Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-27 / 48. szám

tetni s bár Liedemann Sámuel ismét 5200 frtot gyűjtött, mégis oly nagy volt a pénzhiány, hogy az építkezést már-már be kellett volna szüntetni, ha a következő évben újabb adományok nem jönnek, mihez a nemesség adott 9550 forintot, a kereskedői osztály 6494 forintot, a többi polgári osztály 2500 frtot, Telekyné szül. Róth Johanna külön 1500 frtot, ki ugyanezen évben meghalt s végrendeletében újabb 5000 forintot s egy arany kelyhet hagyományozott a pesti evang. egyháznak. Később Liedemann lelkes felszólására újólag 6000 forint gyűlt össze iskolai célra. 1815. május havában az iskola már felszenteltetett s Krick tanítóvá, Hoffmann Péter igazgatóvá választatott. Az iskolában ekkor három nyelven tanítottak: magyarúl, tótul és németül. 1815 végén már négy tanító működött az iskolában. Ekkor már egy külön leányiskola eszméje is felmerült. 1819-ben meghalt Balogh Péter, a magyarországi evang. egyház főfelügyelője s ugyanezen év november 28-án Molnár is, kinek az egyháza érdekében kifejtett túlságos munkálkodás ásta alá egészségét. Csak kevéssel halála előtt hívta maga mellé kisegítőül Kollár Jánost, a ki jeles szónok, alapos tudományú ember, de fanatikus tót-érzelmű volt. Ugyanekkor József nádor harmadik nejének, az evangelikus Mária Dorottya Württembergi hercegnőnek kívánságára rendes második lelkészt is választottak Kalchbrenner József személyében. Ez időtájt anynyira javultak az egyház pénzügyei, hogy a iskolák nagyobbítása és a gimnázium megalapítása is határozatba ment. A hívek száma is folyton szaporodott s a tótok és a budaiak is külön iskolát kívántak. 1821-ben felállították a mai gimnázium alsó osztályait. Ugyanekkor az egyház saját énekes könyvet is készíttetett Kalchbrenner és Schedius közreműködésével. 1822-ben a már meglevő épületre második emeletet építtetetett 42,823 forinton. A mily arányban nőtt az egyház híveinek száma, ugyanoly mértékben fokozódtak az egyenetlenségek a magyar, német és tót tagok között. Ez utóbbiak azon panaszkodtak, hogy az egyház Kalchbrennerben oly embert alkalmazott, ki a tót nyelvet nem bírja s lelkészül Kollárt kívánták. Ebben viszont a németek és magyarok látták veszélyeztetve érdekeiket. Tiz évig tartottak a viszás állapotok. Küldöttségek, békekisérletek, egyházhatósági közbelépések csak növelték a feszültséget, melyet különösen a tótok élesztettek, kik Kollárt Önhatalmúlag rendes lelkészükké választották, külön inspectort és curatort állítottak be, külön pecsétet használtak stb. Végre 1834-ben az udvar királyi biztos gyanánt Iekiidte Radvánszky Antalt, kinek sikerült a viszályokat kiegyenlíteni oly módon, hogy az egyház egysége fentartatolt, de három nyelvű isteni tisztelet rendeltetett el. Az egész egyházi vagyon, templom, paplak, iskolák, pénzalapok, iskolai alapok közöseknek nyilváníttattak, úgy szintén a terhek is. Megállapíttatott a lelkészek, felügyelők, curatorok stb. választási módja és hatásköre s több efféle. Ez alatt a magyar hívek száma is egyre növekedett és szükségessé vált egy magyar káplán alkalmazása is. Az ezen célból korábban megindított gyűjtés csak 854 frtot eredményezett, úgy, hogy a magyar káplán alkalmazásának eszméjét egyelőre el kellett ejteni, most csak annyit tehetvén a magyarság érdekében, hogy 1834-ben az évenkint tartatni szokott 4 magyar isteni tiszteletet 16-ra emelték. 1836-ban, Kalchbrenner halála után, Láng Mihályt választották lelkészszé, a ki 40 évig szolgálta e minőségben az egyházat. 