Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-04 / 49. szám

Földes, Jakucs Sándor ev. ref. lelkész Szovát, Nagy Dániel ev. ref. lelkész H.-V.Téres, Szabó Lajos ev. ref. lelkész Hadház. — III. Párloló tagul: Miklós Ferencz fö'dbirtokos Nagyfalu. Az aláirási felhivás érkezése óta e. megyei közgyűlés nem tartatott, biztosra vehető azon bnn, hogy az egyházmegye, mint szintén az egyházmegyei lelkész egylet annak idején az alapító lagok közé fog sorakozni. — H.-Böszörmény, 1887. november 17. — Szeremlei József, esperes. * A breznóbányai evang. egyház templomának IOO éves fennállását nov. 27-én ünnepelte és ugyanakkor avatta fel közel 9 ezer frtba került új orgonáját. Az istenitiszteletet Fuchs lipcsei és Mikler S. besztercebányai lelkészek végezték. A szépen sikerült ünnepélyt díszebéd követte, melyen egy kis nemzetiségi tüntetéssel is kedveskedtek némely túlzó tót atyafiak! * A szlavóniai ref. misszió köréből, Új-Banovczéről, az ottani tevékeny fiatal missz. lelkész, KecJc Zsigmond tollából a Lap zártakor érdekes közleményt kaptunk, melyet a jövő számra kellett halasztanunk. * Tanárky Gedeon temetése Nagykőrösön nagy részvéttel ment végbe. A pályaháznál Filó Lajos és Kovács Lajos ref. lelkészek, káplánjaikkal egyházi díszben, a ref. egyháztanács, a város képviselőtestülete és tisztikara élén Adám László polgármesterrel, Gáli Ferenc kecskeméti kir. törvényszéki elnök s több ezerre menő közönség válták a pesti személyvonattal érkezett holttestet és kíséretét A koszorúkkal borított koporsó a boldogult kegyeletes cselédsége által gyászkocsira helyeztetvén, a tanítóképzőintézeti énekkar gyászdala felhangzott, s megindult a gyászkocsi, melyet gyászfátyolos városi hajdúk kisértek s hosszú kocsisor és beláthatlan gyalog-közönség követett a városon keresztül a fákkal és bokrokkal beültetett — parkszerű — ref. temetőbe, hol a boldogult annyiszor elsétálgatott. A sírnál Filó Lajos ref. lelkész, a kitűnő egyházi szónok tartott megható beszédet, kiemelve az elhunyt jeles férfiú hazafias és államférfiúi érdemeit, s aztán így folytatá : »A mi veszteségünk kétszeres, gyászolja őt városunk, gyászolja őt egyházunk, melynek éveken keresztül buzgó íőgondnoka volt. Itt, városunkban — mondá Filó — érintette először arcát a napsugár, itt ringott bö'csője s most — mint a királyi sas, mely felszáll a magasba, fel a fellegekig, sőt azokon is tul, szemével sohasem téveszti a fészket, honnan kiindult s este, a nap nyugtával oda pihenni megtér — ő is dicsőségesen megfutott fényes életpálya után a szeme elől sohasem tévesztett szülőföldjére tér vissza nyugodni.« A beszédet rövid könyörgés követte; utoljára felhangzott az énekkar bús dala s meghatva távozott a lakosság városa kiváló fiának frissen hantolt sírjától. * Tiszt. Szentkuthy Károly úrnak. Gombási ismertetése közben tetszik hivatkozni a »Prot. Pap« 1883. folyamában megjelent egyházi beszédemre. Semmi szavam ellene, ha valaki világ elé bocsátott művemet kritizálja. Hanem a gyanúsító feltevéseket sohasem fogom tűrni. Nem tűröm ezúttal sem. Tiszt, úr erősen gyanúsít. Azt mondja: »A valószínűleg több regényt, mint (gyházi beszédet olvasott szerző bevallja, hogy a főtétel és felosztás Jókai Mór után van.