Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-13 / 46. szám

mennyi és milyen menjen sajtó alá a beszédekből. Parancsolatom az volt — mondja a *34 prédikációkt e'őszavában — hogy az egész munka csupa fordítás legyen és nehezen nyerhettem meg ezt is, hog}' másféléket is elegyíthessek közikbe.* Az »Egynehány válogatott prédikációk* -ban is hivatkozik e kényszer helyzetre. »XVI-ot u. m. a lefordított beszédekből közzéteszek, annak parancsolatjából, akinek nem lehetett nem engedelmeskednem.* Ki volt a parancsoló Maecenás ? nem tudni, mivel könyvei mellől, az akkori szokás ellenére, hiányzik az ajánlás; terjedelmes »előljáró beszédei*-ben és siirű >jegyezgetéseiben* sok érdekes adatot nyújt ugyan; de pártfogójáról hallgat. Az előszó s szöveg alá tett jegyzetek után tudhatjuk, hogy a francia, angol és német nyelvet, önszorgalom után annyira elsajátífá, hogy »a szent hivatalra tartozó könyveket azon nyelveken értené* ; természetesen ezen kívül a latin, görög és héberben is szép jártassággal birt, idézgetvén (de csak a jegyzetekben) a classikusokat, a Károli fordítását több helyütt kiigazítván az eredeti héber és görög szöveg után. Saját irodalmunkat is jól ismerte, ajánlgatja a fennforgó tárgy bővebb tanulmányo ását azoknak, kik az idegen nyelveket nem értik a saját nyelvünkön ís meglevő s megnevezett forrásokban. Szóval: Gombási irodalmilag képzett ember volt. Hol s mikor szü'etett és halt meg? nem tudni. 1781-ben Harasztkereken laktában, már öreg embernek mondja magát. Az oda való lelkész megmondhatná, mikor halt meg. En annál többet, mint az Új M. Athenás mond s az imént jelzett helyeken önmaga nyilvánít vagy sejtet, ma sem tudok, noha tudakolgattam utána. De célunk, e helyütt, különben sem életét, hanem munkáit vizsgálni. Prédikációi két vaskos kötetben jelentek meg. Az első 1779-ben, Kolozsvárit, 4 rét 352 lapon »Egynehány válogatott prédikációk« cím alatt, adva 16 beszédet s 10 oldalra terjedő »előljáró beszédet*. E beszédek, fordítások Kraft, Stapfer, Saurín, Mell, Werenfels, Dodridge után ; de nem szolgai fordítások. »Szorosan a betűhöz nem kötöttem magamat* — mondja az előszóban — mi kitűnik, ha valaki e beszédeket az originállal összehasonlítja.* Prédikációmat — folytatja — imitt-amott holmi jegyezgetésekkel is kívántam világosítani, mely aljegyzetekből tűnik ki nagy olvasottsága a theologiaban, klassikusokban s történelemben. Ezen »jegyezgetések« terjedelmessége miatt az eredetileg 20-ra tervezett prédikáció helyett csak 16 fért a kiszabott keretbe. Ot év múlva — 1784 — jelent meg a második kötet, szinte Kolozsvárit, 4-rét, két »darabban*, 302+ 325 lapon. Már ezek nem fordítások, hanem — mint ő maga osztályozza — három rendbeliek : 1) csupa fordítások, 2) átdolgozott és 3) eredeti prédikációk. Címök »Harmincnégy prédikációk.« Még terjedelmesebb, 15 oldalnyi előszóval, melyben becses adatokon kívül nagyjelentőségű homiletikai nézetekre is találunk. Ha a >jegyezgetések«, vagyis a szöveg alá tett jegyzetekre ,

