Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-25 / 52. szám

lássák reformátusok voltak, hanem öten vagyunk; a mi éppen úgy jellemzi Zoványi alapos jártasságát a magyar irodalom történetében, mint az én * felületességemet.* Hogy Balassa András és Balassa Menyhért milyen vonzalmat tanúsítottak Luther köveiői iránt? nem tudom; de hogy Menyhért úr 1594-ben, mikor Barthalomeides szerepelteti, már nem élt: bizonyos. Kitűnik ez Bornemiszának Egész esztendőre írt prédikációi elősza, rából, a melyben Balassa Menyhértről, István apjáról : »rövid szóval tesz emlékezetet, jó példaadasért is, jó emlékezetért is,« s abból bizonyos, hogy Menyhért úr 1584-ben már nem élt. Hadd álljon itt, amiket Bornemisza ír erről a derék hadvezérről : »Sok rendbeli dolgot elhagyok felőle, hanem csak im ezt említem : Svendi Lázárral, II. Miksa országos hadának főkapitányával midőn együtt hadakoznék akkor én magam is beszéltem mindkettővel Ungvárt. Svendi okos és sokba fogott ember vala ... ki hazájába Német országba megtértében is sok főhelyeken emlegette az ő benne (Menyhértben) látott hadakozó jószágokat, kiről oly dicsekedéssel szólt, hogy sehol életébe massát hadakozásba nem látta. Akik vele egy hadba voltak, csudálják tébolygas nélkül való elméjét és bátorságos szívét mind a had viselésben, mind annak rendezésében, mind a harcolásban, kiről álmélkodással beszélik, hogy noha sok csatában és derék hadakban volt, de soha meg nem győzetett, mikor ő volt fő, hanem ő győzött meg mást mindenkor. Kiről a nagyság. Forgács Simonnak országi főkapitánnák is láttam irását, melybe emlékezik, hogyha a deálei tudomány is mellette lett volna éti éltlS^ az mostani világnak csillaga volna.« Tehát ha 1584-ben már nem élt, 1594-ben nem • küldhetett senkit sem Wittenbergbe. Róla különben Tóth Ferenc is azt írja, hogy csak 1583-ig voit Bars vármegye főispánja. 4. Az következnék, hogy igazoljam Bornemisza levelének magyar fordítását. De minek? Nyilvánosan láthatja mindenki, hogy »nincs oly botrányosan félre értve« az eredeti szöveg, mi nt. Zoványi állítja és hogy ő maga is milyen jól érzi, mily nehéz az a »sorokra mért szövegszerűség*, a melyet ő követ: elég ha fordításának utolsó passusára hivatkozom. Az azután pompás magyarság. No de én nem adnék még ezért sem sze kundát senkinek sem, s ne felejtse el, hogy a magyar irodalom történetében csakugyan minden gimnazista tudja, hogy Balassa Bálint református volt. 5. Nem köteles vele, hogy ellrgyje azokat, a mi ket Sztáray felől előadtam, de annyit mindenesetre tudnia kellenne róla Szilády Áron Régi magyar költőktárából is, mely a pataki thékában szintén ott lesz, hogy Sztáray a városi tanácshoz intézte levelét, valamint Bornemisza is, és azon ténynek, hogy Beytlie 17 év múlva reformátussá lett csupán akkor van értelme, ha azt mondom, hogy ezt a református érzelmeit nem titkolhatta el Bornemisza előtt, a minthogy én ezt is írtam, dc hát a tanár úr nem akar magyarúl érteni. A felső-dunamellékén, a hol a Thurzók oly buzgó védői voltak Luther követőinek, hogy a Kálvin hitfelekezetüeket nem egy helyről kiszorították, akármint okoskodik Zoványi, hét esztendő nem sokat tett az »elkálvinistásodasra* (!) hanem annak okait mélyebben, előbb kell keresni. 