Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-02-06 / 6. szám

A közoktatásügyi tanács abból a nézetből indul ki, hogy a latin nyelv tanítása, míg egyrészt a reáliskolai növendékeknél meg fogja vetni a humanisztikus nevelés alapját, másrészt képessé fogja őket tenni arra, hogy a latin nyelvből is érettséget téve, bármely egyetemi szakra beiratkozhassanak. E szempontból aztán nem szabad a latin nyelv oktatási körének korlátoltnak lennie s nvnthogy csak szakszerű okta'ástól várható eredmény, okleveles klasszika-filologiai tanárt kell alkalmazni, viszont — minthogy a reáliskolai rendes tantárgyak elhanyagolását sem lehet megengedni, a latin tanfolyamban csakis azok vehesseaek részt, kik a rendes tantárgyakban jó előmenetelt tanúsítanak. Az oktatás négy osztályra terjed, még pedig az V., VI. és VII. osztályokban heti 3 — a VIII. osztályban pedig heti két órával, összesen 11 órával hetenkint. A tanítás célja abban állapíttatott meg, hogy a negyedik tanfolyam végén minden tanuló 1. alapos grammatikai ismeretekkel birjon, 2. a tantervbe fölvett klasszikusokat ismerje s 3. a római irodalomtörténetben is járatos legyen. A részletes tanterv természetesen az egyes helyi viszonyokhoz mérten némi módosításokat fog szenvedni. A közoktatásügyi tanács tervezete a jövő hóban az összes ülés elé s onnan szentesítés végett a kormányhoz fog felterjesztetni. A „Magyar Könyvkereskedők Egylete" kérvényt intézett a közoktatási minis terhez, amelyben a népiskolai tankönyvek approbatioja ellen, épúgy, mint korábban a középiskolai tankönyvek célbavett approbatioja ellen is tevé, erélyes hangon tiltakozik s illetőleg kérelmez. Károsnak itéli a miniszteri intézkedést nemcsak a könyvkereskedelem, hanem a paedagogia szempontjából is ; mert nyakát szegi a tankonyv-irás terén is iidvos, szabad versenynek s népiskolai könyveinket egy meghatározott központi chablonba kényszeríti, minek folytán az lesz az eredmény, hogy egynehány, úgynevezett központi szakte'<intély nézete, elve, rendszere alapján, a jövő termelés, akarva, nem akarva, egyoldalú s annál silányabb lesz, mennél inkább igyekezni fognak majd az egyesek a meghatározott kaptafára dolgozni. Felpanaszolja a kérvény a felekezetek (szent István társulat, protestáns szuperintendenciák), sőt a tudom, akadémia, term. tud. társulat stb. könyvkiadói működését is, ami szintén nagy kárára van a könyvkereskedők osztályának, mivel a könyvkereskedelem mellőzésével közvetlenül érülköznek a nagy közönséggel. Ha ezekhez még az állam is ellene működik a könyvkereskedésnek a könyvek approbatioja álta', ez a legbiztosabb ut egy tisztességes társadalmi osztály tönkretevésére. — Ennek kikerülése végett a következő 7 pontba foglalt javaslat figyelembe vételét kérik: »i. Tűzessék ki záros határidő, mely alatt a kiadók tartozzanak népiskolai kiadványaikat Nagyméltóságodhoz felterjeszteni. 2. Csak e határidő letelte után kezdessék meg a könyvek megbirálása 3. Csakis az összes felterjesztett könyvek megejtett elbírálása után történjék az ajánlat vagy approbatio oly módon, hogy az approbált könyvek teljes lajstroma egy napon jelenjék meg a néptanítók lapjában. 4. Ugyanakkor bocsáttassák közre lajstroma azon könyveknek is, melyek nem approbá'tattak ugyan, de a melyek a bírálatok alapján tett változtatásokkal és javításokkal egy ujabb kiadásban esetleg alka'masak lehetnek. Az ezen lajstromban felsorolt könyvek pedig a lajstrom közrebocsátási napját követő három iskolai éven át feltétlenül használhatók legyenek; azontúl azonban gondoskodniok kell a kiadóknak új javított kiadások megjelenéséről. 5. Hogy az approbált népiskolai könyvek ezen első lajstromának (3. 4. pont) megjelenése napjáig és az azt követő iskolai évben az eddigi rendszer imrad hatályban, t. i. minden iskola ezen időn belül, belátása szerint, feltétlenül választhassa tankönyveit. 6. Hogy egészen új könyvek, a megjelenést követő első évben, approbatio nélkül is használhatók legyenek. 7. Hogy a népiskolai könyvek birálatát eszközlő tanférfiak ne legyenek egyetemi vagy középisko'ai tanárok, hanem tényleg a népoktatás terén működő kiválóbb egyének.® Mint az óta írják a vallás- és közoktatásügyi minisztérium febr. 2-án a nép- és középiskolai tankönyvek approbációjánál követendő eljárás tárgyában Berzeviczy Albert államtitkár elnöklete alatt értekezlet tartatott, melyen a minisztérium részéről jelen voltak: Gönczy Pál miniszteri tanácsos, Klamarik János osztálytanácsos és Suppan Vilmos szolgálattételre berendelt tnnítóképezdei tanár, mint meghívottak, Gyertyánfify István tanítóképezdei igazgató, Áiguer Lajos és Zilahy Samu könyvkiadók. Mindenekelőtt a könyvkereskedők egyesülete részéről az approbáció megszüntetése tárgyában benyújtott emlékiratok vétettek tárgyalás alá, melyekre nézve az államtitkár kiemelte, hogy bár az approbáció a hozzá fűződő fontos állami és tanügyi érdekek miatt mindenesetre fenn fog tartatni, a miniszter kész a kiadók és szerzők jogosult érdekeit figyelemben részesíteni. — A tanácskozmány ezután az ezekre vonatkozó véleményeket tárgyalta, melyek iránt annak idején a miniszter fog határozni. Országos (anitói nyugdijalap. A múltban több eset fordulván elő, hogy az országos tanítói nyugdíjalapra felvett tanítók közül némelyeken végrehajtás utján sem lehetett megvenni a hátralékban maradt nyugdíjilletéket, az adóhivatalok az ilyen illetékek törlését javasolták az illetékes felsőbb helyen. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ezen ügyben a tanfelíigyelőségekhez intézett leiratában azt az elvi kijelentést tette, hogy a fenntjelzett esetekben a hátralék miatt szükségessé vált végrehajtás a tanító fizetése ellen vezetendő s szükség esetén az illető iskolafentartótól kell a kérdéses összeget behajtani. TÁRCA. A legújabb theologia történetéből. (Folytatás.) IV. A modern rationalismus. Landerer ') e rovat alá foglalja az u. n. spekulatív theismust, vagyis a spekulativ-theistikus s a történetbírálati rationalismust, míg a prot est. egyleti theologiát Schleiermacher irányánál tárgyalja. A régi rationalismus az erkölcsi alapelveknek elsajátításában látta a kijelenlé-t, de ha rationalismus alatt általában véve a természetfeletti reális kijelentés tagadását értjük, akkor szólhatunk »modern rationalismm*-YÓ\ is. Ezen irány különböző elágazásai dacára is egynek tudja magát a reális kijelentés tagadásában, s ha ezen állásponton mégis szólnak kijelentésről, úgy alatta Istennek viszonyát, önvonatkozását az emberi szellemhez, vagyis azon processust értik, melyben az Isten minden vallásos egyénnek ma-') I. no. 369. 1.