Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-01 / 18. szám

pontból is Ercsi, Etyek, Acsa és Vereb egyházak ajánltatnak s lelkésztársaink közül hárman. Az ez évi közalap-illeték az egész egyházmegyében 2146 frt 10 kr, csak 18 frttal kevesebb a tavalyinál, a mi tekintve az általánosan rosszabra fordult anyagi viszonyokat, még nem nagy különbség. A különböző bizottságok jelentései szerint az ügykezelés minden irányban a rendes mederben foly ; fontosabb mozzanatról nincs említés. Közalapi és candidálóbizottság tagjai maradnak jövőre is az eddigiek. Kerületi képviselőkiil megválasztattak : Vasadi Balogh Lajos lelkész és Sárközy Aurél világi tanácsbiró, fejérmegyei alispán, póttagokul : Lévay Lajos, Csordás Sándor. Egy érdekes, nagyon neki tüzesedett vitát provokált ügy volt — mely talán eddigelé unicum — a következő. A pátkai ref. tanító neje a tanítói lakon postahivatalt rendezvén be, a hivatalos cimert is annak rendi és módja szerint kifüggesztette. A pátkai hívek azonban s talán a közvélemény nyomása alatt, maga a presbyterium is, ez ellen élénken protestáltak, s a presbyterium kijelentette, miszerint nem engedheti meg, hogy az egyház által iskolai célokra fenntartott épület az ő hire és beleegyezése nélkül állami hivatalos helyiséggé tétessék s mintegy profanáltassék. E presbyteriumi intézkedés ellen appellál most a postamesternő férje, a pátkai ref. tanító. Számosan szóltak e kérdéshez, mind megegyezve egymással abban, miszerint sajnálkozásuknak adtak kifejezést a pátkai egyház tiltó határozata felett; a felszólalók egy része azonban ez ügyet a pátkai egyház kebelbeli ügyének tartván, az autonomia iránti tekintetből ez ügy érdemleges tárgyalásába belebocsátkozni nem akart; mások ismét az ellenkezőt vitatták, az egyházmegyét teljesen jogosítottnak tartván ez ügy elbírálására. A vita hosszasan folyt, s a gyűlés jogi képzettségű tagjai habozás nélkül kijelentették, miszerint a tanító vagy annak neje a nekik használatra átadott lakást ily tisztességes célra teljes joggal használhatják. A pátkai egyház küldöttei viszont úgy nyilatkoztak, hogy a dolog talán nem is talált volna részükről ellenzésre, ha a presbyterium legalább megkérdeztetett volna előzőleg, hogy nincs-e a dolog ellen kifogása. Hangsúlyoztatott az is, hogy már csak hazafiság szempontjából is megengedendő lett volna magyar hazánk címerének a kifüggesztése. A vita vége lőn, miszerint a gyűlés jogosítottnak mondotta magát ez ügyben határozni s egyúttal a tanítói lakásnak postai célokra való felhasználását s a hivatalos címer kifüggesztését megengedte, illetőleg helybenhagyta. Ellenben a pátkai küldöttek, kiket erre különben maga az elnökség is készakarva provokált, nyomban bejelentették, hogy az egyházkerületre felebbeznek, s mindenesetre kívánatos, hogy ezen elvi jelentőségű ügy szélesebb körben is megvitattassék s ez érdemben döntő határozat hozassék. Az is méltó a feljegyzésre, miszerint a fejérmegyei hadgyakorlatok alkalmával királyunk 6' felsége megyénk területén a bicskei vasútállomásnál kiszállván, az ezen alkalommal hódolatát bemutatott vármegyei küldöttséghez egyházmegyénk részéről is csatlakozott egy 3 tagból, névszerint: Koncz Imre esperes, Mészöly Pál főjegyző és Balogh György egyházi tanácsbiró urakból álló tisztelgő küldöttség, s hogy a küldöttség esperes-elnökéhez király ő felsége a következő megtisztelő kérdéseket intézé: »Hány eklézsia van ezen egyházmegyében ?« »S mind magyarok-e ?