Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-25 / 52. szám

apostoli fejét; megmentették a pápát minden kellemetlenségtől, melybe egy nyomorult földi birtok miatt juthatna. És hogy ez által hívei szívében nem veszített, hangosan bizonyítja az a 18 millió forint péterfillér, mely jubileuma alkalmából zsámolyára letétetett. Nem, középkori óhajtások és kívánalmak nem szolgálhatnak a katholicismus érdekének. Különösen a világi katholikusoknak nem szolgálhat teljes lelki megnyugvásukra, ha egész odaadással megtanulni iparkodnak a középkori katholikus gondolkozás módját. Hiszen akkor létesíttetett a clerus és nem clerus közti éles megkülönböztetés. Valamint a pápa vindikálta magának az egész világ feletti feltétlen uralmat, ugy minden egyes pap egyháza feltétlen urának nyilváníttatott ki. A papok voltak a familiares Dei — az Istennek családbeliei, a többiek voltak a carnales, a testbeliek, a földiek, érzékiek s mint ilyenek minden tekintetben feltétlenül alá voltak vetve a papságnak. Ezen éles megkülönböztetés szülte az inquisitio minden iszonyait, hol millió jó katholikus világi, kínos máglyahalált szenvedett azon ártatlan véletlen miatt, hogy nem tartozott az egyház uralkodó seregéhez. Van e valaki, a katholikus világiak közt, ki visszakívánja ezt az időt ? A katholicismus érdekében emelünk szót, midőn azt állítjuk, hogy középkori óhajtások rossz szolgálatot tesznek a kath. egyháznak. Még károsabb a katholicismusra nézve a követelő és támadó állás, melyet a kath. clerus mind másutt, mind nálunk kezd elfoglalni. A modern államokban honol annyi műveltség és tapintat, hogy egy vallásnak törekvéseit sem akadályozzák, míg saját körében buzgólkodnak. Sőt, ha vallásos eszközökkel a haza felvirágzása körül is fáradozik, az állam és társadalom osztatlan elismerésében és tiszteletében részesül minden vallás és ily buzgóságban készséggel támogattatik. Sajnos, de úgy látszik, hogy hazánk egyébként ér demes kath. klérusa ily ténykedéskedéssel nem elégszik meg. Terhére látszik lenni ezen sokat zaklatott országnak alkotmányos berendezése, mely tisztelve az égvén szabadságát, mindenkinek megengedi, hogy saját hite szerint üdvözüljön. Túlkapásai azonban, akár az állam, akár más vallásúak ellen vannak irányozva, édes gyümölcsöt még sohasem teremtek a kathol. egyház számára. Oly idő pedig, mely kedvező lenne egy új ellenreformátióra egyelőre nem fog beköszönteni. Es oly ország, mely helyt engedne a középkor-féle papi uralomnak, nem létezik. A kath. világiak java felháborodna ellene. A protestánsokon pedig a bátorságot megkisérleni oly fenhéjázó követeléssel, mint minap Schlauch püspök tette, az nem tanúskodik modern fogalmak mellett. Ily követelés csak azt mutatja, hogy a lángészű tudós is egészen elmerülhet a múltba és a jelent nem látja. Hozzá, a prote-tánsok ma már alkalmatlanok az áttéríttetésre, mert ők azt hirdethetik joggal, hogy nagy aldására voltak az országnak, mely náluk nélkül ma már sem magyar, sem szabad nem lenne többé. Ne tegyük tönkre Magyarországot vallási súrlódások által. A mai fogalmak szerint legillőbb a különféle vallások közti béke és a különféle vallásoknak vállvetett törekvése ez országot fejlődésében támogatni. Ez azon protestáns álláspont, mely kötelességének tartja felszólalni a katholicizmus érdekében, Bierbrunner Gusztáv. ISKOLAÜGY. Egy tanító-egyesületi