Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-11 / 50. szám

egyház érdekeit Róma tévelygései, uralomvágyai és ellenségeskedéseivel szemben. Az utóbbi években — mint irják — nagyon elkeserítette a kúria s a legnagyobb prot. állam közötti »átmeneti* kiegyezés. A szellemnek mélysége és alapossága jellemzi Schl. összes műveit. S e kitűnő gondolkodó és tudós mély vallásos hivő keresztyén, az ifjúság meleg barátja s nyájasan leereszkedő lelkismeretes tanácsadója volt, a mint arról mi magyar theologusok is több izben személyesen meggyőződtünk. Mély baráti viszony fejlődött ki közte s Riehm és Jakobi között, mely szoros baráti kötelék mintaképül szolgált a halle-wittenbergi egyet, theol. hallgatóságnak. Az ó szövetségi tanszék és irodalom sokáig fogja Schlottmann hiányát érezni. Áldjuk a nemes lelkű protestáns harcos emlékét mi hálás magyar tanítványai is ! Béke hamvaira 1 — Dr. Szlávik Mátyás. A bulgáriai protestánsok helyzete. A szófiai német ev. protestánsok helyzetéről Grashoff Henry lelkész hozzám intézett legközelebbi soraiban nem a legörvendetesebb dolgokról értesít, Az egyházat, mely csak a nyáron alakult meg teljesen, úgy a német kormány, mint a porosz tartományegyház még ma is a legmostohább bánásmódban részesíti, még pedig tisztán politikai indokokból. E tényt az a körülmény világítja meg, a melyen a szófiai prot. egyház ép a mult napokban ment át. Nem elég, hogy az iskolától meg van tagadva az erkölcsi és anyagi támogatás, most már a prot. gyülekezet ügye is — legalább egyelőre — el van ejtve és cserben hagyva. Mint már a b. lapok más helyén is — közvetlen személyes tapasztalataim alapján — jeleztem, a szófiai német gyülekezet a porosz evangy. prot. tartományegyház kötelékébe való fölvétele iránt tette meg a szükséges intézkedéseket, s az azon fölvétel'el járó kötelezettségeknek teljesen alávetette magát. Nevezetesen az újonnan megalakult egyház szervezetét a porosz egyházrendezet alapjaira fektette, az istentiszteleten s az egyes hivatalos egyházi cselekményeknél & porosz Agendát használja, az általános egyházi imában vasárnapról vasárnapra a német császári házért imádkozik, az egyházi alapszabályokon megtette a papválasztás, felügyeleti jog stb.-re vonatkozólag a porosz »Oberkirchenrath* által megkivánt módosításokat, úgy hogy tényleg ma a szófiai német prot. egyház — a mostoha politikai viszonyok dacára is — megalakultnak tekinthető, mert van temploma, iskolája, papja és paplaka. S mindennek dacára megtagadja az » Oberkirchenrath* nevezett egyháznak a porosz tartományegyházba való fölvételét, a midőn legközelebbi átiratában a szófiai egyház sürgős kérelmére tagadó végzést hozott, s tagadó válaszát azzal indokolja: »nach Rücksprache mit dem Auswartigen Amt in Rücksicht auf die gegenwartige politische Lage.* Az »Oberkirchenrath« tehát föláldozza a szófiai német prot. egyház biztos alapokon, az evangyéliom alapján szilárdan álló ügyét a változó jellegű politikai irodalomnak és szempontoknak! E mellett a tagadó válasznak ridegségét némileg enyhítve kilátásba helyezi, hogy a szófiai egyház ügyében nevezett Oberkirchenrath »wei de, wenn nicht eher, so doch in Jahresfrist die Verhandlungen wieder aufnehmen.