Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-25 / 52. szám

gyűlésen ? mert hiszen ha a zsarolás ügye még most decemberben sincs »lebonyolítva* (ami hiba), annál kevésbé volt az lebonyolítva augusztusban, amikor (tehát ideje előtt) a roszaló határozat hozatott! Ily ellenmondásokkal kár volt H. úrnak magát compromittálnia és a kerületi gyűlésről azt hirdetnie, hogy ez határozatot hoz a határozati ügy lebonyolítása sőt vizsgálása előtt ! H. szerint az ügy vizsgálása csak ezután következik, mert consistoriumot tesz kilátásba. Későn jön rá; mi már febr. 17-én kívántuk a vizsgálatot. Fontos feladata is lehetne itt egy igazságos bíróságnak. Ámde, hogyan van az, hogy Hörk úr említi a consistoriumot ? Hiszen a consistorium — azt hisszük — vizsgáló és ítélő bíróság; már pedig a kerületi jegyzőkönyben az áll, hogy a zsarolás ügyében a * vizsgálat* már megtartatott, és egyszersmind a »roszaló« Ítélet is kimondatott? A Nyilatkozatban említett egy hónapos számadási terminust igenis tudomásul vettük, akár nem is foglaltatott volna jegyzőkönyvbe. Mit is tehetünk egyebet, ha Zs-nak nem volt számadása és ha H. mint vizsgálati elnök maga mentegette Zs-t és kimondotta a halasztási határozatot. A H. által felhozott »összeadásra* vonatkozólag Fabriczy még egyszer utalja őt az 1886/87 évi értesítőhez s figyelmébe ajánlja a combinált órákat is. Az nem ránk nézve baj, ha talán egy-két órával többet nyomatott az értesítőbe, mint amennyit valóban ád. Fabriczy »irigységének* oka pedig abban rejlik, hogy a tanítást nem akarja merő kenyérkereseti studiummá lealacsonyítani ; továbbá magára és Gamauf társára szükségtelennek s az intézetre károsnak tekinti az oly biztosi igazgatóságot, mely a Nyilatkozatnak szelleme szerint is pártszellemmel fenyeget. Végre irigységünket még azzal is magyarázzuk, hogy mindketten hajlandók voltunk a Zs-tól elvett paedagogikai órákat ingyen is átvenni s ezzel kapcsolatban a gyakorló iskolát némikép rendezni, míg az alaptalan »roszalás* tudtunkra nem adatott. így az intézetet kiadásoktól is megkíméltük volna. Igaz, e hajlandóságunkra H. úr Nyilatkozata értelmében, azt mondhatná, hogy »a nevelés fontosságának« felfogására aligha vagyunk annyira képesek mint ő, aki akkora iskolázottsággal bir 1 Ezt az iskolázottságot H. úr illusiója kedveért nem boncolgatjuk. De jó volt érdemeit megemlítenie (pláne lapban), hogy ki ne zökkenjen a megszokott kerékvágásból. Meglehet, hogy H. úr * szívességből* is tanít (mintegy 2coo frt évi jövedelemért), ezt nem tudtuk, és nem is kutatjuk. Ellenben ismeretes s nem lepett meg az a nyilatkozat, hogy II. közénk » keveredni* nem kívánt; sérteni akart. Sértések terére nem követjük H. urat, csak azt kérdjük, vájjon oly fenhéjázó nyilatkozataira alapítsuk-e a kollegiális egyetértést és szeretetet és nem felejti e II. úr azt, hogy »keveredéseért* 250 frt díj jár? Még egyszer köszönet a Nyilatkozatért, melyben H. úr kimutatta, hogy tényeket ferdíteni tud, ellenmondásokba bonyolódni képes, dicsekedni és sértegetni hajlandó, és részben a mi állításainkat bizonyítani kénytelen. Végül nyilvános önvédelmünk befejezésének óhaját fejezzük ki részünkről amennyiben ez ügy megvilágosítására eddig is elég adatot hoztunk fel, és személyeskedésbe bocsátkozni nem akarunk. Eperjes, 1887. dec. Fabriczy János és Gamauf György, tanítóképző tanárok. A gyám- és nyugdíj-intézeti javaslat tárgyalása a Konvent nov. 24-iki ülésén. (Vége.) A közölt felszólalások alapján a Konvent a javaslatot általánosságban elfogadta és azután részletes tárgyalás alá vette. Az I. §-nál, mely kimondja, hogy az intézetnek minden rendes lelkész kötelezett tagja, szót emel Szász Károly. Nagy elvi kérdés ez, hogy minden lelkész köteles legyen tágjává lenni. A superintendentiák részéről az előbbi tervezett ellen felhozott nehézségek egyike az volt, hogy a jelenleg több egyházkerületben, de még több egyházmegyében létező nyűg- és gyámintézeti alapok — az azokra való befizetések — mellett (melyeket az illetők magukra nézve kötelezőleg elvállaltak) lehető-e követelni, hogy még egy másik nyugdíjintézetnek is folytonosan befizető tagjai legyenek. Sok helytt azon nézet merült fel, hogy azok, kik valamely ilyes intézetnek kötelezett fizető tagjai — s attól fel nem is menthetők —- azokat kényszeríteni és kötelezni arra, hogy az egyetemesnek is tagjai legyenek, nem lehet. Szabadságot adni lehet, a midőn a kettős teher majd kéttŐs haszonnal jár. Kötelezőleg csak azokra mondanám ki, kik nem tagjai egy egyházmegyei vagy kerületi gyámintézetnek sem, vagy ezután kapnak lelkészi állomást. Dégenfeld József gr. Magam is kétkedem, hogy tényleg létrehozható e tervezet, de ha valamit akar a Konvent tenni e téren, mellőzhetlen, hogy a tagság kötelező voltát megállapítsuk. A kerületek és egyházmegyék talán találnak valami módot, mi által combinálhatjuk a kettőt. jKerkapoly Károly. A múltkori javaslat ellen nem épen a kötelező belépés miatt tétetett kifogás, hanem azon terv ellen, mely azt kivánta, hogy a partikuláris intézetek tőkéi beolvasztassanak. Erről most lemondtunk. De a kötelezettséget fenntartandónak véljük két szempontból. Ez nem csak gyám-intézet, hanem nyugdíj-intézet is. A nyugdíjazás a fungens személyére vonatkozik. Ha csak azok lesznek kötelezett tagjai, kik más gyám-intézetnek nem tagjai, akkor a nyugdíj-alap csupán az ő javukra nő. Ha a kötelező tagság ellen kifogások történnek, akkor az alapszabályban úgy lehet provideálni, hogy a kik máimás gyámintézetek tagjai, azok az országos nyugdíj-intézethez csak bizonyos részösszeggel járuljanak. Ballagi Mór. Eddig szerzett tapasztalatainkat fel kell használnunk. Az egyházmegyék és kerületek félnek az ő tőkéik beolvasztásától, hogy ennek elejét vegyük első dolognak tartanám, hogy ldmondassék, miszerint ez nem céloztatik (benne van 1 kimondatott!) Másodszor jobb módban levő papra nem nagy baj, ha két, három intézetbe fizet, de a legnagyobb része papjainknak olyan, hogy annyira kénytelen a jelennek élni, hogy nincs pénze jövendőjéről gondoskodni. Első dolog, hogy a jelenben meg tudjon élni és ne legyen oly nagy teher a hozzájárulás. Lehetne a díjösszeg fél százalékos. A többség elfogadta az eredeti szerkezetet. A II. §-nál, mely a gyámintézet működésének megkezdését határozott időponthoz köti felszólalt : Filó Lajos. Időmeghatározást nem tennék, mivel nem akarnék e tervezetbe olyan adatot tenni, mely adat valósága iránt most is kétely merülhet fel. Kerkapoly Károly. Az észrevételt alaposnak tartom, látván a nézetek oly nagy mérvű divergentiáját, melyeknek visszatükröződése kívülről még nagyobb lesz. Mondjunk csak annyit, hogy a gyámintézet lehetőleg minél