székfoglaló beszédből. A felső-baranyai ref. tanító-egyesület legutóbbi közgyűlésén, melynek jegyzőkönyve hozzánk beküldetett, az újonnan választott elnök, Szűcs Dániel siklósi tanító, székét figyelemreméltó beszéddel foglalta el, mely megérdemelné, hogy szélesebb körben is megismerjék. Tér szűke miatt azonban csak azon pontjait teszszük közzé, melyek általánosabb érdekűek és a melyek a dunamelléki püspök ez évi jelentésének néhány megjegyzésével és e Lap főmunkatársának »Egyházkerületi közgyűlés után« című cikkének észrevételeível allnak összefüggésben. A tanítók az 1868. évi törvények értelmében — mondja a székfoglaló -—- némileg emancipáltattak, kötelességeik s joguk a polg. törvény által is körvonalozva lettek, minek következtében tantestületekké, szabad egyletekké alakultak, saját belügyeiket maguk intézik, az egyháziak egyházi felsobbségük jóváhagyásával Talán ekkor szűnhetett meg a hangoztatott egyháziasság ? Ez idők óta tulajdoníthattak a tanítók maguknak többet, mint a mi képességüket s állásukat megilletné ? Részemről nem írok alá annak, hogy a tanító nem eléggé egyházias, mint egy lapban közzélett cikkben van állítva. A fe'ekezeti tanítóképezdében, honnan nagyobb részük kikerült, elég egyháziasan tanítanak. Nekünk pl. N. Kőrösön felváltva minden köznap reggel kellett képezdei növendék korunkban templomba menni, s kivétel nélkül mindnyájunknak vasárnap d. e. s d. u. a kik elmaradtak azok erkölcsileg lettek figyelmeztetve ; továbbá temetéseken lett megjelenésünk alkalmával is mind ruházatunk, mind magunk viseletének eléggé egyháziasnak kellett lenni, ha csak egvszer is jelentünk meg világos színű ruhában, figyelmét mindenekre kiterjesztő nt. Cz. K. L. lelkész úr azonnal megszólított bennünket A képezdét elvégezvén, azóta is mind iskolai, mind templomi és kántori szolgálatunk elvégzése alatt eléggé egyháziasak vagvunk; de egyháziasan jeUnünk meg a köznép előtt is, úgy mint tisztességes tanítókhoz illik. Mit tevők legyünk tehát, hogy eléggé egyháziasoknak mondassunk f ! Nem mulasztom el felemlíteni, ho«y tantestületünk tagjai közt a közel mult időben voltak személyeskedések Ez sem volt hátrányára a tantestü'etünknek. A borongós, zivataros idő után szélcsend s üdítő levegő szokott lenni. így lett tantestületi életünkben is, hol most mint tudom, teljes szélcsend egyetértés s békesség lakozik közöttünk. Ily egyetértésben talált bennünket a mult év folyamán főt. Sz.ász Károly püspök urunk s lelki atyánk, ki nem annyira testületi, mint inkább s kizárólag egyéni működésünkre s annak eredménye felülvizsgálására fordította főpásztori figyelmét. Örültek — mint néhány iskolában volt megjelenésem alkalmával tapasztaltam — a szorgalmasabbak, hogy egy ügyértő, mesterek-mestere vizsgálja felül hivatali működésüket s ismeretet szerez nagy fáradsággal s izzadassal elért nemes s minden foglalkozást felülmúló gyermek-nevelő s tanítói működésük eredményéről ; de féltek s rettegtek közülünk azok, kik nem hivatásból s kedvvel forgolódnak a kic-inyek körül, kikről Jézus Ís ezt mondta: »ilyeneké a mennyeknek országa* s szolgai félelemmel, remegve tekintének az ember lelkületét pillanatra megismerő s megitélő biróra, s pirulva kellett elszenvedniük a főpásztor nem tetsző, sőt sok helyt — mint személyesen is tapasztaltam — intő, feddő s dorgáló, de mindig szerető atyai jóindulattal s