* Egy időre tehát az egyház erkölcsi és anyagi támogatás nélkül áll, pedig a romániai német protestánsok általában véve a porosz tartományegyház támogatása és védnöksége alatt állanak. A német generálconsulátusnak támogatását hasonlóan sem mint »gyülekezet*, sem mint »iskola« nem bírja, s az »Oberkirchenrath* tagadó válaszának anyagilag véve a jővőre nézve az a jelentősége van, hogy a szófiai protestánsok Berlinből semmi anyagi támogatásra sem számíthatnak, a mi az egyház jelen helyzetére nézve annál súlyosabb, mivel br. Thielmann Darmstadtba való áthelyezése folytán évi iooo franknyi adománya a jövő évre elesik, a mi jelentékeny összeg egy 154 lélekből álló gyülekezetnek budgetjében, már pedig az egyháznak évi 9000 franknyi (»lev«) kiadásra van szüksége, a mit a jövőre nézve saját erejéből előteremteni nem képes. Pedig e gyülekezet — a mi engem meglepett — erején felül áldoz saját céljaira. Igy p. o. Iíeberle, egyházfelügyelő s az ottomán vasutaknak főigazgatója, évi ezer frankkal járul a gyülekezet szükségleteinek fedezéséhez, s e mellett végzi — harmoniumon — az orgonista teendőket. Sokban mozdítja elő a gyülekezet anyagi és szellemi erejét derék jegyzője, Kobitzsch mérnök is, s a többi gyülekezeti tagok (magyarjaink) sem maradnak el az áldozatkészségben. Az egyházi cselekvényekért alapszabályiig megállapított s tó Iák (és tandíjak) is igen nagy mértékben veszik igénybe a gyülekezet anyagi erejét. De ha mindezek dacára némely német vagy osztrákmagyar egyházi egyletektől vagy magán részről nem jő segítség, mely hivatalos részről legalább egyelőre teljesen meg van tagadva, akkor előreláthatólag a máris szép virágzásnak indult szófiai német prot. egyház és iskola ügye, s ezzel a bulgáriai protestantismus iigye általában újból hanyatlásnak néz elébe, mint a szlivnicai hős bukása utáni időben. Valóban itt is áll az: »bis dat, qui cito datl* A jelen évre a Gusztáv-Adolf egylet sem segélyezte a szófiai gyülekezetet, azonban legalább kilátásba van helyezve, hogy a legközelebbi évben nagyobb adományban fogja részesíteni, a mi azonban korántsem lesz elegendő a gyülekezet évi szükségleteinek fedezésére, vagy pláne anyagi helyzetének teljes javítására. Azok az aggodalmak, a melyektől a szófiai német protestánsok a templomi épület ügyében a bolgár kormány s az új fejedelem részéről tartottak, s a melyekről e lapok más helyén is megemlékeztem, szerencsére nem teljesedtek be. Hogy Ferdinánd fejedelem 2 pátert vitt volna magával, a mi oly mély gondolkodóba ejtette a szófiai német és bulgárai nemzeti protestánsokat, nem bizonyult be valónak, s egyszerűen római ráfogásnál egyébnek nem vehető. Grashoff lelkész előtt te'jes határozottsággal jelentette ki legközelebb egy privátaudientián a nemesen gondolkodó, s az európai diplomatia által »kitagadott* fejedelem, hogy sem neki, sem pedig a bolgár kormánynak esze ágában sincs a nemeslelkű prot. Sándor fejedelem által épített csinos prot. templomot elvenni, vagy a protestánsokat háborgatni, a mit különben a fejedelem a portához intézett tirnovai jegyzékében is kijelentett, s a mire a berlini szerződés egyik pontja is kötelező. A lehető legmegnyugtatóbb biztatásokkal bocsátotta el a lelkészt, s e részben — hála istennek ! — nincs a szófiai prot. gyülekezetnek, Tszanoff bolgár nemzeti gyülekezetét is beleértve, mitől tartani. A gyülekezeti élet a csekély kilátások dacára is a mustármag módjára örvendetesen halad, s az iskola is szép fejlődésnek indul. A fáradhatatlan lelkész 7 gyermekkel kezdte meg e nyáron a tanítást, s ma már 24-en I járnak a német consui. épülettel szemben az új városrészben bérelt szép iskolai helyiségbe. Külön tanítóról az anyagi eszközök hiányában egyelőre szó sem lehet, azonban a lelkész sokoldalú elfoglaltsága dacára is — oly missziói ponton ez természetes — a legnagyobb buzgó sággal, önodaadással — s ha szabad az iskolás gyermekek létszámából is következtetni — sikerrel és elismeréssel végzi a tanítói teendőket, a mire a német (és ma