Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-13 / 46. szám

nyári, a 3—ik új év utáni; a 6-ik úrvacsora előtti u. n. bűnbánati, a 7-ik urvacsoráláskori. Van egy temetési is a (Xl-ik) stb. Az egyszerű, jelentéktelennek látszó thémák meg­pillantásával nem szabad megelégednünk s ezek után Ítélnünk. Mai prédikációinkban a tárgymutató a kirakat, szépen csábitólag elrendezve, csalogatja az embert a boltba, belépve: nem találunk annyit és olyat, mint a kirakat után méltán várluk. Gombási nem nyegle kal­már. Kirakata egyszerű, jelentéktelennek látszó; de belül érdekes cikkek vannak. Lássuk például az első prédikációt. A 164-ik zsoltár 24-ik verse alapján (»Mily vagyok a munkáid, Uram 1 Mindeneket bölcsen teremtettél. Betölt a föld jóságoddal*) szól »Istennek a természetben tündöklő dicsőségéről. A jelenkor szemüvegén futólag tekintve nem egyházi beszéd, inkább természettani ismeretek­közlése népszerű modorban. Az aljegyzeteket felhasz­nálva mai természettani ösmereteklcel — mondaná a mai nemzedék — szépen lehetne beszámolni felolvasásul a népkörben. De behatóbban vizsgálva, meggyőződünk, hogy egyike a legszebb nyári egyházi beszédeknek. Ezt bebizonyí­tandó s Gombási tárgyalási módja s nyelvezetéből is Ízelítőt adandó, egy kissé megállapodunk e beszédnél. (Folyt, köv.) Szentkuthy Károly. BELFÖLD. A komáromi egyházmegye őszi közgyűlése. Egyházmegyénk folyó évi okt. 19-én tartotta őszi közgyűlését Rév-Komáromban Vályi Lajos esperes és Beöthy Zsigmond egyházmegyei gondnok urak elnöklete alatt. Délelőtt pontban kilenc órakor esperes úrnak buzgó imája után világi gondnok úr a szép számmal egybe­gyűlt közönséget üdvözölvén, ügyszeretetet, egyház és közoktatásunk iránt buzgó s buzdító, emelkedett szellem­ben tartott besz de után a gyűlést megnyitotta. Egyébb fo'yó ügyek között a közfigyelmet leg­inkább igénylők ezek valának: A majdnem bonyolulttá vált szapi templomi bot­rány némi finánciális dolgokat is érintő elfajulásával együtt, világi gondnok úr tapintatos s bírói bölcsességet feltüntető vezetésével a közbékét minden oldalról bizto­sító megoldás felé tereltetett, a mennyiben a már úgy is csendesülő hullámok végkép elsimítása a közeledő can. visitatióra bizatott, s valóban jövőre is alig vo'na kívána­tosabb, mintha az ilyenféle ügyeket, a tapintatos eljá­rásáról ismert esperes úr mindjárt keletkezésük alkalmá­val megorvosolná. A csicsói egyház existentiáját biztosító s e gyűlés elé beterjesztett azon intézkedése, hogy miután az egy­házi adó kivetése a gyiiletkezet tagjaira nem csak pár­szám, hanem az ingatlan birtokok aránya figyelembe vé­telével is történik, — más községben lakó, de Csicsó község határában ingatlanokkal biró ev. ref. egyénekre földbirtokaik vagy egyéb ingatlanaik után egyházi adót ró: közhelyesléssel találkozván —- mintán ilyenre a mél­tóságos Konvent 1885-iki gyűlése jegyzőkönyve 62-dik §-aban világos példát lát, helyben hagyatott. Jóllehet, hogy az e. megyei számvevőszék felállítása még a tavaszi gyűlésen el lőn határozva, mindazáltal en­nek működése — miután az erre vonatkozó tervezetet az egyházak nem ismerik : ez évben nem fogonatosíttatik. A lelkész özvegyi gyámpénztár számadása alkalmá­val felvett választmányi gyűlés jegyzőkönyvileg