Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-18 / 51. szám

szeretet mozgatja. Bámulatos látni és hallani azt az öreg embert, a mint az ifjúhoz illő elevenséggel és tűzzel jár fel s alá, egyszer a szenvedély egész hatalmával tör ki, másszor egy kis leány duzzogását adja elő, majd a bűnös lelkekhez mennydörgi az intés szavait. Csak röviden emlékszem még dec. 9 én tartott előadásáról, melyben a bűnös megtéréséről szólt elmonván, hogy mint a felriasztott galamb fészke felé siet, a bűnös, de felébresztett lélek addig békességre nem talál, míg a Krisztushoz el nem érkezik. Csak néhány szóval érintem, hogy dec. 10-én Zakeus megtéréséről, dec. 13-án a bűnösök megitélésől, decem. 14-én Krisztus születéséről beszélt s ma estére a VI. és VII. kerületi club dísztermében különösebben a zsidókat érdeklő azon themáról fog előadást tartani : Mit köszönhet a keresztyénség a zsidóknak ? Előadási modora illusztrálására álljon itt néhány példa. Feltüntette egy alkalommal Dávidnak fiát, Absolont, a kinek külseje oly szép volt, hogy nála abban az időben ékesebb nem találtatott. De ez a szép ember rakva volt belől undoksággal, meggyilkolta testvérét, fellázadt atyja ellen, de végre is menekülni volt kénytelen, hosszú hajánál fogva fennakad a7 ágakon s ott függ a fán. Eljő Joáb s beledobja dárdáját s felkiált rémes hangon : »Még nem halt meg«, beledobja a másikat; »még sem halt meg,« szólt megint iszonyú dühvel Joab s az ember menekülni óhajt, az öreg úr elől, a ki erőteljes gestussal mutatja, hogyan üti át Joáb harmadszor is Absolont, Dávid egyik fiát, a ki meghalt a maga vétkeiért. Majd másfelé fordítja tekintetünket, Dávidnak másik fiára a ki szintén »szebb volt az emberek minden fiainál«, a kinek ajkain kedvesség ömölt el s a ki szintén ott függ a fán, meghal kínos keserves halállal. Ez a Jézus Krisztus, a ki meghalt — a mi bűneinkért. A theologusoknak tartott beszédet is, melyben a János evangelioma I. része uto'só versei alapján a tanítványok elhívásáról szólt, gyönyörű képpel rekesztette be. Elmondván, hogy a Krisztus nem csodákkal, hanem kegyelmének hatalmával vonta magához első tanítványait, reá mutatott arra, hogy az ifjú emberek nagy vigasztalást találhatnak látván, hogy az Úr először ifjú embereket választott, a kik szegények voltak, mint ő, a kik egyszerű emberek voltak, mégis az emberiség nagy jóltevői lettek. Figyelmeztette őket arra, hogy ők sem lehetnek jó lelkipásztorok, ha csak a Krisztus nem lakozik szívükben. Előadta végre, hogy egyszer a schweici havasok közt járt, (megjegyezzük különben, hogy dr. Sommerville beutazta jóformán az egész világot, hogy egyszer Natalból, Dél-Afrikából, majd Ázsiából, ismét máskor az amerikai prairiekről veszi érdekes utazási képeit) tehát Schweicban egy paraszt, hosszú durva alpesi kürtjét fújta, melyből azonban csak néhány s nem valami kellemes hangot tudott kicsalni. Egy kis idő múlva azonban a hegycsúcsokról és a meredekekről az egyszerű kürt hang csodás harmóniájának visszhangjai zendültek meg; ide oda csapódva, megerősödve s majd elcsendesülve, végre elhaltak. O is fújja — mondá dr. Sommerville — az ő alpesi kürtjét, vagyis hirdeti az evangéliom egyszerű hangjait s nekünk is ezt kell tennünk. E hangokra leszáll az örök magaslatokról az Isten áldásának, az ő hatalmának és kegyelmének, az emberek kebléből pedig felénk tör a hitnek, szeretetnek s az irántunk való háladatosságnak fenséges visszhangja. Még csak azt említve meg, hogy Szász Károly püspök úr néhány szívélyes szóval köszönte meg dr. Sommerville jóindulatát s kifejezte jókivánatait, mi a magunk részéről azt kívánjuk, hogy az alpesi kürt vagyis az evangeliom zenghessen még sokáig az ő ajkairól s találjon visszhangra minél többek kebelében. Budapesten, 1887. dec. 15. Szabó Aladár. RÉGISÉGEK. Válasz Thury Etelének, de nem Bornemisza Péter vallásfelekezeti álláspontjáról. (Folytatás és vége.) 4. Thury »nem vindikálja magának azt a mély tudományosságot, klasszikus nyelvismeretet, amilyennel én kérkedem.