7. Azért hivatkoztam Somossyra, hogy megértse Zoványi a jegyek, pecsétek és zálogok fogalmát. Megértette ; ha egyszerűen mondom nem hiszi el, tehát kénytelen most már tudni, mik azok a jegyek és pecsétek, és itt ujolag utasítom még Kiss Áron Magyar Református Zsinatok 147. lapjára, s onnan azt is meg fogja tudni, hogy miért szükség azokat ennünk és innunk. Legyen elég ebből ennyi; s ez az utolsó szóm Zoványihoz. Thúry Etele. IRODALOM. A háromszékmegyei „Erzsébet" árvaleány-nevelő intézet évkönyve a napokban küldtetett be szerkesztőségünkhöz. Az intézetnek ez az első évkönyve, melyet az intézet kezelő bizottsága adott ki. s mely az 1872-től 1887-ig lefolyt 15 évnek történetét közli, ezzel akarván beszámolni az intézet közgyűlése eddig véghez vitt munkásságáról úgy az alapítóknak, mint a nagy közönségnek. Ez első évkönyv tájékozást nyújt az érdeklődőknek úgy az intézet történetéről, mint annak beléletéről, annak szellemi és anyagi állapotáról s az elért eredményről. A gazdag tartalomból álljon itt néhány adat. Az intézetnek történetét Erdélyi Károly titkár irta meg E történeti rajz szerint az árvaház létesítésének eszméje Szentkereszty Stefanie bárónőé, ki egy ily intézet felállításának érdekében 1872 okt. 9-én Kézdi-Vásárhelyre hívott volt egy értekezletet Össze. A gyűjtés ennekfolytán megkezdetett s az alaptőke szaporítása érdekében tancvigalom, hangverseny és egy kiállítás rendeztetett. 1873-ban már 16,000 frtot meghaladó tőke volt s ekkor már egy helyiség béreltetett, hova 6 árva vétetett fel. Majd azután Háromszékmegye Kézdi-Vásárhelytt a volt székely-határőri őrnagyi telket és házat bocsátotta az egylet rendelkezésére. 1875-ben a tőke felnőtt 21,000 frtra s az árvák létszáma 14 lett. Ma már felülhaladja a vagyon a 40,000 frtot. Az intézet beléletéről Nagy Károly igazgató közöl adatokat. A mint ezekből kitetszik az árvaház, igen jól van berendezve s benne a tanítás és nevelés nagyon helyes alapokon nyugszik. Az egyemeletes épületben van 2 tanterem, s munkaterem, 4 háló-, 1 beteg-, 1 mosdó- és fürdő-szoba stb. A konyha, ebédlő stb. más épületben van. Az árvaházban 5 rendes tanító és tanítónő van alkalmazva; a bejáró tanerők száma pedig 6. Jelenleg van benn 36 árvaleány ; a bejáró vagy fizetéses bennlakó növendékek száma 14. Csinos könyvtáruk és tanszer gyűjteményük van. Könynyen áttekinthető táblázatokban van feltüntetve a volt növendékek mostani elhelyezése, állapota stb. Az intézet anyagi állapotáról szóló kimutatást Benlcő Gyula könyvvezető állította össze. 145 alapító tagtól 11,261 frt folyt be ; megyék községek és testületek alapítványaiként pedig 3905 forint. A * függelékben* az alapszabályok és házrend vannak közzétéve. A munkát a Pallas részvénytársaság nyomdája állította ki. „Magyarhoni evang. egyházjogtan." Irta Csecsetka Sámuel theol. akadémiai ny. r. tanár. Első füzet. Pozsony, 1888. Stampel Károly m. kir. udvari könyvkereskedő bizománya. Ara 1 frt 50 kr. A jeles szerző, ki hosszú s eredményes tanári működése termékét a nagy protest. közönség igényeihez idomítva, tanítványainak szűkebb köréből a közegyház tágabb használatára bocsátja, bennünket igen kellemes és üdvös karácsoni meglepetésben részesített. Felesleges mondanunk, hiszen az értők értik, mily hézagot pótolni van hiva'va e mű, különösen most, midőn ősi jogainkban lépten-nyomon háborgattatva, drága örökünknek, egyházunk szabadságának megvédéséről van szó, s különösen azért, mert eddig még ily irányú, tisztán protestáns s közelebbről evangélikus álláspontról tárgyalt rendszeres egyház jogtan nem jelent meg. Mivel az egész művet