Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-18 / 51. szám

nak, Darwin neve mindig tisztelettel kell, hogy emlegettessék. Önéletiratát e szavakkal végzi be: »Azt hiszem, hogy helyesen cselekedtem, midőn életemet állhatatosan a tudománynak szenteltem. Nem követtem el nagy bűnt, de gyakran, nagyon gyakran megbántam, hogy nem tettem több jót directe embertársaim érdekében.c Ez az egyszerű vallomás híven jellemzi Darwint, az embert, ehhez nem kell kommentár. Pap István. BELFÖLD. A gyám- és nyugdíj-intézeti javaslat tárgyalása a Konvent nov. 24-iki ülésén. Szél Kálmán. A nyugdíj bizottság nevében van szerencsém kérni, hogy javaslatunkat tárgyalásra elfogadja a mélyen tisztelt Konvent, és így lehetővé tegye a gyám- és nyugdíj-intézet megalkotását, melynek felállítását az egyházi törvény elrendeli. 1885-ben már e célból a Konvent egy munkálatot terjesztett az egyházkerületekhez, de az ezektől beérkezett nyilatkozatok alapján elvetette. A mostani munkálat e nyilatkozatok alapján készült. Ha nem is teljes alakjában, de csekély eltéréssel a sajtóban is közöltetett; az érdeklődő közönség tehát jórészben tájékoztatva van. Ha úgy határoz a Konvent, hogy ez az egyházkerületekhez leküldessék, kérem az ügy érdekében, hívja fel az egyházkerületeket, hogy sürgősen tárgyalják, s tegyék lehetővé, hogy a Konvent már a legközelebbi gyűlésen határozhasson e nagyfontosságú ügyben. Kerkapoly Károly. Érzem az ügy becsét, de nem vagyok annyira elkészülve, hogy a dolog érdemébe most bele tudnék menni. Mindazonáltal indítványozom, hogy tárgyaljuk le pontonként a javaslatot, s az így módosított szöveget küldjük az egyházkerületekhez; így az itt fenforgott szempontokat felismervén, talán jobban sikerül e javaslatot keresztül vinni. Mondjuk ki, hogy nem mint a bizottság munkálata, hanem mint a Konvent által már jónak talált művelet küldessék ki az egyházkerületekhez. Tóth Sámuel. Annál inkább csatlakozom Kerkapoly véleményéhez, mert a mult javaslat ellen is az volt egyik főkifogás, hogy az nem a Konvent nézete volt. Fejes István. Azt hiszem, hogy az egyházkerületek eddig a gyám- és nyugdíj-intézet felállításához egy fő és fontos szempont miatt nem járultak, s ez az, hogy lelkészi nyugdíjintézetre egyáltalában nem hajlandók. A lelkészeknek jelenleg oly közjogi állásuk van, mely őket elaggottságuk, gyengülésük esetén is biztosítja jövedelmeikről oly feltétel mellett, hogy az egyházi hatóság melléjük helyetteseket rendel. Ezen nehezen kivívott állást a lelkészi kar feladni nem hajlandó. Az egyházkerületek egyhangúlag elejtették a lelkészi nyugdíj-intézet kérdését és csak azt kérték, hogy a gyámintézet létesíttessék. Az én véleményem is az, ejtse el a Konvent a nyugdíj-intézet kérdését a lelkészekre nézve, vagy fektesse azt gyámintézeti alapra. Erre nézve még most konkrét tervet nem kivánok adni. — Határozott ellenzésre talál az egyházkerületeknél a kegy éveknek át változtatása. Ettől a Konvent nem foszthatja meg egyik egyházkerületet sem, legfeljebb a zsinat. Kivihetetlen a javaslat azon része, hol a gyámintézet jövedelme a kegyévre van fektetve. Ez az alap-forrás töröltessék és ennek mellőzésével szerkesztessék olyan javaslat, mely az egyházkerületek által elfogadható legyen. Sok mellékes dolog befolyhat erre. Erős meggyőződésem pl., hogy míg lehető biztos statistikai alapon