Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-11-20 / 47. szám
szegény, tanulatlan hallgató semmit sem épül ezeknek legszebben elkongatott prédikációikból. Tanulják meg az ilyenek, hogy az embernek kidolgozott, kész munkáiból csak világosságot kell meríteni, mint valami jó kommentátorokból s azután a maga hallgatóihoz alkalmazott stíluson kell a dolgot előadni. Én soha sem mondtam ugy el, mint az originálban voltakc Ugyanezt hirdetik Dobos és Révész. S valljuk meg őszintén, hogy többnyire ezen módon használjuk; mindössze azt a változtatást teszszük, hogy kiírjuk, megrövidítve, az erősebb helyi vonatkozásokat vagy feleslegesnek látszó részeket elhagyva, (mert fő dolog, hogy minél rövidebb legyen,) */* legfeljebb 20 percnél tovább ne tartson; mert falun *a hosszú kolbászt s rövid prédikációt* szeretik ... ez az egyetlen, a miben népünkhöz alkalmazkodunk.*) En legalább 5 helyen hallottam Révésznek Robertson nyomain irott egyh. beszédeiből Illyést azon módon, s láttam leirva Dobos egyházi beszédeit szórói-szóra. Mi annál feltűnőbb, mert ép ezen két lelkiismeretes szónokunk figyelmeztet, hogy munkáikat ne használjuk ezen módon, inkább csak tanulmányozgassuk. Ha hát lelkiismeretes pap átdolgozta még az újabbkori beszédeket is: bizonyára nem vesz kárba Gombásí átdolgozására fordított ideje sem. Annyival is inkább, mert a falusi gyülekezet szükségeihez alkalmazott tárgyakon kívül találand itt még más jó tulajdonságot is, mit egyebütt, különösen az új munkákban, alig lelhet, nevezetesen II. Szövegszerűséget. A szövegszerűség, hogy t. i. a théma és felosztás a textusból legyen merítve, ma már ritka madár. A textus ma többnyire csak cég, mely alatt, mint a hitvány szatócs, mindent árulunk, csak azt nem, mit a szövegben hirdetünk. Gombási nem svindler. Ad azt, a mit a firma igér, bőven, jó anyagból s ráadásul a »jegyezgetésekbenc egy kis csecsebecsét, melynek szinte van értéke, ugyanazon anyagból való, beilleszthető a főtárgyakba s nem csalódom, állítván, hogy Gombási e jegyzeteket nem azért tette oly sürüen, hogy olvasottságát fitogtassa; hanem alkalmat akart adni azoknak, kiknek a szoros tárgyilagosság egyhangúnak látszott, a változatosság kieszközlésére. Bármelyik prédikációját ^ vizsgáljuk: tétel és részek mind a szövegből merítvék. Álljon itt a már bemutatott i-ső prédikáció mellett néhány példa. I. k. VII. pred. V. Mózes 29. r. 10—19 v. Istennek Izraellel s Izraelnek az Istennel kötött szövetsége (úrvacsorai). Mózes a felolvasott szent leckében 5 dolgot kiván figyelembe vétetni az Istennel kötött szövetségre nézve : fontolná meg Izrael a hely szentséget: »ti állotok — u. m. — a ti uratok Istentek előtt.* 2. A szövetkezőket: »ti állotok u. m. most mindnyájan a ti uratok előtt, a ti véneitek* stb. 3. Az egymásnak tett kötelezést: »ti állotok u. m. ki — válaszszon téged ő magának népévé s legyen neked Istened.« 4. A szövetség terjedtségét. 5. Annak peesétjét, az esküt: »szövetséget szerzesz s esküvel megerősíted azt.« A Il-ik kötet XXXII-ik prédikációja I. Timoth. III. 16. (»Minden versengés nélkül a kegyesség nagy titka ez : az Isten megjelent a testben*) alapján *a kegyesség *) »A falusi nép ki nem állhatja a hosszú prédikációkat — mondja Hetessy V. az átdolgozott egyház beszédek I k. előszavában — Rövid legyen . . . csak egy részecske legyen, de az szép, vonzó, megható, érdekes legyen.