« Válaszom ez: I. A kik régóta mint kor-és pályatársaim ismernek, azok meg fogják mondani tiszt, úrnak, hogy összes iskolatársaim között a lehető legkevésbbé voltam regényfaló masina. Mióta pedig az »alma matert« odahagytam, Ébers »Homo sum«-ján kívül más regény általában kezemben sem forgott. De ha ez állításomnak hitelt nem adna tiszt, úr, fölhívom II. Tessék ellátogatni hozzám, fölkutatni — falusi szegény papocska részéről emlegethető — könyves thékámat, bizony minden szorgos kutatása mellett sem fog benne találni, az egy Kálmán Dezső »Csalán levelein® kívül, egyéb regényes tárgyú munkát. Pedig ha oly annyira kedveltem volna valaha a regényirodalmat, bizonyára tartogatnék kedves auctoraimból. Hogy került hát mégis Jókai M. az én krédómba? Fölhozott beszédemet az 1882-dik évben, még foldesi káplán koromban írtam. Ott még módomban volt kaszinózni is. Böngészésem közben akadtam valamelyik lapban Jókai ama gyöngyére, megkedveltem — talán csak nem volt rosz ízlésem ? s megcselekedtem vele a szóban forgó beszédet. Nem akarva pedig, hogy a jupiteri szemöldökű kritikusok plagiátornak kiáltsanak, irói tisztességem megőrzése céljából egész nyiltan bevallottam, kitől vettem a »vignett«-et. S hogy nem követtem el vele valami nagy istentelenséget, bizonyítja az. hogy a szerkesztőség minden serpu'us nélkül kiadta a profán Jókaitól vett »vignett«-ával elegyített beszédet ; még csak regényfalással sem gyanúsított. Isten velünk. — Majtis, 1887. nov. 25. — F. Varga Lajos, ev. ref. lelkész. * Schlottmann halála. Mint Halléből értesülök, folyó hó 8-án húnyt el a halle-wittenbergi egyetemi theol. fakultásnak nagyhírű tanára és orientálistája dr. Schlottmann Konstantin. Elnöke volt az e'senachi értekezlet által a Lutherbiblia bizottságnak, a melynek működéséhez s az általa kiadott »próbabibüá«-hoz egész irodalom fűződött a lutherjubileumi év óta. Szerzője az »Erasmus redivivus* című nagy feltűnést okozott műnek, melynek a vatikáni zsinatot megtámadó II fejezete (húsvéti programm) heves megtámadtatásnak volt kitéve a berlini centrumpárt részéről, úgy hogy Schlottman műve és ügye a birodalmi tanácsban is tárgyaltatott. A további években heves polémiát folytatott az elhunyt tudós szerző a »Magdeburger Zeitung«-ban Windhorsttal, a centrumpárt főfőnökével, a legfelfr gyverzettebb prot. polémikusokhoz tartozott. Irodalmi működését, életrajzát s a hallei theol. tanárokhoz való személyes benső viszonyát legközelebb fogjuk ismertetni. Temetése a nagy halotthoz méltó módon ment végbe. — sz. * Templomszentelés. Szép ünnepet ült a tolna-baranya-somogyi ág. ev. espe»ességhez tartozó csikos-töttéri gyülekezet, melynek a napokban avatták fel újonan épült szép templomát a közelről és távolból odasereglett nagyszámú közönség jelenlétében Az ünnep reggel tizedfel órakor kezdődött, mikor Bauer Adolf esperes és Nádossy Kálmán egyházmegyei felügyelő vezetése alatt a közönség a régi imaházba vonult, hol az esperes az oltár elé lépve az egyházközséget megható alkalmi beszéd mellett elbucsuztatá az áhítatosság eddigi helyétől s a beszéd végeztével átadta a község lelkészének az új templom kulcsát és a szent edényeket, melyeket harangzúgás közt vittek át az új szentegyházba, a hol ezután ünnepi istentiszte'et volt. — (li. H) * Templom-jubileum. Bezi győrmegyei község ág. ev. hivei nov. 27 én ünnepelték meg diszes templomuk fönnállásának százéves jubileumát. A szép ünnepen Ta kacs Ferencz réti lelkész megható beszédben ismertette a bezi-i ágost. evang. gyülekezet történetét, Takács Gyula kapi lelkész imádságot mondott, Mészáros esperes pedig nagyhatású ünnepi szónoklatot. Istentisztelet után lakoma volt az esperes vendégszerető házánál, melyen diszes közönség volt jelen és számos felköszöntő mondatott. * Gyászhír. Szilágyi Gábor ötvös-konyii ev. ref. lelkész nov. 27-én meghalt 57 éves koráb m. A ref. egyház egyik puritán lelkű, rendkívül hű szolgáját vesztette el a megboldogultban. 1859—66-ig Galambokon