Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-18 / 51. szám

ban ismétel. Először is kifogásom van a tcomplures* fordítása, különösen pedig a belőle kivont eredmény ellen. Igaz, jelenti azt is, hogy »többféle*, de első jelentése: »több®. És itt épen ezt teszi, mivel még akkor a soproni protestánsok sem oszoltak felekezetekre. Tehát csupán egyféle lelkészeik lehettek. »Többfélét* a »complures* itt egyedül azon esetben jelenthetne, ha Bornemisza célozni akart volna a nyelvkülönbségre. így pedig semmit sem bizonyít Thury mellett. Ha pedig •— feltéve, de meg nem engedve — Bornemisza valóban felekezeti különbséget értett volna, kérdem, kiknek irta ő e levelet? Az összes protestánsoknak-e, kik »többféle®, evangelikus és református lelkészeket tartottak ? De hát akkor a Thury fordítása szerint miként mondhatja a közéjök menő református lelkészről, hogy ennek célja azokat, kiknek a levél szól, »elkülönítve tartani a többi polgárok között?® Hiszen ez esetben a címzettek mind reformátusok s így nem »többféle® lelkészeik voltak. A Thury fordítása tehát ellenmond önmagának s így vagy a •tcomplures* nincs jól fordítva, vagy azon mondat utolsó része, vagy pedig egyik se. Egyik sincs. *Fovetis purum Bei cultum* legyen úgy fordítva, amint Thury akarja : »Istennek emberi találmányoktól ment tiszteletét ápoljátok®. Mit bizonyít ez? A lutheránusok a magok istentiszteletét, a kálvinisták szintén a magokét tartják tisztának, vagy Thury szerint »emberi találmányoktól menU-nek. Ébből tehát nem tűnik ki sem lutheránus, sem kálvinista meggyőződés. És e mondatnál annyira »szíves vagyok megengedni®, mikép -»fovere« = tápolni*, hogy magam is azzal fordítám. De azt már nem engedem meg, sőt megbotránkozom rajta, hogy a »fidelem operám datis« kifejezés így fordíttassák: »hűséges munkást visztek«, Szekundát érdemel az a harmadik gimnázista, amelyik nem tudja, hogy »operám dare« — munkálkodni, nem pedig munkást vinni«. (Opera = munkás ! ! Dare = vinni!) Menjünk tovább! Thury »fülében jobban hangzik® e kifejezésnek: ut se vestri cives inter septa Ghristi contineant® következő fordítása, igazabban ferdítése: »hogy az titeket a többi polgárok között elkülönítve megtartson a Krisztusnak*, mint ez: »hogy polgáraitok megmaradjanak (megtartsák magokat) a Krisztus sövényei között*. Tehát vestri — többi, inter nem praepositio, Ghristi dativus, se = titeket, contineant egyes 3. sz., septa — elkülönítve ! Ez már — kérem — nem csin, hanem csiny az eredeti értelem és a latinnyelv legelemibb szabályai ellen. Constatálom egyúttal, hogy a »cives* szónak igen is van valami értelme a tartalmilag hű fordításban is, pedig nem áll az, hogy »a súly épen erre van irányozva®. Még csak egy kifejezés van hátra: »anteacta vita pulchris elogiis comendat*. Thury szerint — »ajánlj a magát előbbi tevékenydús életével és szép elégiái költeményeivel*. Hogy e fura szót: »tevékeny dús® melyik jelenti, nem vagyok képes kitalálni. Azaz mégis... az »anteacta® szó második része teheti; ante = előbbi (1), acta = tevékenydús (1!). Az elégiák mellett hosszasan kardoskodik műfordítónk; bizonyítgatja azt, amiben én nem kételkedem, hogy t. i. Beythe, verset is írt. Beszél, beszél, de azt elfelejti, hogy a mondat alanya nem Beythe, hanem *vita*, mert ha amaz volna, a »commendat« mellett ott volna a S