beterjesz­tett jelentése szerint a gyámoldai tőke ma már meghaladja a 20,000 frtot. A gyámoldai pénztár lelkészek és egyhá­zaknak 7-es, egyebeknek pedig ezután is 8-as kamatra ád kölcsönt, Esperes úr míg egyesekhez is ily értelemben szól, felhívja egyházmegyénket a prot. tudományos társulatba való belépésre, mely felhívásra 100 forint alaptőke 5 szá­zalékos kamatainak évenkinti fizetése mellett nevezett tár­sulatba belépni egyházmegyénk elhatározta. Vályi Miklós úr végzett papnövendék a káplán! vizsgát sikeresn kiállván: exmittáltatott, s az egyház­megye s. lelkészei közé soroztatott. Többször lőn egyházmegyei gyűléseinken hangoz­tatva, hogy a komáromi egyház növendékei, azon ok miatt nyernek a vallás s különösen az éneklésben ered­ményeiben ki nem elégítő oktatást, mivel a közös iskola tanórái, hova a ref. növendékek is járnak, a növendé­kek minden idejét felemésztvén a vallás és ének tanítá­sára hetenkint alig pár óra fordíttathatik; úgyanazért hogy ez égető bajon némileg segítve legyen, az egyház­megyei gyűlés a komáromi egyház presbyteriumát jegyző­könyvileg megkeresi, hogy e hiányon segítendő, ha egyéb­ként nem lehető; a vasár- és ünnepnapok néhány óráinak igénybe vételével igyekezzék a bajt orvosolni. Ezek s más kevésbé fontos ügyek letárgyalása után, melyet mélt. püspök úr kezdettől végig becses jelenlé­tével s az ügyekben bölcs s tapintatos hozzászólásával szerencséltetett: vil. elnök úr az egyházmegyei közönség által harsányan megéljenzett úgy tartalom, mint alakte -kintetében kitűnő beszédével a gyű'ést befejezettnek je­lentette ki. Ezután more p itrio következett a minden ily gyü­lekezések poesise, a közebéd, melynek helyiségeül Schnell János vendéglője ezúttal is igen alkalmasnak bizonyult. Hanem az itt elhangzott felkös'.öntések reprodukálását szeretném avatottabb tollra bízni. Legelőszőr is Vályi Lajos esperes úr emelkedett fel helyéről, püspök úrra mondván gyönyörű toasztot, a Barsban végzett püspöki látogatás alkalmával dúsan szedett virágokból fűzvén püspök úr halántékára igazán oda illő koszorút. Majd Beöthy Zsigmond vil. elnök úr fordult szintén püspök úr felé, megemlékezve azon nagyszerű hatásról, melyet barsi kőrútjában mindenütt előidézett, s melynek varázs­hatása őt ís mintegy elbűvölte. Egyházmegyénk arany­tollas elnökei (Beöthy Zs. négy évvel ez előtt 50 éves irói jubileuma, Vályi L. pedig a püspöki kíséretben Bars­ban lőn kitüntetve arany tolla1 ) egészen méltók voltak magokhoz, kiknek felköszöntésére püspök úr hasonló zsanérban felelt. Meglátszott mindhármok felköszöntőjén, hogy a költészet géniusza bölcsőjök álmait kedves mo­solyával megaranyozta. A szellemi rakéták csak úgy pattogtak, cikáztak a világi elnök úr szívességéből egész bőségben nyújtott illatos szivarok által gerjesztett füst fellegek fantasztikus gomolyaiban. El mult ez is, mint minden elmúlik a világon. Eerdinand bűvös hatású he­gedűje dacára, az eddig példásan összetartó társaság is bomladozni, oszladozni kezdett a szélrózsa minden irá­nyába. Az idő már előre haladott volt. Kezet szorítot­tunk egymással, óhajtásával s reményével az édes vi­szontlátásnak-. N. Keszi. / Závori Elek, ev. református-lelkész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom