Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-12-25 / 52. szám
Abban én is egyetértek, hogy a végérvényes döntés joga minket illet meg. Az eredeti szöveg úgy módosíttatik, hogy a nyugdíjazás eseteit az egyházmegye e célra választott bizottságának indokolt jelentése és az egyházkerületi bizottság véleménye alapján az egyetemes Konvent állapítja meg. 9. §.Tisza István itt volna helyén, ha megszabnék a kiosztás maximumát. Tisza Lajos. Elég volna itt csak az elvet kimondani. Az egyes egyházkerületek mondjanak véleményt e tárgyban. Ez bizonyára mindig változni fog a tőke és gyámolítandók számarányához képest. X. szakasz. XI., XÍI, XIII, XIV., XV., XVI., XVII., XVIII., XIX, XX., XXI., XXII., XXIII., XXIV. szakaszok változatlanul elfogadtatnak. REGISEGEK. Végszó Zoványi Jenőhöz, a kifogásolt passusok igazolásául, Mikor »Válaszomat® ezen lapok nagyérdemű szerkesztőjének elküldöttem, határozottan megírtam, hogy bármikép megtámadtassam nem fogok reá válaszolni, mert — hogy Szilády Áron szavaival éljek — sakkor az ember nem győ/né el magát papírossal®. Nem is azért kérek helyet e soroknak, hogy enyém legyen az utolsó szó, hanem csupán azért, hogy Zovanyi »Válaszá«-ban is szerfelett hangsúlyozott »alaposan jellemző felületességeimet® iga/oljam azokból a »régi jó öregeidből, akikből ő kegyelme oly szívesen idéz, akiknél ő is oly szívesen mulat. Mert hát, professor uram, én sem az ujjamból szoptam ám a tudományomat, s ha olyan gazdag bibliothéka nem áll is rendelkezésem alatt mint a pataki főiskoláé, azért mégis — Istennek légyen hála — eltudok járogatni a kútfőkhöz, s ha most sem hinne az én szavaimnak, hát ne restelje kérem, előkeresni őket. S tán szíves lesz megengedni nékem az igen tisztelt tanár úr, ha bátorkodom »nem az olvasóközönséget®, hanem Önt magat állításainak tévedéseiből kiábrándítani? Arról én sem akarok disputálni, hogy újra bizonyítgassam Bornemisza reformátusságát, annyival kevésbbé mert bírálóm oly határozott lutheránusnak tartja, hogy »még azt sem engedi meg«, ami kézzel fogható igazság, hogy t. i. Bornemisza mindkét felekezetűeknek püspökük volt, hiszen az Isten szerelméért ! ekkor még nem váltunk külön itt a dunai részeken. De jól van, legyen az ő hite szerint. Én vitatom az ellenkezőt, s Czvittingerrel, Lampe-Ember Pállal, Horányival, Tóth Ferenccel, Warga Lajossal reformátusnak tartom. Tehát állítom hogy: 1. »Bornemisza 1564-ben a szentek képeit össze törette, az oltárokat a templomokból kihányatta^ mint jó öreg Bod Péter uram is írja Athenása 239. lapján : >Telegdy Miklós prépost 1564. esztendőben embereket fogadott, akik azt bizonyítanák, hogy Sibolti Demeter, Bornemisza Péterrel együtt a szentek képeit összetörette,® s hogy azokat csakugyan kihányatta a templomból, legyen szabad idézni Bornemisza szavait, aki ugyancsak erős kifejezésekkel él midőn elitéli azokat, kik az oltárokat, kepeket ostyát védelmezik : pápaság paráznoságára ihog, vihog, mosolyog, midőn annak oltárát, ostyáját, köntösét, gyertyáját, bálványozó képét vég nélkül helyén tartja és vélek él is, sok híveknek botránkozására, s oltalmazzák is, hogy jó rendtartásért és ékességért mivelik ezeket,., de ez hamis mentség, mert a jó rend tartás nem abban áll, hogy e a bálványozóknak oltárával, azoknak ruhájával, ostyájával, gyertyájával élsz: hanem ha úgy élendesz, mint Krisztus urunk