álló számításokat, nem nyujtunk a kerületeknek, azok javaslatunkat visszautasítják. Ha valaki addig is tudna valami tájékoztatót nyújtani e tekintetben, azzal óhajtanám a munkálatot kiegészíteni és így leküldeni az egyházkerületekre. Ezen főbb elvek módosításával általánosságban elfogadom a javaslatot. Kerkapoly Károly. Bármennyire egyetértek nt. Fejes úr felfogásával, azt hiszem általánosságban kimondani az ő elveit nem lehet. Nékünk a törvényt respektálni kell. A zsinat egy és ugyanazon paragraphusa rendelkezett az iránt, hogy a Konvent nyugdíj- és gyámintézetről gondoskodjék. Mi a nyugdíj-intézet felállítását óvatosan akarjuk eszközölni, nem akarjuk az örökséget egy tál lencséért kicserélni, nem akarjuk a lelkészeket lemondatni a kivívott előnyről. Elő akarjuk csak készíteni az időt, midőn a törvény a legjogosabban érdekletteket kárpótolhatja. Pap Gábor. A törvénynek engedelmeskedni kell, igaz. De e kérdés a zsinaton kellőleg megvitatva nem volt, csak később látták be a hozott határozat veszélyességét. Nemcsak azon indokból tartom veszélyesnek a javaslatot, a mit Fejes felhozott, hanem azért is, mert megtörténhetik egyes lelkészszel, hogy már fiatal korában véletlen szerencsétlenség éri, s akkor megrohanja a Konventet az illető gyülekezet hogy ez a lelkész helyeztessék nyugdíjba, s így az a békés viszony, a mely a gyülekezet és lelkészek közt jelenleg megvan, fel fog bomlani és e törvény a lelkészek ellen izgatási eszközül fog felhasználtatni. Jó volna várakozni a kérdéssel egy újabb zsinat összejöveteléig. Tisza István. Felfogásom homlokegyenest ellenkezik Pap Gábor püspök úréval. Akár meg volt fontolva, akár nem, a törvényt respektálni kell. Epen az egyházi szolgálat érdekében elő kell készíteni egy nyugdíj-intézet. létrehozását, mely lehetővé tegye, hogy midőn tarthatatlan helyzet áll elő valamely egyházban, valamely egyházi férfiú személyi dolgában, hogy akkor ne álljon az az alternatíva előttünk : vagy nyomorba döntsük a családot, vagy kénytelenek legyünk felzavarni egy egyházközség belbékéjét, nyugalmát és veszélyeztetni az egyházi szolgálat érdekeit. Azon aggodalom, hogy ez alkalmat fog szolgáltatni arra, hogy egyes egyházakban megzavartassék a béke, megvallom előttem nem egészen indokolt, mert maga az, hogy alkalom nyújtatik arra, hogy a község lelkészétől megszabadulhat a nélkül, hogy szerencsétlenné tétessék a család, nem zavarja meg az egyházközséget, hanem ha egyszer már megzavartatott a nyugalom, lehetővé tétetik, hogy az egyházi törvények megvalósíttassanak, de el lesz hárítva az a nehéz helyzet, hogy egyes családok a lehető legnagyobb nyomorba döntessenek. Nekünk tehát — még ha a törvény nem is parancsolná — a nyugdíj-intézet eszméjéhez ragaszkodnunk kell. György Endre. Általános hozzájárulását mondja ki a Konvent, de tárgyalásába ne bocsátkozzék. Hiánya a javaslatnak, hogy a létező gyám- és nyugdíj-intézetekkel semmiféle összeköttetést nem létesít; s nem vétetik számításba, hogy egyes lelkészek már eddig is jelentékeny összegeket fizetnek e címen. Szél Kálmán. Azért hagyatott figyelmen kívül ez a bizottságban, mert mind az 5 egyházkerület az összekötés ellen nyilatkozott. Kerkapoly Károly. Nem érintjük e javaslatokban a meglevő intézeteket. Ha kötelöző lesz a tagság, talán maguktól feloldják a régihez való kötelezettséget, külö-