Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-02-06 / 6. szám

célszerűségi és egyházi szempontból. Nagy politikai fii' bának tartja a mostani cultur-harcos és külpolitikailag is válságos időben az ev. egyház százados allamjogi kapcsolatát megbolygatni s ez által a papismusnak veszélyes példát adni. Nem tekintheti bölcseségnek ily gyökeres egyházalkotmányi átalakításokra törekedni most, midőn belső pártoskodások az ev. egyház belső erejét annyira meggyengítették. Az egyházi és theol. tudományos élet sem nyerne avval az állítólagos önállósággal, mert a kilátásba helyezett szabadság valóságban az orthodox és középpárt theologiájának trónra ültetését s ez által a szabadelvű irány elnyomását eredményezné. »A ti szabadságtok — mondják a szabadelvűek — rabiga, melybe mindenkit s első sorban minket belehajtani szeretnétek. * A hírlapi előcsatái ozásokat most már egyházhatósági és gyűlési harcok követik. Egymást érik a gyűlésezések, felhívások, nyilatkozatok stb. e tárgyban. A harc minden esetre érdekes, kimenetelét bajos volna előre megmondani. A küzdelem főbb mozzanatairól időközönként értesíteni fogjuk olvasóinkat. A vasárnapi iskolák Hollandiában oly szépen virágoznak, hogy, mint a Debr. lap levelezője írja, ez országban a legközelebbi kimutatás szerint mintegy 9000-re megy a számuk körülbelől 150 ezer gyermekkel. Ez iskolák 1836-tól kezdve állíttattak fel, de különös növekedést vett számuk az ide is vonatkozó 1857-diki iskolai törvény kiadása óta s a mai zavart egyházi viszonyok között kiváltképen. . . A németalföldi vasárnapi iskolák egylete legközelebb Dortrechtben általános gyűlést tartott, különféle rangú hivatalosak s nagyszámú lelkes nép jelenlétében. Itt a misszió ügyének már 40 éve fáradhatatlan bajnoka : Loohman, amsterdami vallástanár, lángoló szeretetet gerjesztett a keblekben a vasárnapi iskolák iránt. Beszéde e kérdések körül forgott: mikép lehet az ügynek, mai viszonyaink közt, vallásos, lelkes tanítókat, tanítónőket nyerni ? miként lehet a vasárnapi iskolával oda is hatni, hogy a biblia minden család előtt hova-tovább szent,a

sérthetetlen könyvek könyvének, élet könyvének tartassék s lelki élvezettel olvastassák. Az utrechti vasárnapi iskolák mult évi okt. hó 24. napján ünnepelték meg 50 éves fennállásuk évfordulóját, a vallásos lelkekre mélyen ható sikerrel. Egbe ragadó volt itt, a midőn az Úrnak házában mintegy 1300 ártatlan gyermek ajkáról hangzott fel az ének: »Mindenkoron áldom az Urat, míg engem éltet.« Ezt követte dr. Pirson ref. lelkész szép alkalmi beszéde Máté. XIX: 14 alapján. Beszéd közben is háromszor énekeltek a gyermekek s a nagy számú hivők (szokás szerint). A vallásos ünnepélyt áldás s ezt ének fejezte be : »A Sionnak hegyén Úristen, tiéd a dicséret.® — A vasárnapi iskolák tantermekben, tanítók, papok, tanárok, ezek fiai, lányai és a népből került más nevelt vallásos férfiak, ifjak, nők vezetése alatt tartatnak. A hol theologusok vannak, ott azok tanítanak. Az előkészítést a tanításra a lelkész vagy a tanító végzi. Különös, hogy újabban a modern ii-ányu lelkészek nagyon szeretnek személyesen tanítni a vasárnapi iskolákban, holott előbb szálka volt szemükben az efféle intézmény. Különbözik Hollandiában is ezen inkább tanító iskolától a gyermek-istenitisztelet, melyet külön szoktak tartani alkalmas beszéddel összekötve. IRODALOM. Csak a Krisztust. Alkalmi és közönséges egyházi beszédek. Irta Szász Károly. E czímen vettünk