/3

részt leszámítunk, még akkor is igen terjedelmesek e beszédek, közép számítással 19—20 oldalra terjedők. A mai tüdő és fülelőtt mindenesetre szokatlan terjedelem. Csak Török Pál versenyezhet vele. Azt is azzal gyanúsították, hogy nem mondta végig, vagy ha végig mondta, de nem hallgatta végig csak az — egyhazfi. Önkéntelenül merül fel Gombásinál is a kérdés : ugyan végig mondta-e e 10 leveles prédikációkat ? s ha kibírta : végig hallgatták-e a harasztkereki, haranglábi, berekeresztúri atyafiak ? és mindezen hihetetlennek látszó esetekben vépültek-e rajta f En hiszem és vallom, hogy Gombási végig elmondta, hívei végig figyelemmel hallgatták és így épültek is rajta. Két körülményből merem ezt állítani: először, mert prédikációit ki »kellett* nyomatnia. Az ismeretlen pártfogója nagy műértő volt, olyan, a milyenről egy aljegyzetben tesz említést. »Az igaz és valóságos tudós ember nemcsak a cifra prédikációkban gyönyörködik; hanem azokban is, a melyekben látja, hogy a keresztyén vallás alaptételeit, a nagy és mély igazságokat úgy adja elő a pap, hogy a szegény együgyű nép is megfoghassa*. Ez az »igazi és valóságos tudós« látta, hogy Gombási' beszédeinek kár volna elveszniök s kinyomatta. Azonban ez csak következtetés. Bizonyosabb a tapasztalás. Tulajdon tapasztalásom után mondhatom, hogy Gombási e prédikációkat elmondthatta végig s figyelemmel hallgatták s népe épült rajta. Én használtam Gombásít megrövidítve, (de még így is a szokottnál még egyszer nagyobb lett a beszéd) s az ő beszédeivel értem el azt a soha nem remélt eredményt, hogy hallgatóim több izben felszólítottak, mondanám el még egyszer erről, meg arról mondott beszédeimet. Soha Szász Károlyt Fejest, Fördőst, Illyést, Lukácsot, Hetesyt, K. Tóth Kálmánt, Kis Ádámot, Kalmárt, soha egyetlenegy szerzőt így meg nem dicsértek ! Semmiféle forrásnál az én nyájam ily jóízűt nem ivott! Ismét kérem, ne méltóztassék szánakozólag mosolyogni. Legjobb birálója a prédikációknak a nép. Ez adja a leghelyesebb kritikát. Miként a költészet termékeinek megítéléséhez nem mulhatlan szükség az eszthetikailag s irodalmilag kiművelt szakértelem s egy költemény legszebb s legigazibb birálat a, ha a laikus figyelmét is megkapja, leköti : úgy prédikációink jóságát is hallgatóink ítélik meg leghelyesebben, nem pedig mi. Megtetszhetik nekünk egyik vagy másik beszéd, különös szépnek, remeknek találjuk s elmondván, tapasztaljuk, hogy útfélre esett a mag. . . Nem az a mi feladatunk, hogy saját Ízlésünkhöz és felfogásunkhoz képest beszéljünk, hanem hallgatóinkéhoz. A cigány nem azt húzza, a mi neki tetszik s a mint a kotta tartja, hanem azt és úgy, a mit a mulatni akarók kívánnak. Gombási beszédeit figyelemmel hallgatták s halgatnák most is és épülnének is rajta. Ennek titka abban van, hogy Gombási alkalmazkodott gyülekezetéhez, beszélvén homiletikai szabályok szerint s mégis népszerűen, érthető világossággal, jigyelemgerjesztőleg s érdekesen oly tárgyakról, melyek hallgatóinak lelki szükségeiből folytak. Lássuk csak ez érdemeit 1 I. A tárgy helyes kiválasztása, alkalmazkodás a gyülekezet szükségeihez, ez Gombási s minden jó pred. író első érdeme. Hogy mikép választá meg a tárgyakat, és mikről beszélt, a tartalom-jegyzék gyaníttatja. Az első kötet tartalma: i-ső beszéd: Istennek a természetben tündöklő dicsősége. II Az úrnak menydÖrgő dicsősége. III. A betegség hasznai. IV. Mire figyeljünk betegségünk s felgyógyúlá'-unkor ? V. Az ünnepek megszentelése VI. Emlékezzünk meg bűneinkről. VII. Kézség Isten akaratának teljestíésére. VIII. Istennek az Izraellel, s Izraelnek az Istennel kötött szövetsége. IX. Az Isten sujtoló vesszeje. X. Az úrtól gerjesztett tűz. XI. Az isteni gondviselés homályos és világos utai. XII. Kapernaum ítélete. XIII. Mi nem elég az üdvösségre ? XIV. Mi elég az üdvösségre ? XV. Az Isten parancsolatai nem nehezek. XVI. A balgatag megátalkodottság. Béltartalmukat tekintve e beszédek nem közönséges, hanem u. n. »alkalmi* beszédek. A két első p. o.