és az apostolok, ők pedig soha sem oltárra nem hágtuk, sem ostyával nem éltek. De nagy dolog ez, s aki ezekkel sokáig él, annak nehezen verheted ki a fejéből; a mint énnekem is jeles prédikátorokkal sok bajlódásom volt, kiknek midőn nyilván és tisztán, erős bizonyságokból és Istenfélő bölcseknek Írásiból megmutatnam tévelygésüket (vájjon, kiket érthetne itt másokat »prédikátorok® alatt, mint a Luther követőit ?) reám mérgedtek, és miatta annyira gyűlöltek, mint Krisztus urunkat és az aposto lókat a farizeusok. Te azért ne nézz senkire semmibe, hanem csak az Isten igéjére, és amint látod, hogy éltek az úr Krisztus és az apostolok, oly rendtartásba tartsd magadat külsőképpen is. Most az úr Krisztus feltámadása után igaz, elég minékünk, hogy a mi gyülekezeti helyünket szép tisztán meszelve és seperve tartjuk, és akár köböl, akár fából tiszta asztalt és prédikáló s ülő széket szerzünk...... (Egész esztendőre való prédikációk 626. levél). Legyen elég ennyi az oltárrontó Bornemiszáról. 2. Az úrvacsorában a »kenyér® a kálvini, az »ostya« a lutheri elveket jelenti Az erdődi első zsinaton még nem volt az úrvacsora am agáról szó; az óváriban (1554) kimondják, hogy meg kell tartani a kovásztalan kengeret* (Kis Á. Reform. Zsinatok. 31. 1), tehát idáig is avval szolgáltatták ki; az erdődi második zsinat (1555) már kenyeret emleget, jóllehet »még egv testületben vannak a Kálvin és Luther nézeteit követő vallástanítók, (u. o. 33. 1.); míg a ^debreceni hitvallás* már ^közönséges kény érrel« rendeli annak kiszolgáltatását és »kárhoztatja azokat, a kik a lelkiismeret kényszerített lenyügözésével babonásan tukmálják az Antikrisztus kenyerét (t. Í. az ostyát) az oltárokkal és pápai szennyekkel* (u. o. 141. 1.) Ime kérem nincs szükség más bizonyítékra. Míg külön nem váltak, eleinte ostyát használtak közösen ; mikor válni kezdenek, már kenyérről beszélnek, de azért Luther szellemében határoznak, s mikor elkészül a »magyarok hitvallása«, abban már »közönséges kenyér® az egyik külső jegy az úrvacsorában. S ha szíves lesz Zoványi a 147. lapon »A Krisztus jelenlét ér ŐU< szóló fejezettel összevetni Bornemisza úrvacsora tanát: úgy kénytelen lesz elismerni az ő reformátusságát is. A kenyér és ostya különben csak annyiban szerepelnek, hogy aki kenyeret szolgáltatott akkor, mikor még különben lutheránus volt, az mikor színvallásra került a dolog, nyilván reformátussá is lett, míg a másik rész meg maradt az első benyomások hatása alatt lutheránusnak. 3. Határozottan állítom, hogy a Balassák reformátusok voltak, bármikép tiltakozik is Zoványi, s a történelem hitele érdekében, már régen bebizonyított álláspontot nékem is kötelességem védeni, akármily hangon utasíttatom is vissza. Már Bod Péter (Athénás. 1766. 18. 1.) régen megitta Balassa Bálintról, hogy református volt; ő nála még előbb említette Czvittinger (Specimen Hung. Lit. 1711. 28. 1.), hogy »Balassa Valentinus, comes Hung. in Gyarmath et Kékkő dogmatum et Calvinianae jidei assecla® volt; Schrnál is azt írja »Adversariá*-ja 66-ik lapján, hogy : » Valentinus Balassa de Gyarmath et in Kékkő dogmata CaJvini sequutus est. ® Hogy végezetre még Tóth Ferenc uramat is megkérdezzük, hát ő is azt mondja (Prot. ekkl. hist. 64. 1.) a Ba'assakról, hogy : »különös jóltevői voltak a református vallásnak. ® Ime tehát nem én állítom egyedül, hogy a Ba-