Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-18 / 51. szám

Harmincadik évfolyam. 51. sz. Budapest, 1887. december 18. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ- HIVATAL: X. ker. Kinizsy-utca 29, sz, !. sm, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. fp^T* Teljes számú példám-yolclsial 23a.in.dig- szolgfá.llxsit'u.nlx:. H8 ELOFIZETESI FELHÍVÁS a „PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP" 18 8 8 évi harmincegyedik folyamára. Előfizetési cLij : Egész évre 9 forint, félévre 4 forint 50 kr., negyedévre 2 forint 25 kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadó-hivatalába (Kinizsy-lltca 29-dik Szám alatt) kérjük küldeni. Szőts Farkas, főmunkatárs. Dr. Ballagi Mór, laptulajdonos és felelős szerkesztő. Unió. Az 1881 -ik év okt. 31-én ünnepélyesen meg­nyitott országos református zsinatra boldogult Vandrák András urambátyámmal Debrecenben részben ev. Tisza kerületi és ev. egyetemes gyű­lési képviselőkül, részben érdeklődő, tanulni vágyó hallgatókúl megjelenvén, tisztelegtünk az ev. ref. tiszántúli kerület nagyérdemu, ihletett ajkú, apos­toli buzgóságú főpásztoránál, mélt. és főt. Révész Bálint püspök úrnál, kit én oly igen-igen kíván­tam személye szerint ismerni, mert hiszen gyö­nyörű imái megragadták, elbűvölték egykor lel­kemet 1 Örökké emlékezetes, marad reám nézve e napi A kitűnő főpap Vandrák Andrást, mint régi ismerősét köszöntvén — nevem hallattára azon — reám nézve igen megtisztelő — nyilat­kozatot tette, ,ismerem a Protestáns egyházi és iskolai lapban megjelent cikkeiről.* — Megtisz­telő további szavairól nem szólva, bár drága em­lékezetüek azok előttem, de enynyít fel kellett említenem, mert ez alapon azután egy párbeszéd fejlődött ki közötte és én közöttem, melynek egy rövidke részletét a következő sorokban közlöm. — Igen, főtisztelendő Püspök úr! azért ra­gaszkodom oly hévvel, oly bensőséggel e laphoz, mert ezt az ev. és ref. egyház két nagysága (értet­tem Székács Józsefet és Török Pált) alapította és egy közös barátja (értettem dr. Ballagi Mórt) tartja fenn, s mert ez azon az úton halad, melyen egyedül érhető el a hazai két nagy protestáns egyház jövendőbeli nagysága s ez az unió. Könyek gyűltek a nagy férfiú szemeibe e szavakra s elkezdett rövid, de meleg, átérzett szavakban szólani e nagy eszméről s az ő lelkes szavai az én régi meggyőződésemet sziklaerőssé tevék. — Miért nem kezdhettük volna mi meg — úgy mond — e dicső munkát azzal is, hogy mi Tiszaiak itt Debrecenben egy közös theologiai fa­kultást állítottunk volna fel, hiszen Eperjes szé­pen megfért volna Debrecenben. Külön ev. ta­nárra csakis a Dogmatikára és a Liturgikára lett volna szükség. Azután meg a jogi és phi­losophiai fakultást is könnyen összeállítottuk volna s lassan-lassan előállott volna a protestáns egyetem így a nagy férfiú, Es az én lelkemet úgy

Next

/
Oldalképek
Tartalom