Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-25 / 52. szám

Fabriczy febr. i^-diki szavainak elfogulatlan megítélése és a nov. 6 án közzétett tanfelügyelői nyilatkozat mutatja, mely cáfolja az állítólagos feljelentést és mondja, hogy »ezt nem is tehették, amennyiben ily ügyek elintézése első sorban oz autonom hatóság feladata.« E/eket csakugyan »nem lehet eltagadni, eldisputálni«, különösen annak, a ki az ügyet maga is mint autonom fórum vizsgálta. Ámde nemcsak a roszalás okait tudjuk már, hanem a Nyilatkozat ellenmondásos állításait is. H. úr Nyilatkozata azt mondja, hogy »a kerületi gyűlés jól volt informálva s helyesen ítélt.« Nem is sejti, mi foglaltatik e szavaiban. Figyeljen kissé H. úr. Ön a kerületi gyűlésen jelen volt s az ítélet hozatalába saját szavai szerint nemcsak befolyt, de az Ítéletet most is »helyes*-nek vallja. Tehát az ítéletnek jegyzőkönyvi okadatolása is »helyes«, mely azt mondja, ho^y Gamauf és Fabriczy »vádaskodtak Zs. ellen? »Most már első kérdés: miért mondta s mondja ön, hogy Gamauf« nem vádaskodott«, holott a gyűlési határozat, mely Gamaufot első' helyen támadja, ön szerint »helyes« 1? Kényes állítások! Továbbá, mi helyes : a jegyzőkönyvi határozat-e, mely »alaptalan*, vádaskodásról' szól, vagy pedig helyes az ön részéről elismert alapossága a zsarolási panasznak ? ezt az alaposságot még azon vallomásával is támogatja, hogy »a harmadik társunk büntetés nélkül nem maradt* az »évek hosszú során át« gyakorolt visszaélés miatt. Tehát épen azt bizonyítja ön, hogy a kerületi gyűlés határozata hibás volt, midőn »alaptalanságra« támaszkodott. Hisz ezt mi már bebizonyítottuk, csak azt nem tudtuk a nyilatkozat előtt, hogy a kerület azt az embert bünteti, a kinek zsarolása alaptalanul* támadtatik! Ilyen ellenmondasok vagy dilemmák már nem számtani összeadások ; talán inkább logikai s erkölcstani kényes tételek. Hogy megoldásuk kísérlete gyengébb legyen, híven idéz/.tik a zsarolási ügynek ön által mint coll. igazgató által vezetett vizsgálati jegyzőkönyvéből (1887. jan. ío.) a következő sorokat: »a coll. igazgató előadja, hogy jan. 9-én az internátus helyiségeiben látogatást tevén, a növendékekkel folytatott tapintatos beszélgetésből meggyőződött, hogy a vád (t. i. a zsarolási) nem csak alapos, hanem hogy csekély s könnyen orvosolható bajokon kívül csak ugyan oly bajok léteznek, melyeknek orvoslása égető s'/ükséggé vált. Ilyen nagy baj az, hogy a tanuló ifjúság bizalma igazgatója (t. i. Zs.) iránt megrendült* stb. stb. És mindezen tények mellett egyházjog tanára még antomia-árulást is fel tudott találni. Ugyan mit érthet autonomia és árulás alatt ? De még más tanulsághoz is vezet H. úr azon utalása, hogy mi tudjuk a roszalás okát. H. úr saját tapasztalatai, elismerő nyilatkozatai és a jegyzőkönyvek szavai dacára »helyesnek* mondja a kerületi gyűlés határozatát, melynek hozatalába maga is befolyt. Nem te hette-e ő az igazság érdekében inkább azt, hogy a zsa rolási vád alaposságát a gyűlésen felemlítse, vagy hogy Fabriczy febr. 17-diki szavait ferdítetlenűl előhozza? Nem tette ezt. Tehát az az egyetlen ember, ki a kerületi gyűlésen legjobban tudhatta a zsarolási ügy mibenlétét, az az igazság és részben meggyőződése ellenére a kerületi gyűlést tévedésben hagyja, tévedésbe vezeti, és a két tanárt, kik nem sógorai, megrovatni örömest engedi. Minőnek nevezné H. úr az ilyen cselekedetet, ha más követné el, személye ellenében ? Különben tényferdítő hírek városunkban is ismeretesek, melyek feladata a zsarolót takarni és minket befeketíteni. Nem egyszer lepett meg bennünket az a tapasztalat, hogy némelyek elfogultsággal Ítéltek ez