Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-20 / 47. szám

csak az mondható, ki mindezeket tekintetbe veszi és ha kell, önmagát, azaz elmélete és eszméje szigorú következetességét, összhangját, akár mondhatnók merevségét is megtagadni tudja. Az ilyen, meglehet nem fog egyszerre bevégzett, kiállításba való műremeket alkotni, de alapot, széles és biztos alapot rak le, melyen egyszerre sokan megférnek, hogy az egyes emberénél miiéig nagyobbb közös erővel építsék a házat. Ilyenforma alapvető munkát végzett ő, a bölcs építőmester, mindkét alkotásnál, mély belátással, sok erőfeszítéssel és mindenekfelett nagy önmegtagadással, Kerületünk régi hagyományos alkotmánya már rég túlélte volt magát. Ezen kívül a század uralkodó eszméje, a demokracia és a képviselet elve is mind hangosabban követelte jogait. Azonban ezen aspiraciók érvényre jutásának útjában állott egyfelől az a józan, államfentartó konzervativizmus, mely az alkotmány kérdésében az elmélet tisztasága íölé helyezi a történelmi fejlődés jogát, az a sokszor ösztönszerű belátás, hogy az egyházalkotmány sem tisztán demokratikus, sem kizárólag képviseleti alapra nem fektethető. Hiszen már maga a bibliai alap, a presbiteri rendszer, tagadása a közönséges demokráciának s akár arisztokratikusnak is mondhatnók; a képviseleti rendszer egyoldalú alkalmazása pedig az állandó elemtől fosztaná meg alkotmányunkat. Ezen magasabb szempontokhoz járult másfelől a konzervativizmus ősbűne, a csökönösség és a veszélyeztetett előjogok önzése. Az ellentétes nézetek kiegyenlítése pedig annál nehezebb volt, mert a fő hatalmat két külön testület gyakorolván, belejátszott a testületi féltékenység és hiányzott az érintkezés közös terrenuma. Pedig az átalakítás már elodázhatatlanná vált. Gondoljátok csak el, mi történt volna egyházkerületünkkel, ha a testvérekkel való egyesülés ténye régi állapotában, szervezetlen találta volna! Hát Nagy Péterben, illetőleg az általa vezetett zsinatban, meg volt a kezdemenyezés bátorsága. Mondják, a kezdemény egyoldalú volt. De hát lehetett volna más? Mondják, ama terv megbukott. Én azt hiszem, célt ért, mert ugy kezdett, hogy folytatásának kellett következni, mert első lépcső volt ahhoz, melyben már 15 év óta élünk s mely már több körültekintéssel kisérté meg, hogy a modern képviselet elve és a történelmi fejlődés által jogosított érdekek között élhető egyességet teremtsen. Ki mondaná, hogy tökéletes alkotmány? de ki tagadná, hogy már is igen sok üdvös eredménye volt? Közönségesen úgy tartják, hogy Nagy Péternek az új alkotmány nem tettszett; sőt önmaga is nyiványitá, hogy létrejöttében sem érdeme sem hibája nincs. Én azt hiszem, hogy nemcsak a közvélemény, de jelen esetben ő maga is tévesen Ítélte meg szerepét. Ha rosznak Ítélte, kötelessége volt ellene működnie, pedig tudjuk, hogy kötelességét sohasem mulasztá, az sem ismeretlen, hogy erre lett volna ereje. Ha nem tevé, akkor tényleg elismerte, hogy azon cél, mely előtte lebegett, ezen úton is elérhető s igy legfennebb saját sérelmét, saját igazának erőszakolását tagadta meg, mi által az új alkotmány életbe lépését tényleg biztosította és abba azután is 12 évi önzetlen munkássága által életet öntött. Sőt tovább megyek, s nem vonakodom kimondani, hogy mindenekfelett ő volt az, a ki kivívta, hogy a még mindig ingadozó uj alkotmány biztos alapot nyerjen, hogy emberileg állandóvá tétessék és a mennyiben szükséges, a továbbfejődés iránya is megjelöltesék; igen, mert főleg az ő közbenjárásának és nagy tekintélyének köszönhető, hogy a zsinat kerületünk külön alkotmányát elismerte, törvénybe iktatta és fejedelmi szentesítés alá terjesztette. És itt nem hallgathatok el egy önként jövő következtetést; t. i. ha új alkotmányunk rá nézve csakugyan annyira sérelmes volt, vagy ha saját sérelmét és igazát a közjó érdekében megtagadni mindig kész nem lett volna : bizonyára sokkal kevesebb fáradságába kerül vala a zsinaton az úgynevezett erdélyi specialitásokat elejtetnie, mint a magok egészében elismertetnie. Úgyde mélyen meg volt győződve s ezt többször nyilvánítá is, hogy ha nekünk, az erdéiyi ref. egyházkerületnek, van még kilátásunk életre és felvirágzásra : azt csak az unióból, az egyesülés által megnyiló szellemi és anyagi segélyforrásból meríthetjük, másfelől mély belátással felismerte, hogy a külön alkotmány elejtése veszélyeztetné épen Erdély belépését. Ezen meggyőződés és ezen belátás mellett nem lehetett volna lelkének oly sérelme s nem lehetett szívének oly drága kincse, mit önként sőt örömmel áldozatul nem vitt volna. Remélem, nem sértem ünnepélyünk öszhangzatos kegyeletét, ha itt emléketökbe idézem azon kinos meghasonlást, mely évek előtt közöttünk dúlt; hiszen aggodalom nélkül gondolhatunk rá, mert, Istené legyen a dicsőség, a felkorbácsolt szenvedélyek hullámai nem ezen sírhanton törtek meg; lezajlódtak, elmosúltak volt azok jóval előbb. Kerestétek-e valaha ezen áldott kiengesztelődés legmélyebben járó megfejtését? Én korántsem vonom kétségbe, hogy erős akarat képes megfékezni a leghatalmasabb szenvedélyt is; távol van tőlem, hogy parányit is levonni akarnék azon kiváló érdemből, mely a kiengesztelődésben a megbánásra és bocsánatra hajló lelkek egyéni nemes gyöngédségét méltán