Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-01 / 18. szám

eléretnék, a lelkésznek pedig nyugdíjra szüksége nem lenne.« Ezen indítvány egész terjedelmében elfogadtatott s felsőbb helyre is fölterjesztetik, de különösen ajánlom én ezt megszívlelésű! az egész ref. lelkészi karnak. Lévai) Lajos. A „Misszió- s Gusztáv-Adolf-egylet" évi közgyűlése Budapesten. E gyűlés, mely tulajdonképen zárünnepélynek is mondható, a hold-utcai ref. templomban ápril 17-én vasárnap este 6 órakor tartatott meg nagyszámú férfiakból és nőkből álló érdeklődő közönség jelenlétében Étiek és ima után Moody missziói lelkész tartott beszédet, melynek tartalma a következő. A missziói munkálkodással úgy vagyunk, hogy nemcsak másokon segítünk, hanem a magunk erejét is gyarapítjuk. Húsvét ünnepe az imént mult el s nemcsak a Krisztus diadalának örültünk, hanem az ő fenséges parancsolatáról is megemlékeztünk. Menjetek el széles e világra. Tanítsatok minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak és Szent Léleknek nevében. E felhívást sokan nem akarták megérteni, pedig az minden keresztyénnek szól. Azt mondották: mit törődjünk mi a távollevő pogányokkal ? s elfelejtették, hogy a missziói munkálkodásra Isten áldása gazdagon szál alá. Ezért igyekezett a mi egyesületünk is megtenni kis körben, a mit lehetett, s most midőn felállítja határkövét, a multakra visszatekintve s arra, mint a régi zsidók (I. Sám. 7. 12.) azt írja: »eben-haezer« (segítség köve, mert az Úr mindeddig se gítséggel volt) új munkálkodásra indul meg hittel, reménységgel és szeretettel. Hittel, mert a nélkül semmit el nem érhet, reménynyel, mert a keresztyének reménye meg nem szégyenül és szeretettel, mert az Úr Jézus Kri>ztus iránti szeretet a legfenségesebb mozgató erő a munkálkodásra s az egymás iránti szeretet köt össze bennünket, hogy a köztünk levő különbségek a nagy munkában akadályul szolgáljanak. Ezután ének következett, melynek elhangoztával ; Szász Károly püspök úr emelt szót s hévvel beszélt arról, hogy a misszió, mint a keresztyén vallás általános, minden embernek szól, s az egész földre kiterjed. Majd bevezető szavai után így folytatá: Az én tisztelt szolgatársam reá irányozta figyelmünket a feltámadásnak csak most elmúlt ünnepére. Ha néhány nappal odább megyünk, feltűnik előttünk a Krisztus keresztje, melyen ép az ő gyilkosai hirdették, hogy ő mindenekért meghalt, ráírván arra zsidó, görög és latin nyelven, tehát a vallás, a műveltség és hatalom nyelvén e szavakat : Názáreti Jézus, a zsidók királya. Épen azért elmondhatjuk, hogy Európának sőt az egész világnak minden népei egyek a Krisztus iránti hitben, vagy ha ezt nem ismerik, az ő szeretete által létrehozott megváltás érdemében. E szeretetet visszhangoztatni a csendes tenger szigeteitől észak rideg kőszikláig hivatása a keresztyén miszsziónak. Szeretet a Krisztus vallása, szeretet a misszió csekvése. Nem a tudomány és világi bölcseség által, melyeket az Isten bolondsággá tett, hanem e mindeneket átható szeretet által buzdítva, igyekeznek a Krisztus hívei az Idvezítőhöz vezérelni az elhagyatott, Istent nem ismerő s nyomorult népeket. A misszió e hatalmas folyamának a mi kis egyesületünk csak egy kis ágacskája. De valamint a tenger cseppekből áll, s a nagy folyók, míg hajót hordhatnak, kis patakokból táplálkoznak, így az egész világra kiterjedő missziói munkásság a mieinkhez hasonló vagy nagyobb egyletekből áll. A kis patak, ha hajót nem hordhat, megtermékenyíti legalább a völgyet, melyen átfolynak habjai. A mi kis egyesületünk is áldásosán működhetik azért kicsiny körben. Nemcsak filléreink jutnak el rendeltetésük helyére, de érdeklődésünkkel ís erősítjük a misszió nagy folyamát. És ne féljünk attól, hogy egyesületünk mindig ily kicsiny fog maradni. Hit és szeretet által sok ily dolog lett már nagygyá. Ez egyesület is megnagyobbodik a Krisztus lelke és ereje által. Ha a keresztyénség, mely oly kis mag volt eleinte, milliókat számlál kebelében, egyesületünk is mindig több pártfogót és támogatót talál, kik a nemes eszmét hazánkban s különösen protestáns egyházunkban terjeszteni fogják. Még csak az egyesület egyik eszközére hivom fel a jelenlevők figyelmét, mely nem fígyébb, mint a »Keresztyén Népbarát« című folyóirat. E kis közlöny a hit- és erkölcsi, különösen a missziói eszméket terjeszti, másrészt elbeszélések és költemények által az olvasókat nemcsak építeni, de gyönyörködtetni törekedvén. A kis lap »Gyermek barát« című, különösen gyermekek számára való melléklettel is ellátva, már több családba talált bemenetelt, nemcsak a fővárosban, hanem más helyeken is, igen gyakran egys/erű falvakban. Vajha e kisded folyóirat, mely olcsóságánál fogva ís ajánlja magát, minél szélesebb körben terjedne el. Vajha egyesü'etiink tagjai közül is találkoznának, kik, mint már többen tettek, azt iskolák vagy gyermekek számára tömegesen megrendelvén, a keresztyén eszméket oly körökben is terjesztenék, hova a prédikáció soha el nem jut s nyújtanának így tej italát olyanok számára, kik még a keresztyénség nehezebb dolgait meg nem értik. Ezek után kérve a jövőre a jelenlevők támogatását s közreműködését, mindenekfelett kérem egyesületünk munkásságára az Isten áldását. Még csak az egyesület évi jelentésének felolvasása következett s az ünnepélyt karének, rendes ének s á'dás fejezte be. Közleményünket azzal az óhajjal adjuk át a közönségnek, vajha hallgatná meg az Úr ez ünnepélyen hozzá felküldött imánkat s találnának visszhangra az ott elmondott szavak s mint jó magvak teremnének jó gyümölcsöket Isten dicsőségére. Szabó Aladár. A békésbánáti egyházmegye közgyűlése Nagy-Becskereken. (Vége.) Az április 14. délutáni lelkészértekezleten Gsiky Lajos, theologiai tanár s a »Debr. Prot. Lap« szerkesztője tartott felolvasást, előadván a belmisszió vázlatos történetét s annak jelenkori állását a külföldön és magyarországi ev. ref. egyházunkban. Érdekes bevezetés után tárgyára térve, először a belmisszió meghatározását adja, azután vonzólag ismerteti a humanitárius törekvésekhez és a külmisszióhoz való viszonyát. A belmisszió története a keresztyénséggel kezdődik ; a pogány világ két kultur népénél, a görögnél és rómainál is föltalálhatók már a humanitás jelei, de nálok az önszeretet elnyomta a felebaráti szeretetet; az ó-szövetség népének emberszeretete pedig csak a saját, a kiválasztott népre szorítkozott. Részletesen beszél az első keresztyének emberbaráti szeretetéről, s gyorsan haladó áttekintést nyújt az egyéni, a keresztyén egyház-társadalmi nagy szereteti munkákról le egészen századunkig, többé-kevésbé ismert példákkal illusztrálva előadását. Századuu-