Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-27 / 48. szám

Harmincadik évfolyam. 48. sz. Budapest, 1887. november 27. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: X. ker. Kinizsy-utca 29. sz. 1. em, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példátriyokikial mindig: szolgáilhatunk, Protestáns egyházi és iskolai tőkék kezelése. Két évtized óta sokszor felhangzik a panasz, hogy az a föld, melyet ez előtt ezer évvel a nemzet ősei szereztek, az apák ezer éven át ügygyel-bajjal megőriztek, idegenek birtokába megy át. A panasz — fájdalom — nem épen alap­talan. Hanem az is igaz, hogy ezen a bajon se­gíteni nem a jProtest. egyházi és iskolai lap* van hivatva. Elég e lapnak a hit, az erkölcs, a szellem, a tudomány felett őrködni; az anyagiak­kal foglalozzanak mások. De mégis, talán nem vétünk, ha néha-néha az anyagiakra is felhívjuk e lapok t. olvasóinak figyelmét; hiszen mint az emberi szellem, ha anyagi burka elbetegesedik vagy épen összedől, hatálytalanná válik : úgy általában a szellemi, valláserkölcsi intézményeknek szükségük van, ha hi­vatásukat be akarják tölteni, anyagra és pedig egészséges anyagra. Miért "ne foglalkozhatnánk tehát az anyagiakkal is? De meg a magyar hazá­nak földje kit érdekel inkább első sorban, kit csatol ehhez a nemzeti érzületnek erősebb és ben­sőbb köteléke, mint szeretett magyar protestáns egyházunkat? Miért ne tennénk meg mindent a haza földjének visszafoglalása érdekében ! ? Pedig tehe­tünk mi is valamit. Darabonként vették ki a nemzet fiainak kezéből a haza földjének egy jó részét, darabonként lehet és kell azt vissza is foglalni vagy legalább a veszőfélben levőt meg­menteni. Hódítson vissza ki-ki annyit, a meny­nyit tud. Én egy jó darabra nézve teszek javaslatot. A hazai tizenegy — vagy az erdélyi szá­szokat elhagyva — a hazai tiz protestáns egy­házkerületnek s az ezek felügyelete alatt álló közép- és felsőbb tanintézeteknek ma már tisztes­séges vagyonuk van, már persze a mi szegény­ségünkhöz képest, nem pedig az esztergomi ér­sekség birtokaihoz mérve a mi vagyonkánkat. Ma már, ha az említett tiz kerület és iskolák ingó vagyonát összeadnók, szép kis összeg kere­kednék ki belőle. Van egy kis egyházkerületi, főiskolai, államsegélyi, missziói, gyámegyleti pénz­tárunk 20 — 50—100 — 200 ezer forintocskával, van Erdélyben legalább egy kis dézsmaváltsági alaptőkénk, talán másfél millió forinttal, van min­denik protestáns egyháznak egyetemes közalapja, pár száz ezer forintocskával, és ezek az aránylag jelentékeny összegecskék hol, s miben vannak? Ta­karékpénztári betétekben, takarékpénztári vagy más fajta részvényekben, záloglevelekben s ilyes­félékben. Nem jobb volna ezeken a haza földjéből egy egy darabkát visszafoglalni ? Tudom, hogy kis darabocskák lennének azok a mi ilyeténké­pen szerzett birtokaink az elveszett területekhez képest, de még is foglalnánk vissza földet a haza kiilömbö'ző részein. Azután meg őszintén szólva, nem is egészen Balambér avagy Árpád atyánk honfoglaló szelleme diktálja soraimat; első sorban nem a földbirtok­szerzési buzgóság hevíti keblemet, hanem egyházi és iskolai vagyonunk biztosítása iránti érdekeltség. Nem akarok valami tőzsdei lehangoltságot vagy épen nagy ijedséget előidéző cikket világgá bocsá­tani, nem célom egyik vagy másik részvény s záloglevél jó hírnevét, becsét kisebbíteni; nem mint börziáner írok, hanem mint olyan ember, ki az életből s a mult századok regéiből tanult, tapasztalt egyet-mást. Mi az a papir, akár ha az van rányomatva, hogy bankjegy, akárha az, hogy részvény vagy záloglevél? Egy óra alatt megsemmisíthető, vagy legalább igen jelentékenyen megsemmisíthető va­lami. Még lézeng közöttünk élők között néhány ember, a kik kétszer értek olyan időt, hogy kezükben a bankjegy vagy négyötöd részben vagy teljes mértékben értéktelenné, cifrapapi­rossá változott; olyanok pedig nagyon is sokan 95 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom