Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-20 / 47. szám

A nagy gonddal áttanulmányozott vizsgálati jegyzőkönyvekből évenként tudomást szerzett minden egyházközségről és megtette a szükséghez képest megjegyzéseit, intézkedéseit; minek folytán az egyházak szellemi és vagyoni ügyében eddig szokatlan rend és lendület állott be. Hiszen ha csak összeszámítnók mindazt, mit az egyházközségi vagyon gyarapodott a pontos felügyelet folytán létrejött jobb kezelés, szorgalmi jövedelem, magtárok, adományok, kepeváltsági tőkék és épületek által: oly tekintélyes összeg jőne ki, melyönmagában is fényesebb hirdetője maradna az ő hű munkásságának, mint eme márványemlék! Még több gondot igényelt az egész jármű, az egyház egyetemének kormányzása. Zilált közigazgatást, üres pénztárt, ellátatlan, sőt elláthatlan számadásokat talált. 18 évi vezetése alatt úgy a püspöki, mint igazgató tanácsi közigazgatásnál a rend, pontosság, a központi pénzkezelés és számadások tisztasága, mondhatni példányszerűvé változott. Igaz, munkatársai is voltak, de ő azok között nemcsak a felügyeletben, hanem a folytonos munkában is mindig előljárt. És Isten növekedést is adott. Bőségben ugyan most sem uszunk, mindazáltal a különböző központi alapok, mint a közigazgatási-, garasos-, generális és özvegy-árvai pénztár, a missiói és képezdei alap, a kebli domesztika, miket az ő buzgósága, páratlan takarékossága vagy egészen újból alapított vagy megtöbbszörözött, oly tekintélyes fundamentumot képviselnek, a melyre és a melyből máris építkezni lehet. S ne kicsinyeljétek a mindennapi rendezés, gyűjtés és apró takarékosság ezen hangya munkáját. Ne kicsinyeljétek! Én készséggel elismerem, hogy ennél nagyobb dolgok is vannak, de állítom, hogy ez az első, és jaj az olyan háznak, melynek vezetői fejőket folyton új, meglepő, piacos terveken törve a mindennapi háztartás és konzerválás aprólékos munkáját kicsinyelve veszik vagy elhanyagolják. A társadalom nagy gépezetében mindenkire bízatott kötelességszerűleg valamely feladat. Ennek betöltése első kötelessége kicsinynek és nagynak, mert legyen bár a gépezet legkissebb szegecskéje az, mely szerepét megtagadja, meg fogja érezni a hiányt az egész gépezet. Sokunknak, a legtöbbnek, nem is jut, legalább nem látszik, más szerepünk; de ha csak ezt híven betöltjük, már nyugodtan elmondhatjuk: semmiben sem vádol lelkiismeretem. Úgyde az ember és a társadalom, mindenekfelett pedig a társadalmi élet legszellemibb alakja, az egyház, nemcsak gép; nemcsak egy gép változatlan, óránként megujuló munkáját végzi. Az ember és Istennek anyaszentegyháza végetlen fejlődésre hivatott szellemi organismus. Maga e szellem és ennek fejlődési törvénye örök, de az orgánum, melyben ezen élet nyilvánul, az egész szervezet, melyet a fejlődés processusa a szükszéghez képest felvesz: változó. Ezen szervezet megfelő alakulásának vezérlő mestere az örök gondviselés. Miként a társadalom megbiz némelyeket, hogy egy már kész szervezetben betöltsenek egy előirt functiót, azonképen a godviselés is el hívja a maga választottait, hogy magának a szervezet | átalakulásának legyenek vezérei, irányadói. Nagy Pétert nemcsak egy emberi társadalom, az egyház, bizta meg a kötelességszerű püspöki teendők végzésével, de a gondviseléstől is nyert egy missziót, hogy egy hosszú időre szóló, újabb, erőteljesebb életfejlődés orgánumát segítsen megszületni. Tudjuk, hogy az ő püspöksége idejében jött létre úgy saját egyházkerületünk újabb szervezete, mint az öt testvér egyházkerület szerves egyesülése. Sem egyikről sem másikról nem mondom, hogy az egészen új, még kévésbé, hogy az ő gondolata vagy az ő műve volna. Hiszen lehetnek tán gondviselésszerű nagy férfiak, kik magok gondolkoztak és alkottak egy-egy egész korszak helyett; kik gondoltak ki és akottak olyat, mi másnak eszébe sem jutott. Lehet, hogy voltak, de akkor is nagy kérdés marad, vájjon az ilyenek az egézséges fejlődés szolgálatában állottak-e, vagy tán inkább a pusztító, legjobb esetben, a tisztító vihar szerepét teljesíték, hogy elmondhassák: utánnam az özönvíz. Hiszen még a keresztyén korszak legnagyobb alkotása, a reformátió is, sem nem egészen új sem nem egy , ember műve. Minél kevésbé új, más szókkal: minél régebben és minél többek által érzett közszükség az, melyet valaki megragad és kielégítni segít; minél kevésbé törekszik arra, hogy ő legyen mindenben minden, sőt inkább nemes önmegtagadással arra igyekszik, hogy a közszükségnek megfelelő szervezet keresését és megalkotását is közös munkává tegye: annál izmosabb, életrevalóbb és életadóbb maga az alkotmány. A mi egy ember agyában születik, az lehet elméletileg tökéletesebb; a mit egy ember egyedül alkot, az lehet művészileg összhangzóbb, mert inkább megfelelhet egy egységes elvnek, inkább kidomboríthat egy egységes eszmét; de a tapasztalati életnek nem egy elvet, hanem száz meg százféle jogosult érdeket kell szolgálnia, az eszmét a való életben száz meg százféle változatban fogjuk fel és valósítjuk, s egészséges életfejlődés csak ott van, hol a jogosult érdekek és felfogások kellő tekintetben részesülnek, és a fejlődés oko vezérének