Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-27 / 48. szám

valósításához, t. i. a kerepesi-uti teleknek, mely pedig a közös egyháznak volt adományozva, kizárólagos bir­tokba vételéhez. Elkezdtek a becses telken önhatalmú­lag építkezni : már az iskola falai magasan álltak, mire a közös Konvent az építkezést karhatalommal betiltatja. Az erős fellépés hatott; másfél évi gondolkodás és függő helyzet megpuhította a tótokat, s meggyőzte a magyar­német félt is a felől, hogy a békés kiilönválási kiegye­zés ideje elérkezett. Az egyesség szerint, mely 1854-ben köttetett, a szláv hitközség önálló és külön gyülekezetté vált, a kerepesi úti telket kizárólagos tulajdonul nyerte ; ellenben lemondott a közös templomban, is.kolákban, pap­lakokban, egyházi és iskolai alapokban lévő minden vagyonhoz való jogáról s ezekért kárpótlásul a kerepesi telek mellett még 12,600 frt végkielégítést kapott. E gyászos villongások ideje alatt' az iskolaügy nagyon megszenvedett, mit a közbeeső szabadságharc s a nyomába lépett szomorú politikai viszonyok még tetőztek. A Thun-rendszer követelményének nem tudott eleget tenni az eladósodott gyülekezet, melynek terheit a kiegyezéssel elvállalt újabb tartozások egész az elvi­selhetlenségig növelték. Az iskolai alapot is súlyos adós­ságok terhelték. Kénytelenek voltak az iskolában reduc­tióhoz folyamodni és 1854-ben a két felső osztály meg­szüntetésével IV oszt. középiskolává összeszorulni. De hol legnagyobb a baj, ott van legközelebb az isteni segedelem. A pesti egyház is tapasztalta ezt. Ez időben kapta egyfelől a Glosius-Artner Karolina-féle alapítványt, melyből a nyugdíj-alap ís tekintélyes járu­lékot nyert, a hagyaték főrésze pedig 3 tanszék dotá­lására fordíttatott a pesti, 2 a soproni és 2 a pozsonyi gymnasiumban. Más felől ekkor támadt az egyháznak Székács és Liedemann Fr.! buzdítására azon 12 apostola, kik a tótoknak való tartozást ezer-ezer fitjával kifizették. Sőt nemes példájuk által mások is felbuzdulva, újabb ál­dozatok árán újabb alkotások létesültek. A kormány újabb rendelete, hogy minden gimnázium mellett leg­alább 3 tanítóval ellátott elemi iskola szerveztessék, a fokozódó buzgóság által aránylag elég könnyen teljesít­tetik. A vagyoni helyzet javítására is fontos lépések té­tetnek : Mária Dorottya halála után megszűnvén a régi terv ellenzése, boltokká alakítják az iskola és paplak földszinti helységeit, majd rendes questori hivatalt szer­veznek, mely az egyházi adózás rendezése és nyilván­tartása által az egyház jövedelmeit jelentékenyen fokozta. E közben a kiilviszonyok kedvezése is befolyt az egyház gyors felvirágzására. A patentalis mozgalmak, or­szágszerte fokozták a protestánsok buzgalmát. Pest vá­rosa 1860-tól kezdve községi segélyben részesíti a gyüle kezetet, Székács kezdeményezésére megszerzik a kato nai kincstártól a még hiányzó telek-részt (a mostani díszterem helyét) s az így nyert helyen egy díszes iskola építését határozzák el. Kivetések, adományok, kölcsön­műveletek segélyével 135 ezer frton felépítik 1864-ben az új gymnasiumot, mi által az eddig is jó hírnevű iskolák, alkalmas helyiségek birtokában, rendkívül láto­gatottak lettek. A szorosan vett egyházi élet terén is üdvös haladás mutatkozik. A régi nyugdíj-intézet újjá­szerveztetik, 1858-ban legényegylet alakítattik, a hitok­tatás rendezése munkába vétetik, a »Tabitha« jotékony nőegylet megalakul, második német papság szerveztetik (1874), szegény-alap létesíttetik (1879). Ez vázlatosan