznákra arany láncait, gyűrűit,, friss öltözeteit vesztegetik. Vannak olyak, kik bort borral hivesítnek, borba mosdanak, sőt némelyek kétszer ís kiokádják, mégis itton, isznak. Hallottam oly vitézeket is, kik egymásra (tisztesség adassék néktek) a gazda alfeléből köszöntötték az italt .... Úgy van nálunk is, mint Görögországban, mely szintén akkor volt leggonoszabb és erkölcstelenebb, mikor közel volt veszedelméhez« slb. Curiosumként ide írom a »Csudapéldát, mely lőtt Sárospatakon 1579. esztendőben«: 2 4 ) »E napokban történt ez, hogy midőn egy hires bölcs ember, aki jó zsidó görög és deák és bölcs tanító levén, magát alázatosan nem szabná a szegény községhez; felettébb dorgálta őket, és igen kevélyűl tartotta magát előttük. Azomban egy nemes asszonyi állatot kapnak meg paráznaságnak vétkében, ki az előtt jó erkölcsű volt és az eset miatt igen siránkor.ott. De mert hogy bűnbe kapták, a törvény halálra avagy úr kegyelmére itéli. Az úr előtt sok jámborok midőn esedeznének érette, ő a prédikátorra hagyja; de a prédikátor magát megkeményítvén semmiképen nem engedi el halálát, netalán azért, hogy láttassék igen tisztának és áhítatosnak. De nem sok idő múlva ő magát férfi gyermekkel kapják fertelmességbe és tűzre Ítélik. Jóllehet az úr ki ő reá hatta vala az asszony kegyelmét, ő néki megkegyelmezett és méltó is, hogy ezután mint Péter alázatosban tanítana, a mint tanított is. Ez a kevélységnek kisértetihez való.« De nem untatom már tovább a szíves olvasót ez aprólékos feljegyzésekkel, melyekből világosan kitűnik, hogy mily sok teendő van még hátra, míg megvilágosíthatjuk egyházunk homályos múltjának történetét; valamint az is, hogy Bornemisza életére is sok adatnak kell még előjönni és reá napvilágot vetni, ha az ő tevékenydús életének viszontagságos történetét teljesen megírni akarjuk. Nem is kecsegtetem magamat avval, hogy dolgozatom teljes lenne, de tudva azt, mily kevés volt az, a mit idáig egyházkerületünk emez első és rendkívüli mun kásságú püspökéről tudtunk: azt hiszem, nem végeztem haszontalan munkát, míg ezeket nem kevés fáradsággal és utánjárással összeszedegettem. Biztat azonban a remény, hogy egykor mégis némi önérzettel tekinthetek vissza e parányi kísérletre is, a mely akkor leend, ha a jó Isten megsegíti az én igyekezetemet és arra való törekvésemet, hogy megírhatom Bornemiszának — emberi számítás szerint — teljes életrajzát. Addig is szíves olvasóm légy jó egészségben 1 Sopron, 1887. augusztus 2.2. Thúri Etele, fegyházi ref. lelkész. KÜLFÖLD. A spanyolországi misszió köréből. E közléseim legközelebbi célja, hogy olvasóink folytatólag tudomást vegyenek azon fontos protestáns misszióról, melynek fő vezetője, lelke »Fritz Fliedner« Madridban. Tudósításait a »Blátter aus Spanien« című kis röpiratokban bocsátja világgá s ezekben koronként utazásokat is ír le, melyeket a prózai lelkületű ember feleslegeseknek tart, de melyek az ügy iránti rokonszenvet nagyban nevelik. U. 0. CLII. levél.
