Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-11 / 50. szám

Joachim tanították. Később trencséni tanító lett, ahon nan Wittenbergbe küldetett. Itt érte Melichius Sámuel meghívása a másodlelkészségre, amit ő el is fogadott s felszenteltette magát Hunnius Egyed által (Bartholomaeides 97—98. 1.) Gondolom, a lutheránusokra emlékeztető adatok ily sokaságából talán szabad következtetnem, hogy úgy B. Menyhért, mint B. András és valószínűleg a többi Balassa is kiváló vonzalmat tanúsítottak a Luther követői iránt. (Vége köv.) Zoványi Jenő'. KÜLFÖLD. Dr. Schlottmann Konstantin. A halle-wittenbergi egyetem theologiai fakultását jelentékeny veszteség érte Schlottmann tanárnak mult hó 8-án bekövetkezett hirtelen halálával, mely fakultásnak több mint 20 éven át legbuzgóbb s legkitűnőbb tanerői közé tartozott. E nagynevű hittudós és orientalista 1819 ben Westpháliának Minden nevű városában született. Tanult saját szülővárosának gymnasiumában, a berlini egyetemen, majd a wittenbergi gyakorlati lelkészi seminariumon, a hol az intézetnek tudós vezetőjével, Heubnerrel, a Büchner-féle bibliai concordanciátiak átdolgozójával, a lehető legbensőbb érintkezésben állott. Hálás szívvel gyakrabban áldotta tanítványai előtt is ennek emlékét. A semináriumot elhagyva, Berlinben a vallástörténeti és sémita stúdiumnak szentelte idejét. Neander, a jeles berlini egyháztörténész felismervén az ifjúban azt, hogy az elméleti ismeretek iránti kitűnő képessége az akad. tanári működésre kiváló mértékben képesíti, arra ösztönözte Schlottmannt, hogy az akad. pályát válaszsza. A miért is Neander tanácsát követve tanulmányainak határozottabb irányt adott, s a theol. lic. vizsgának fényes letevése után 1847-ben magántanári minőségben a berlini egyetemen telepedett le, a hol az ó szövetségi tudományokról tartott előadást. A héber nyelvnek teljes megértése céljából elsajátította a syr és arabs nyelveket is, s a phoeniciai és moabita feliratoknak későbbi sikeres megoldása és magyarázata mutatja, mily jártassággal birt a sémita dialectusokban is. Akadémiai működésének első idejében (Berlin, 1851) kiadta Jób könyvéről írt szellemdús kommentárját s annak fordítását. Hogy pedig a keletnek más nyelvén is követhesse e jeles tankölteménynek analógiáit, megtanulta a sanskrit s az ó-persa nyelvet. Az 1848. forradalomnak legborzasztóbb jelenségeit élte át a porosz fővárosban, a melyekkel férfiasan tudott szembeszállani. 1850-ben követségi lelkésznek hivatott meg Konstantin ápolyba, a hol az evangy. egyház fejlesztése körül nagy érdemeket szerzett magának. Innen nagyobb utazásokat tett Kisázsiában, Palástinában és Görögországban, tehát a keleti vallástörténet nagy problémáinak eme klasszikus országaiban, mi által még jobban elsajátította a keleti nyelveket. Az új-görög, arabs s török nyelvet oly folyékonyan beszélte, hogy »a török verbúmról« szóló értekezése által magára vonta a kiváló keleti nyelvészek figyelmét is. » Samathrakes régiségeiről* szóló értekezése pedig — e szigeten tett utazásának gyümölcse — a berlini tudományos akadémia által lett méltatva. E közben a német és svájci egyetemek theolog. fakultásai is felismerték Schlottmann tudományos jelen-') »I)ie Inschrift Eschmunazars*. Halle, 186S. s »Die Siegessáule Mesas.t Halle, 1870. tőségét. A Porta és Oroszország között kitört viszály folytán nem lévén a keleten biztonságban, 1855-ben a zürichi, 1859-ben pedig a bonni egyetemre hivatott meg tanárnak, mely egyetemeken nemcsak az ó-, hanem az új-szövetségi Írásmagyarázatról, sőt a rendszeres tudományok köréből is tartott előadásokat. 1866-ban, a németek legnagyobb győzelmeinek napjaiban, a hallewittenbergi egyetemre, Hupjeld tanszékére hivatott meg, s mindnyájan, a kik Schlottmannt 20 évi tanári működése alatt hallgattuk, csodáltuk tudományos ismereteinek alaposságát, felfogásának önállóságát, meleg vallásosságának leheletét, szellemének szabadságát s józan, egészséges bírálatát. Speciális szaktárgyai mellett rövid apologétikai elnadásokat is tartott, a mire a görög s az újabb bölcsészetnek alapos ismerete kiválóan képesítette. Mert többi között egyik legkitűnőbb ismerője volt Plató és Aristoteles bölcsészeiének. Legbehatóbb figyelemre méltatta az ó-szövetségi kijelentés történetének egyes főkérdéseit, mi mellett előszeretettel foglalkozott a szelidlelkű Melanchtonnal, 2