felmutatott tartalma a Doleschall könyvének, melyben a legkisebb részletekig és szépen van elbeszélve a pesti gyülekezet száz éves története. Erről j akartam számot adni az olvasónak s evvel kívánom ráirá­nyozni a történet-kedvelők figyelmet az értékes könyvre. | Talán fog majd találkozni szakértő, ki a munkát a tör­ténetírás szempotjából is kész lesz ismertetni, mit én most nem tevék, lévén a történeti tudományokban laikus Szőts Farkas. ISKOLAÜGY. Tanítói értekezletet megnyitó beszéd. (Az Aba-vidéki körnek folyó év november ióán Sárkeresztúron tartott értekezletén.) Igen tisztelt uraim, barátim ! Mindenekelőtt szívből sxármozó örömmel üdvözlöm Önöket, kik áthatva az oktatás és nevelés ügyének fon­tosságától, s azon célból jelentek meg e barátságos ér­tekezleten, hogy itt egymással eszméket cserélve, pae­dagogiai ismereteiket ez úton is gyarapítsák s nemes hivatásukhoz új erőt, kedvet és kitartást vegyenek. Engedjék meg nekem, hogy ezen alkalommal, mi­dőn elnöki hivatalos minőségemben először van szerencsém az Önök értekezletén résztvehetni: hadd mondjam el nyíltan, hogy minő szempontok szerint ítélem én meg e mi összejöveteleink: a tanítói értekezletek szükségességét és feladatát ? »Minden pálya dicső, ha belőle hazádra derül fény« mondja a költő; de talán egy pálya sincs, mely­ről az újabb időben magasztalóbb szavakkal szóltak volna, mint épen a tanítói. Nemes, szép, dicső a tanító hivatása valóban. Ö rakja le a fundamentumot, melyen felépül majdan a családi, egyházi, polgári társadalom. Am az alapvetés munkája a mily fontos és magasztos, ép oly nehéz is. Mester legyen az, a ki e feladatra vál­lalkozik ; és legyen hozzá munkabíró ereje, lankadatlan kedve, szorgalma és kitartása. Mert csak így vethet a kicsiny nemzedék tanítómestere oly alapot, melyre biz­tosan lehet tovább építeni s csakis az ilyen munkálko­dás után remélhetni, hogy édes hazánkra fény derül. Mi teszi pedig az embert bármi szakban kitűnővé, mesterré, ha nem a gyakorlat, a szakjára tartozó isme­retek hangya szorgalommal való gyűjtögetése, azaz, a folytonos tanulás, önképzés ? E hatalmas eszközt a tanító sem hagyhatja figyelmen kívül. Neki is, mint a jó pap­ról mondják, holtig kell tanulnia, hogy másokat sikerrel oktathasson. Mert az oktatás és nevelés tudománya ko­rántsem oly könnyű dolog, hogy azt egy 3—4 éves iskolai cursus alatt elsajátítani lehessen, s még ha szinte el lehetne is, de épen a paedagogiai tudományok me­zején, úgyszólván évről-évre újabb és újabb eszmék és indítványok merülnek fel, melyekről tudomást venni s azok felett behatóbban gondolkozni minden lelkiismeretes tanítónak elengedhetlen kötelessége. S épen ebből a szempontból, t. i. a tudományos önképzés szempontjából tartom én már szükségesnek és fontosnak a tanítói értekezletek tartását. Egyes ember ugyanis, magára hagyatva, hamar ellankad ; s kivált mi­kor a prózai élet ezer meg ezer baja vonja el figyelmét és kedvét a szellemi dolgokkal való foglalkozástól, bizony könnyen kísértetbe jő, hogy egyszerűen becsapja köny­vét s lemondjon arról az ideális törekvésről, hogy ma­gát napról-napra tovább képezze, tökéletesítse: hisz minek? úgyis mindegy ! De ím közeleg a tanítói érte­kezletek időszaka ... és ez fölrázza lankadásából, tettre, munkálkodásra készti, s ha egyébért nem, nemes ambí­cióból is olvasgatni, búvárkodni kezd; próbára teszi szellemi erejét, rugékonyságát, s csakhamar arra a kel­lemes meggyőződésre jut, hogy ha az ember komolyan

Next

/
Oldalképek
Tartalom