ügyben ellenünk. Ebből származhatott az a Mérey-féle »feddés* is, melyet H. ki tudja miféle képzettársítás útján Nyilatkozatában felemlít; nem volt az »feddés«, hanem elnöki támadásnak megfelelő visszautasítása, és épen úgy nem vonatkozott a zsarolás ügyére, mint a kir. tanfelügyelő nyilatkozata sem ád nekünk semmi figyelmeztetést felszólalalásunk nyilvánosságára vonatkozólag. Ezt csak H. úr találta jónak kierőszakolni a tanfelügyelő szavaiból. Egyébiránt figyelmeztetjük H. úrat és Zs,-t arra, hogy az ellenünk irányuló elfogultság csak ideiglenes ; oszlatja azt különösen a Nyilatkozat (köszönet érte!), és oszlatja az az eltakarhatatlan körülmény, hogy Zs. sokfelé ismerteti magát s ügyét, még pedig a legjobb methodus szerint, személyesen. Hörk úr az igazságosság szolgálatába is lép, midőn ezt mondja: » harmadik társuk büntetés nélkül nem maradt.* Valóban úgy látszik, mert hiszen e »büntetés* árán lett H. igazgatóvá nálunk. Azonban az a büntetés csak látszat. Zs -tói öt órás paedagogikát vettek el ugyan, de a tanórák után járó fizetése csonkítatlan maradt ; s ez a fő. FI. úr különös orvoslást tud a bajokra; ezt Nyilatkozatában közzé is teszi ; kár hogy belőle a méltatlanság szelleme szól. T. i. szerinte, ha Zs. morális betegségbe esik, akkor tanártársai felelősek és orvosok legyenek ; ha pedig a tanártársak a betegséget orvosolni akarják, akkor az antonomia »árulóinak« neveztetnek »alaposan*, és üldöztetnek következetesen. Vegye csak figyelembe H. úr azt a tanártársi felelősséget s orvoslást. Hát nem fél attól, hogy Zs. egész önérzetét lázítja fel maga ellen, midőn őt tanártársi gyámság alá akarja helyezni, s hozzá még oly tanártársak gyámsága alá, akik H. úr szerint gonosz »árulók«, akik » megfedettek* és »roszalássaI« sújtattak shelyesen* ?! Vagy pedig nem gondolja-e meg azt, hogy Zs.-nak igen szívós és conservativ természete van, amely tanártársi orvosságot nem igen fogad be. E tekintetben utalhatjuk H. urat arra, hogy Zs-t már a magas kamatok helytelenségére, vagy a psycliologia fontosságára figyelmeztettük (1884), és őt kénytelenségből fizetés-emelésre ajánlottuk (1885.). Különben ezekről bővebben majd ha szükséges lesz, talán a consistorium előtt. Továbbá vegye H. ur figyelembe a tanártársak jutalmazását is amikor orvosolni akarnak. H. úr Nyilatkozatából is üldözés tűnik ki. Hisz ferdítéssel antonomia-árulást talált fel; Zs. meg azt hirdeti szerteszét, hogy őt kenyerétől akarjuk megfosztani.^ S eféle hírek első tekintetre csábitók is. Szerencsétlen 1887. év! Hogy a mi bűnösségünk már végre valahára nyaktörővé váljék, egy »hír« szerint már reformált hitre is értünk át ! És mindezen árulás, hitváltoztatás stb. költött gonoszságunk épen a zsarolás támadásának évébe esik! talán azért, mert jó volna bűnösséget kisütni a zsarolás támadóira! Tehát látható, hogy a mi orvoslási törekvésünk hálával épen nem találkozik. Még egy logikai tételt a Nyilatkozatból. »Egy intézet belügyét, különösen, ha az még véglegesen lebonyolítva nincs, a nyilvánoság elé vinni nem szabad* mondja a Nyilatkozat nov. 6-diki felszólalásunkra. Mintha bizony a kerületi gyűlés és nyomatott jegyzőkönyve nem volna nyilvános! Eszerint roszaló határozatot nyilvános kerül, gyűlésen kimondani és jegyzőkönyvben nyilvánosság elé hozni szabad, de a benne foglalt méltatlan támadás ellen védekezni nem szabad ! ? Ily következtetés s igazság sántikáló. Ámde továbbá: mikor szokott valamely ügyben határozat hozatni, ugyebár akkor amikor már »lebonyolítva* van ? A f. évi aug. 10-diki határozati roszalás tehát az ügy lebonyolítása előtt hozatott! Mért nem szólalt fel H. úr augusztus havában a kerületi