egy ujabb kötetet a dunamelléki ev. ref. egyházkerület nagynevű püspökének >Papi dolgozataiból,« mint ezeknek III. kötetét. A most megjelent mű 21, részint közönséges, részint alkalmi egyházi beszédet tartalmaz. Függelékül közöltetik benne három püspöki beszéd. Az első a saját püspökké avattatása után tartott nagyszabású elmélkedése szerzőnek, a második Szász Domokosnak püspöki beigtatásán mondott beszéde, míg a harmadik a szegszárdi megújított templom felavatásánál tartott beszéd. Mindhárom az alkalmi imák kíséretében van előtünk. A 21 beszéd között találjuk ama prédikatió-cyclust is, melyet Szász Kár. a »válaszfalakról* tartott. Bár még élénk emlékezetünkben vannak a benyomások, melyeket e most kiadott predikátiok tettek, (egy beszéd kivételével, mely még 1866-ban mondatott lelkészavatás akalmával), bár még szinte halljuk a lelkes előadások szavait: de miután mégis nem akarunk csak pusztán e reminiscentiák egyszerű elmondásával egy ily kiváló műnél megelégedni, most csak örömmel jelentjük ennek megjelenését s máskorra tartjuk fenn a részletes bemutatás szerencséjét. Buzgó könyvkiadónk Kókai Lajos adta ezt a kötetet is ki, mely nála 1 frt 80 krért kapható. A mű megjelenése feletti örömünkben bizonyára készséggel osztoznak t. olvasóink is. A „Felső Nép- és Polgáriskolai Közlöny," melyet dr. Kiss Aron a tőle megszokott alapossággal és gondossággal szerkeszt januári kettős (1. 2.) számában érdekes tartalommal jelent meg. Oyertyánjj'y l>tván Az újév alkalmából című iránycikkben összetartásra buzdítja a polgáriskolai tanárokat az egyesületi és iskolai életben, »mert mint írja, csak mindnyájunk tömörülése által tehetjük egyesületünket oly erőssé és tekintélyessé, hogy szolgálhasson az összekapcsoló orgánumul a felső nép- és polgári iskolák összesége és a közoktatásügyi kormány között. « »Az iskolai fegyelemről« Suppan Vilmos mond el figyelemreméltó észrevételeket és tanácsokat, míg Király Pál »A magyar Írásbeli dolgozatokról* ad néhány nagyon használható útbaigazítást. Figyelemreméltó dolgozatok olvashatók még benne Lévai Istvántól »A felső népiskolák kérdéséhez® címmel. A rangkérdésről Simerustól, Bútoriparunk és a tanműhelyek, Korunk a humanizmus kora Gálfy Ignáctól stb. Hozzá szól a közlöny a gimnáziumi tantervreformhoz is, s e cikkben a következő, ránk protestánsokra vonatkozó megjegyzest teszi. »Különösen hibáztatták (az értekezleten) a protest. iskolákat. Itt meg kell jegyeznünk, hogy az a régi szokás: a protestáns iskolákban keresni a bűnbakot, sem nem jogos, sem nem méltányos. A kik Magyarország kulturális ügyeit az vjabb korban vezették, azok jó nagy része épen ezekből a sokat kárpált protestáns iskolákból került ki s ha szűkös eszközökkel valamelyik iskola szolgálatot tett az országnak, a protestáns iskolák megtették e szolgálatot.« S aztán annak emlegetése is különösen hatott ránk, hogy »a protestáns iskolák elnézés által a tanulókat az intézethez vonják® stb. — Fogadja elismerésünket a »Közlöny® derék szerkesztősége, hogy igazságszeretetét nem engedte elnémítani az állami és kath. tanügyi körökben oly boszszantólag lábra kapott protestáns-ócsárlás divatja által, hanem férfias nyíltsággal kimondja meggyőződését s ez által oly körök előtt is visszautasítja a hamis vádat, melyekben az egyházi lapok természetüknél fogva ritkán fordulnak meg. A derék »Közlöny* havonként kétszer jelenik meg, ára egész évre 3 frt, mely a budai tanítóképző-intézetbe küldendő,