* nagy titkáróU beszél. Mindjárt az alapigére nézve is jegyzést tesz: »a magyar bibliában ugyan így van: a mi hitünknek nagy titka, de én a betűhöz tartottam magamat, midőn kegyességet fordítottam a görögből.* Az Isten fiának testben megjelenése titok. Míg ezt vizsgálnám 1) mint titkot, 2) mint nagy titkot, 3) mint minden kétség és versengés nélküli nagy titkot, 4) mint kegyesség titkát: kérlek, legyetek illő figyelemmel 1 — (Karácsonyi beszéd.) II. kötet XIII. pr. Alapige Lukács VII. 37—38. »Es ime egy asszony, ki a városban bűnös vala, drága kenettel keni.* Egy igaz bűnbánó. Jertek lássuk őt 1) mint bűnös aszonyt 2) a mint Jézus lábainál megáll 3) a mint Jézus lábait kezeivel mosogatja 4) a mint Jézus lábait hajával törülgeti 5) a mint Jézus lábait csókolgatja 6) drága kenettel megkeni. II. k. XII. pred. Az ifjak kötelessége. Alap. pred. XII. 3. Emlékezzél meg ifjú 1 a te teremtődről, ifjúságod idején ! Két dologról szól a sz.-lecke : I. a kötelességről, melyet e szókban ad elő a bölcs : emlékezzél meg ifjú a te teremtődről. II. E kötelesség teljesítésének idejéről, mely az ifjúság zöldelő s mosolygó tavasza : a te ifjúságod idején. Hagyjuk a pedáns öreget. Lássunk divatos új példákat 1 Máté VIII. 24. : »És ime nagy háború támada a tengeren — ő pedig aluszik vala. ... Ez alapon szól egy legújabb füzet »lávességiink ellenségeiről. * Kettő van, a mitől nagyon félhetünk : az első lelkünk ellenségeinek nagy száma, a másik az a mély álom, melybe merülünk ennyi fenyegető veszély között. . . . Jertek, ébredjünk fel, nyissuk fel szemeinket és ismerjük meg lelkünk idvességének ellenségeit. Máté XIII. 28. »Valamely ellenségem mívelte ezt.* Ebből a következő tételt használja vignettül : Harc ellenségeinkkel, s így származtatja a felosztást: mikép kell magunkat védelmi állapotba tennünk? Három szóval megmondom : Vigyázz, imádkozz, ha ez nem segít, fuss. (Dobos újabbkori egyházi beszédei.). Filipp. IV. 8. v. . . . »a melyek igazak .. . azokról gondoskodjatok. * Vignett : Az erény megőrzésének egyetlen titka : nem tenni meg az első ballépést; mert I. Az elsőt meg nem tenni még könnyű. II. A másodikat meg nem tenni már nagyon nehéz. III. A harmadikat meg nem tenni már lehetetlen. A valószinűteg több regényt mint egyházi beszédet olvasott szerző bevallja, hogy a főtétel és felosztás Jókai Mór után van. (»Prot. Pap* 1883. folyam.) I. Kor. 16. r. 13. v. »Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, úgy cselekedjetek mint férfiak, legyetek erősek.* Ez alapon »Lenni vagy nem lenni? — ez a kérdés* thémát találunk az »Ev. lelkészi tár«-ban. Ugyanott János IV. 35 —37 versekre. (»Emeljétek fel szemeiteket, mert íme megértek az aratásra* stb.) > Jézus és a tavasz* felirat ötlik szemünkbe. A különben igen jeles Kulifay Zsigmond Solt. 104. 5. v. alapján (»Az Úr fundálta a földet az ő oszlopain, mely soha meg nem mozdul.*) »A szökőnap története s tanulságos volta* felett prédikál. (Fördős szerkesztette Papi dolgozatok.) Mikepércsi Nagy Lajos pedig Vázlataiban Esai. 62. 4. (»Nem neveztetett többé elhagyatottnak, hanem ily módon : én gyönyörűségem.*) A nemzet felvirágzásának alaptényezőiről beszél, a mi egyébiránt még megjárja, de annyiban mégis megrovandó, hogy Nagy Lajos csak vázlato kat adván, a szövegszerűségre nagyobb gondot fordíthatott volna, mint K. Tóth Kálmán, ki Pál aposto