« mely kegy teljes kérdésekre esperes úr hódoló tisztelettel adta meg feleletét. Buzdításul más egyházaknak fölemlítem a sukorói egyház azon, az egyházmegye által is jóváhagyott intézkedését, miszerint két darab, immár a vésznek kitett szőllőjét 801 frton eladván, ez összeget ezer forintra egészítette ki, s a közmunka-váltsági fizetés megszüntetése céljából mindaddig megkamatoztatja, míg 10 ezer frtra nő fel. A gyűlés csak annyiban módosított e terven, hogy az alap kamatainak fele része már most, s évről-évre az évi közmunka-váltság fedezésére lenne fordítandó. Végül, hogy nagyon hosszadalmas ne legyek, egyebeket mellőzve, befejezésül egy, az országos nyugdíjügyre vonatkozó s lelkésztársaim részéről mindenesetre komoly megfontolás a'á veendő indítványt jegyzek fel itt, a tárgy aktualis voltánál fogva majdnem egész terjedelmében. Esperes úr megbízásából készítették és gyűlésünkre beadták: Vasadi Balogh Lajos és Balogh György lelkészek. Ez indítvány a következő : »Tekintve a lelkészi állás sajátlagos voltát, mely szerint a leginkább naturalékból álló fizetés oly háztartást teremt, melyet a naturáléknak megfelelő készpénz, nyugdíj helyettesíteni nem képes, sőt a körülményeinkhez mért, remélhetőleg legjobb nyugdíj is a csekély lelkészi fizetéssel arányosnak nem képzelhető : így tehát a nyugdíj által a célba vett lelkészi biztosítás nemcsak hogy el nem éretik, de a lelkészi állás eddigi biztossága is megrendíttetik.« »A tervezett nyugdíj oly évi adót ad a lelkészek vállaira, melyet azok szerény fizetésök és családi terhes gondjaik miatt vagy épen nem, vagy csak igen nehezen teljesíthetnének, és a kilátásba helyezett nyugdíj oly csekély lenne, mely az otthonából kikergetett, beteg, elerőtlenedett lelkész és családja fenntartására csak koldus-alamizsna. »A nyugdíjazás megingatja a lelkészi állás függetlenségét is, mely a múltban hazánk és egyházunk alkotmánya és szabadsága megvédésében lelkészeink hasznos és eredménydús tevékenységét teremtette meg. »Ezen okoknál fogva véleményezzük, jelentse ki a nt. egyházmegye, hogy a tervezett nyugdíj-intézet oly alapon, mint azt a főt. konvent célba vette, a lelkészi állás biztonságával, emelésével és függetlenségével ellenkezik, így annak létesítését nem óhajtja. »Megismerjük azonban, hogy a lelkészek anyagi helyzete oly siralmas a legnagyobb részben, hogy azon javítani elodázhatlan szükség. E siralmas helyzet akkor emelkedik a legmagasabb fokra, midőn a lelkész elerőtlenedik, munkaképtelenné lesz s káplántartásra kényszerül. Ezt a sötét felhőt oszlassa el a főtiszt, konvent a szegény lelkészek egéről, hogy éltök alkonyán is örvendezhessenek a nap éltető sugarában. A káplántartás és fizetés súlyos gondja vétessék le a lelkészekről s engedtessék meg a szegény lelkésznek azon lelki öröm, hogy becsületes és hű munka után azon parochiában hajtsa fejét álomra, mely tanuja volt örömének és bánatának, küzdelmének és diadalának. »A tervezett nyugdíj helyett egy »káplantartási alapi állítását tartjuk legcélszerűbbnek, mely alap viselné a káplánok fizetését, a lelkész csak lakásadásra köteleztetnék. Ezen alap előállítása s rendes jövedelme a következőkből állana. Az alaptőke állana: 1. A lelkészi fizetés bizonyos százalékának egyszer mindenkorrai befizetéséből. 2. Az államsegély egy részének ide fordításából. 3. A közalapból nyújtandó segélyből. — Eoi jövedelme lenne: 1. Az alaptőke kamata. 2. Az egyházak e célra megállapított évi adója. 3. A lelkészek fizetése bizonyos százalékának évi befizetése. j»Ily módon a káplánok az egyház-egyetem által fizettetnének, a kápláni állás tisztességes javadalmazása