se« is —— továbbá az »anteacta vita« és a »pulchris elogiis* valami, »ést« jelentő szócska által hasonló mondattagokká alakíttattak volna így azonban, mivel képtelenség, hogy valakit >eltöltött élete szép elégiákkal ajánljon*, meggyőződésem, hogy Eabó szövege helyes és Gamauf, ki kétségtelenül tisztában volt a latin grammatikával, híven irta le a levélnek ezen szavát is. 5. Amit Thury Sztáray Mihály felől ad elő, abból mindössze annyi derül ki — ámbár ez is igen kétes alapon, a Thury latin tudományán nyugszik — hogy a soproniak két alkalommal is felszólították Sztárayt a közéjök jövésre, de midőn ő szívesen ment volna, mind a kétszer mást választottak meg. Ebből azt lehetne gondolni, hogy talán nem is az egész egyház hívta, hanem csak egyesek. Ez különben teljesen egyre megy jelenleg, most csak arra van szükségünk, ami kétségtelen, hogy Sztáray nem kellett, hanem igen is kellett Beythe. Akiről azt mondja Thury, hogy »eszméi és gondolatai 19 év alatt oda fejlődtek, hogy lutheránusból nyilvánosan kálvinistává lett s bizonyára nem titkolhatta el ezen érzelmeit sem a vele hasonlóan gondolkozó Bornemisza előtt.® Ime ! elismeri Thury is, habár öntudatlanul, hogy Bornemisza lutheránus volt. Állítja ugyanis, hogy a lutheránus Beythe 19 év alatt kálvinistává fejlődött, ami azt teszi, hogy e hosszú idő kezdetén lutheránus vala. »Ezen érzelmét pedig nem titkolhatta el Bornemisza előtt.« Miért is titkolta volna ? Hiszen Bornemisza Thury szerint »hasonlóan gondolkozott,® azaz... lutheránus volt. Lám! Hát mégis lutheránus irta ama levelet, lutheránusokhoz lutheránus felől! 6. Thury már e kérdésnél is, tovább is azzal vádol, hogy »érvelésem egyik hathatós támaszán túl tettem magamat s elfelejtem,« hogy az elválás nem lehetett egy perc munkája. Ugyan miért felejtettem volna el ? hiszen Thury is ez alapon bizonyítá be Bornemisza lutheránus voltát, mint imént kimutatám. És akkor sem felejtém el, midőn azt állítám, hogy a felső-dunamelléki községek kálvinistaságában semmi érdeme nem lehet Bornemiszának. Még pedig épen azért, mivel az ő halála után még hét év, tehát igen sok perc telt el a két felekezet különválásáig s ennyi idő alatt ama korban, »mikor a vallás volt minden, mikor a haza közös ellenségén kívül másról mint erről nem is igen beszéltek® bizony elkálvinistásoclhattak azok, bármennyire buzogtak is azelőtt Luther tana mellett. 7. Thurynak köriilbelől legfejreesettebb okoskodása az, melyet válaszában Bornemisza éneksorairól közöl. A végén ugyanazt süti ki, amit én állítottam, azzal, hogy e versszak szerint »szükséy ennünk urunknak szent testét, s innunk az ő szent vérét, melyek a mi keresztyénségünknek jegyei és bűnbocsánatunk pecsétel.« Zárjelben arra figyelmeztet, hogy »jól megjegyezzük, az úrvacsorájáról van szó.® Hát persze, hogy arról, nem is a keresztségről. Úgy veszem észre, hogy Bornemisza tanulmányzása közben Thury is egész lutheránussá vált. Az úrvacsora már szerinte is a Krisztus testében és vérében való részesülésünk, és pedig evés és ivás által való. No de »praetor minima non curat.® Kivált akkor' amidőn a dogmatikában való ^rendkívüli jártasságát« is be akarja bizonyítni, citálván Somossyból két részletet, amelyek egyike azt tartalmazza, hogy az úrvacsora az isten bűnbocsátó kegyelmének jegye és pecséte, másik meg azt, hogy a kenyer és bor a Krisztus halálára emiéheztető jegyek, egyszersmind bűnünk bocsánatának pecsétel és zálogai. Ha azonban egy progimnázistának kezébe adom Somossy dogmatikáját azon utasítással, hogy keressen benne két részletet, mely az úrvacsorájáról szól: bizonyára az is találna benne, pedig az sem ismeri a dogmatikát. Mert nem birom kitalálni, miért hozza fel Thury ama református tantételeket, s mit akar belőlök következtetni ? Ha csak azt nem akarja velők kimutatni, hogy míg Somossy kálvinista ember volt, addig — azaz valamivel előbb — Bornemisza mint nem kál-