* Uram ! én mindezekkel nem kérkedtem. Annak kimutatása, hogy latinnyelvi és dogmatikai ismeretek dolgában ön igen gyenge lábon áll, végképen nem kérkedés. Sőt én épen a vád kikerülése végett tettem le múltkor azon szándékomról, miszerint Bornemisza levelének eredeti szövegét s annak általam készített fordítását párhuzamosan közöljem az ön fordításával, hogy mindenki meggyőződhessék az ön műfordítói képességeiről. Mert hiszen ön úgy igyekezett fordítni, hogy »a szabad fordítás mellett az értelem ne változzék.* Ez tehát műfordítás lett volna. Mondhatom, törekvése a legkevésbbé sem sikerült. Válaszában ismételten elkövetett baklövései s azon vádja, hogy én a mondatokat összeforgattam vagy csupán egyes szavakat kapkodtam ki, arra kényszerítnek, hogy említett tervemet legalább részben végrehajtsam s a levél első h irmadát, amelyben az általam múltkor megrótt s az Ön által most ismét tönkretett részletek előfordulnak, közöljem. Thury fordítása, mely általa hűnek, csinosnak és gördülékenynek mondatik. Kegyelmet és békeséget az atya Istentől és a Jézus Krisztustól szívemből kivárok 1 Nem csupán gyöngéd megemlékezésből megszólított tekintélyes Tanácsférfiak, hanem ti is apostolok és próféták fundamentumán, magától a Jézus Krisztustól letett szogletkőre épült gyülekezetnek és az Is:en anyaszentegyházának tagjai, kinek szentigéje nélkül a gyülekezeteket kormányozni nem lehet, mennyire örülök, hogy a Krisztusnak többféle szolgáit magatoknál tartjátok, és hogy közöttetek az Is:ennek emberi találmányoktól ment tiszteletét ápoljátok és hűséges munkást visztek , hogy a többi polgárok között az titeket elkülönítve megtartson a Krisztusnak. E végből ti ist'-nfélő főtanácsosok küi Beythe István urat ünnepélyesen köteleztétek mintegy, hogy térne le mihozzánk, Ln őt, a ki számos esztendő óta jó elöljárója volt az Isten anyaszentegyházának, mint annak mindig hasznára becsületes munkását, jó lélekkel ajánlom ; de ntm csupán én ajánlom őt, hanem épen ő maga tette kedveltté s aján!

ja magát előbbi tevékenydús életével és s ép elégiái költeményeivel, íme 1 milyen a »csin«, »a gördülékenység® és a »hűség* Thury szerint! Ha én elő akarnám sorolni az ő fordításának összes hibáit, hasábokat vennék igénybe. A miért is csak azokra mutatok reá, melyeket válaszá-Az én fordításom: Szívem szerint könyörgök az atyaistentől a Jézus Krisztusával kegyelmet és békeséget. Nem kevés vigaszt nyújt a kegyes lelkeknek, nagytekintélyű férfiak! annak tudata, hogy ők az egyház polgáraiéi istenhez tartozók, akik az apostolok és próféták fundamentuma felett, a legfőbb szegletkőn, magán a Jé'us Krisztuson épültek fel. Minthogy pedig az egyház másképen nem kormányoztathatik, mint az ige által: örvendek, hogy a Krisztusnak több szolgáját tartjátok és hogy a tiszta istentiszteletet ápoljátok magatok között s hűségesen munkálkodtok, hogy polgáraitok megmaradjanak a Krisztus sövényei között. Ez a ti ájtatos kegyességtek mintegy szentebb kötelékkel csatolta hozzátok Küi Beythe István urat. Aki felől nemcsak én bizonyítom, miszerint isten egyházát számos év óta jól igazgatta és hűségesen munkálkodott, hogy annak mindig hasznára legyen; hanem eltöltött élete is szép bizonyságtétellel tesz ajánlatot. Bornemisza eredeti szövege: Gratiam et pac=m a D o Patre, per Jesnm Christum ex animo piecamur. Non parum pils mentibus adfert solat i, Amplissimi Viri, scire, sese esse cives eccl.siae ac domesticosDd, superstructos super fundamentum Apostolorum et Prophetarum, summo angulari lapide ipso Jesu Christo. Quando \ero aliter regi non potest ecclesia, quam verbo, gandeo, quod complures Chiisti servos tenetis, et quod inter vos fővetis purum D-i cultum, fidelemque operám datis, ut se vestri cives inter Christi septa contineant. Haec vestra sanctissima pietas, Dominum Stephanum Beythe de Kü, quasi sanctiore vinculovobis devinxit. Quem a multis annis eccle8iae Dei bene praefuisse, eique ut semper prodesset, fidelem operám dedisse, non solum ego proflteor, verum etiam anteacta vita pulchris elogiis commendat.