) a romantikus Straussal, főleg pedig Schleiermacherrel, kinek rendszere legkedvesebb problémáihoz tartozott. Akad. működésén kívül más téren is, u. m. a gyakorlati egyházi élet terén mint zsinati tag tűnt ki. Tagja, később titkára volt a keleti nyelvek társaságának. Majd 20 évig szakadatlanul dolgozott mint az eisenachi lelkészi és egyházkormányzati értekezlet által kinevezett bizottságnak tagja és elnöke, a Luther-biblia revidiálásán, mely nagy fáradsággal és pontos lelkiismeretességgel készült műnek megjelenéséhez egész irodalom fűződik, s a mely a hallei Erancke-féle árvaház Canstein-féle biblia-intézet nyomdájában a Luther-jubileumi évben »Probebibeh cím alatt napvilágot látott. 3

) Ezenfelül egyik legtevékenyebb tagja volt az »Evangyéliomi középpártnak*, s a »közvetítő theologia* irányának, mely Beyschlag tanártársának »Deutsch-Evang. Blátter« című jelesen szerkesztett tartalmas folyóiratában bírja a maga orgánumát, s a melynek értekezletein gyakran elnökölt. Végül egyik legszorgalmasabb munkatársa volt Riehm »Hand\vörterbuch des biblischen Alterthums* 1875—1884 című füzetes, majd 2 kötetes művének, melynek »Schrift und Schriftzeichen* című szak-I értekezése valóban mintaszerűnek mondható. De más irányban is lelkesen közdölt az evangy. prot. keresztyénség szent ügyeért Egyik leglelkesebb s erősen fegyverkezett harcosa volt (.Jacobi tanártársával együtt) a protestantismusnak, s legbehatóbb ismerője a római egyházi irodalomnak. Szellemes tudományos vitairatai, a melyek »Anti-Windthorst* cím alatt az ultramontánok sophismáival szemben a »Magdeburgische Zeitung* hasábjain jelentek meg, nagy gondot okoztak a Germaniának s a német ultramontán sajtónak általában. Klasszikus latinsággal irt, lélektanilag is érdekes utolsó (sajnos befejezetlen) ^Erasmus redivivus« Halle, 1883 című műve, melynek 1882. húsvéti programmként kiadott s Jacobi által németre is lefordított II. fejezete »a vaticanismus ellen* a porosz képviselőházban 1883 márc. n. és 15-én Windthorst s a centrumpárt részéről heves megtámadtatásnak volt kitéve, s a mely szüzcikkeimből e b. lapok olvasói előtt is ismeretes 4

) élesen védelmezi az evangy. 2) »I)e Phil. Melanchtone reipublicae litterariae reformatore.* Bonn, 1860., s »De republ. litt. originibus.« Honn, '860. 3) »Wider Kliephoth und Luthardt.* Halle, 1885. Gyűlölte >Die Vulgatenbeschránkheit der Kliephoth und LuthardU s ugyancsak »I)ie allerjüngste Bilderstíirmerei der Bibelübersetzungsgebiets.« 4) »Erasmus redivivus® s »A német lelkiismereti harc a vaticanismus ellen< e lapok 1882. folyamának 14. s 32. számában. A szerzőnek s a hallei theol. fakultásnak védelmére kelt Jacobi »Professor Schlottmann, die Halleische Fakultat,. u. die Centrumparthei >11. kiad. Halle, 1883 című erős polemikus irányú mfívében.