Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-25 / 52. szám

maság is figyelmen kívül hagyatott, a mely szerint a községi jövedelem felosztásának és abból egyeseknek járó illetményeknek megváltoztatását, a mennyiben a fennálló gyakorlatnak megváltoztatása céloztatik, a képviselő-testület legalább 30 nap közbevetésével előre kitűzendő és kihirdetendő közgyűlésben állapítja meg. A fenti segély mikénti felosztásánál követett eddigi gyakorlatnak fentariása volt elrendelendő azért, mert a régi gyakorlat az iratokhoz másolatban csatolt i87?-ik évi junius hó 22-én felvett és kétoldalú szerződés jellegével biró jegyzőkönyvön a róm. kath. és ev. ref. felekezetekkel a természetbeni szolgalmanyok és javadalmak megváltoztatása iránt létrejött megállapodáson, illetve egyezségen alapul, melyet egyoldalúlag felbontani a községi képviselő-testület többségének jogában nem állott; ha és a mennyiben a képviselő-testület többsége az izraelita hitfelekezetet is — a méltányossággal megegyezőleg hitfelekezeti segélyben részesíteni szintén óhajtaná, avagy a ref. vagy róm. kath. hitfelekezetet a szükséghez képest az eddigi években megállapított segélyen felül még javadalmazni kívánná, az nem valamely másik felekezet érdekeinek rovására, hanem annak sérelme nélkül, a többi felekezetek segélyének érintetlen hagyásával csak külön megszavazandó összeggel lenne eszközölhető. Jegyzette és kiadta: ífj. Földváry Mihály, s. k. aljegyző.« Egyelőre ennyit. Ha az ügy végleg eldől, esetleg a belügyminisztériumnál, annak idejében szintén közölni fogom. A hozott és netalán még hozandó elvi hatarozatok nem egy egyházunkat érdekelhetik. Feleld József, ref, lelkész. Felvilágosításul. (Hörk József úrnak dec. 4-diki Nyilatkozatára). »A Protestáns Egyházi és Isk. Lapnak® f. évi nov. 6-diki számában mi alulírottak védekeztünk a tiszai ev. egyházkerületi gyűlés jegyzőkönyvében foglalt 36. pont méltatlan vádjai s »roszalása* ellenében, védelmünkhez csatolván a sárosmegyei kir. tanfelügyelő nyilatkozatát is. Azt mertük hinni, hogy kétségtelen adataink ellen alig fog valaki felszólalni, legkevésbé pedig oly ember, aki az intézetünkben felmerült visszaélés ügyét ismeri. Hitünkben csalódtunk, mert e Lap dec. 4 iki számában Nyilatkozat jelent meg Hörk József teol. dékán-tanártól, képezdei igazgatótól, jogakadémiai s gymnásiumi tanártól. Valószínű, hogy őt legérzékenyebben égették meg nov. 6-diki közleményeink, s ezért nyilatkozik annyira eli télő hangon. Nyilatkozata a mi állításainkat részben elismeri sőt bizonyítja ; de a mennyiben tényferdítésekkel s ellenmondásokkal is támad, feleletre kötelez. Nyilatkozó úrnak csakugyan üdvös volt elismernie és »alaptalanság« vádjával újra nem illetnie azt, hogy Zsarnoviczky István csakugyan 48°/0

os kamatokat, meg nem engedett magas bizonyítványi és »egyebekre* címzett díjakat zsarolt növendékeinktől, hogy e zsarolást Fabriczy saját autonom fórumán írásban feljelentette, hogy e feljelentését teljesen alaposnak s igazoltnak találta a tanári értekezlet s maga Hörk úr is;