1837-ben annyira megjavultak az egyház anyagi viszonyai, hogy Székács Józseffel a régóta tervezett magyar lelkészi állást is betölthették, miután előzőleg a fenntartására szükséges alapot, az osztályadó behozásával előállították. Ünnepélyes beiktatása 1837. november 11-én történt, az egyház 50 éves jubileuma alkalmával. Az egyház ekkor már 4000 hívet számlált s 12 tanítót alkalmazott iskolájában. Tőkéi 25,000 forintra rúgtak, adósságai ellenben 2900 forintra szálltak le. A kedvező anyagi viszonyok megengedték azt is, hogy a lelkészek fizetése jelentékenyen fölemeltessék. Az ötvenéves jubileumot követő időszak a gyorsabb, de sokszor nagy nehézségekkel fejlődés ideje, melyben a magyarság Székács vezetése alatt lassanként vezérszerepre jut. Mindjárt az 1838-iki nagy árviz nagyon megviseli, de újabb gyarapodáshoz is juttatja a közös egyházat. Az árviz utáni tervszerű recoastructio alkalmával az egyház a nádor támogatása folytán 1839-ben azon 2200 Q] öles telekhez jut ingyen, melyen ma a tót egyház temploma, paplaka és iskolája áll. 1838-ban iskolai bizottságot szervez, mely az iskolaügyet egyöntetuleg vezette, külön tantervet készített, mely a pesti evang. iskolákban egész 1842-ig fennállott, mikor a Zay-Ugróczi tantervet az egyet. Konvent az evang. iskolákban általánosan életbe léptette. E közben a szorosan egyházi ügyek is haladtak. Mária Dorottya főhercegnő kívánságára Budán Taubner 1838-ban udvari prédikátorrá ordínáltatott, és minden második héten istenitiszteletet taitott a nádor palotájában berendezett imateremben, hova a budai evangélikusok szabadon bejárhattak. Erre a budai hívek kezdtek összeszedelőzködni, végrehajtó-bizottságot szerveztek a közös Konvent felügyelete alatt s midőn Taubner 1843-ban leköszönt, a legnagyobb buzgósággal támogatták a kegyes főhercegnő azon tervét, hogy Budán önálló evang. egyház szerveztessék. A lelkészi fizetés alapjára 8400 frt alapítványt tett (úgy hogy mig élt, ennek kamatjai (420) az alaphoz csatoltattak, mert a megfelelő összeget a lelkésznek évi járulék alakjában ő ki fizette), 4200 frtot özvegyárva alapul adott, s a templom építéséhez 1050 frttal járult. A budai hitsorsosok ajánlataival is támogatott egyházszervezés gyorsan létesült, úgy hogy még ugyanazon évben, 1843-ban, megválaszthatták első lelkészüket Banhofer György személyében. Az 1843-ik évről még két figyelemreméltó esemény jegyzendő föl: a külön esperességgé alakulás és a nyugdijintézet megalapítása. Az evang. egyházban hagyományos bölcs szokást, Pozsony, Sopron stb. példájára, a lélekszámban folyton erősödő pesti gyülekezet is megtartotta, külön esperességgé szervezkedett. A közös Konvent elnöke esperességi felügyelői jogokat nyert, a gyülekezetnek hivatalra legidősbb lelkésze esperesi jog- és hatáskör élvezetébe lépett. Első esperesük maga Kollár J. volt, ki 1843 jan. i-én kezdi meg esperesi működését. A nyugdíjintézet megalkotására a Schedius-ünnep szolgált alkalmul, mikor a hívek 2167 frt adományával megvetettik az alapja, s az 1846 statútumokkal megkezdődik működése a jelenleg is fennálló lelkészi tanári közös és virágzó nyugdíjintézetnek. A negyvenes évek közepétől egész a teljes különválásig szomorú belvillongások dúlják a három—egy egyház beléletét. A villongás szítói most is a tótok, a maguk separatisticus törekvéseikkel, kik ellen a magyar és német ajkúak valóságos véd- és dacszövetséget kényszerülnek kötni 1850-ben. 1852-ben megszűnik az eddigi közös anyakönyv, mindenik gyülekezet különanyakönyvet kap, a régit pedig a német lelkész kezében hagyják ; 1853-ban a szlávok már a közös világi hivatalnokok választásában sem vesznek részt s mivel ez időben a Hwizdák-féle örökségben tekintélyes vagyoni erősödést nyertek, merészen hozzáfogtak rég vitatott eszméjük meg-