továbbá hogy a növendékek által három héten át készített és Zs. által benyújtott számadás csodás eredményt mutatott fel, hogy a kerületi gyűlés csakugyan nem bírt kellő tájékozottsággal, amikor ellenünk roszaló határozatot hozott, hogy nyilatkozó H. úr a kerületi szervezet intézkedése ellenében lett tkép. igazgatóvá stb. (L. e Lap 1887. nov. 6. számát.). Mindezen állításainkat H. úr talán azért ismeri el, mivel mint köztudomású tényeket támadni absolute lehetetlen. Tehát a kerületi jegyzőkönyvben nyilvánosan hirdetett salaptalansággal« tisztába jöttünk már. Köszönet a Nyilatkoztatért. Majd idővel a többi igazságok is kiderülnek, aligha a Nyilatkozat örömére. Lássuk most az silletéktelen helyet,« mely a »roszalás« második oszlopa, s melyet H. úr még most is feszeget. H. úr sértő módon támadja, de meg nem cáfolja azon közzétett nyilatkozatot, melyben a sárosmegyei kir. tanfelügyelő kijelenti, hogy mi nála feljelentést nem tettünk Zs. zsarolásai ellen. Gyenge kísérlettel és erős tényferdítés^el Hörk Fabriczynak febr. 17-diki »elismeresére« utal, amennyiben H. felfogása és emlékezete szerint Fabriczy >elismerte« azt, hogy »a tanfelügyelő elé vitte az intézet belügyét.« Kár, hogy ez állításban H. úr a ferdítést észre nem veszi. Amennyiben Fabriczy tényleg nem vitte oda az ügyet, azt nem is mondhatta magáról ; mondotta ezt: a tanfelügyelő előhozván a tkép. zsarolást, (mely már akkor lnrre kapott), e zsarolás létezését »nem tagadtam, mart hazudni nem, szoktam.« Kijelentette azonban, hogy az ügyet saját hatósága elé terjeszti, amit a tanfelügyelő helyesnek ismert el. Ismert ügyet nem tagadni józan értelem előtt egészen más mint az ügyet idegen hatóság elé »vinni;« és a nemtagadás egyedül helyes is bár némely casuístikus erkölcstanba vagy rokonsági viszonyokba bele nem vag is. Es Fabriczy nyilatkozatára a febr. 17 diki bizottsági ülés tagjai súlyt nem is fektettek ; csak ez iilés jegyzőkönyve említi azt általánosságban, mely jegyzőkönyvet Hörk oly színezettel szerkesztett, hogy inkább a zsarolás támadója mintsem a zsarolás elkövetője ellen szóljon, és mely jegyzőkönyvet csak napok múlva mint »másíthatlan« okiratot olvasott fel, a tkép. tanárok előtt. Már akkor tudtuk, mely irányból fúj a szél a zsarolási ügyben. Jó lett volna H.-nek a jegyzőkönyvbe ezt is betennie : » Fabriczy gonoszságában annyira vetemedett (1886. dec. 22.), hogy egyik tkép. növendéknek 1 frtnyi adósságát s ennek 48°/o kamatját saját pénzéből fizette ki Zs. igazgatónál, ki a pénzhez mellékelt levelet dicsekedve mutogatta és így a zsarolás birét akaratlanúl maga terjesztette.« Egyébiránt a zsarolás korán terjedő hírére vonatkozólag utaljuk H. urat saját tapasztalataira, melyeket pl. akadémikus tanulótól (már 1886. dec. 20.) és Zs. tapintatlan közlékenységéből szerzett, melyeket bizonyára semmiféle jegyzőkönyvbe nem foglalt é-; a kerületi gyűlés elé sem terjesztett. Utalásképen még azt is H. emlékezetébe kell juttatnunk, hogy ő nemcsak tanítóképző tanárokat gyanúsított u. n. árulással, hanem másokat is. Hogy pedig mi a kir. tanfelügyelővel beszélgessünk vagy ne, arra H. úrtól nem kérünk engedélyt; annyi bizonyos, hogy bár H. tévedése szerint egyikünk sem »végzett« oly sokféle iskolát mint o, és tényleg nem is tanítunk annyi intézetben jól fizetett »szívességből® mint ő, azért paedagogikai elvekről is tudunk beszélgetni, nem pedig csak egynémely tanügyi óriásokról vagy »szent célú« zsarolásokról. H. úrnak talán örömére megvalljuk, hogy csakugyan tudtuk és tudjuk az okokat, miért kaptuk a jegyzőkönyvi roszalást (aug. 10.) Először azért kaptuk, mivel Fabriczynak Zs. zsarolásaira vonatkozó pánasza (mely már most alapos és elismert), a kerületi gyűlésen » alaptalan* volt. A második ok pedig az a vád, mely Fabriczy febr. 17-diki szavainak és a tényeknek elferdítése folytán azt hangoztatja, hogy Gamauf és Fabriczy az »autonom hatóság kikerülésével« (1) a kir. tanfelügyelőnél jelentették fel Zs. zsarolásait. Hogy mennyire alapos e vád, azt