Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-11-06 / 45. szám
csak az elődök alapítványai iránt tartozó tisztelettel, a positiv birtokjoggal és az idézett positiv törvényekkel ellenkező, de egyúttal oly elvi jelentőségű tényt látok, mely eshetőleg ref. iskoláink jogviszonyaira végzetes befolyású lehet: s mert ezen nézetemben még jobban megerősített azon körülmény, hogy a n.-szalontai ref. egyház illetékes férfiai nem bírtak erkölcsi bátorsággal, hogy állításaimat ugyanazon nyilvánosság előtt, mely előtt én nézeteimet kifejtettem s a vádat emeltem, megcáfolják, elhatároztam magamban, hogy ref. egyházunk közigazgatási és különösen egyházjogi téren elismert szaktekintélyek jogi véleményét kérem ki az ügyre vonatkozólag, hogy igy ezen általam fontosnak hitt kérdésben, egyedül az ügyszeretettől, az igazság, jog és törvénytisztelettől indíttatva felvett harcot vagy tovább folytassam, vagy ha az ügy felfogásában tévedtem volna, annak a nyilvánosság elé vitele által netalán megsértett n.-szalontai egyháznak és az illető férfiaknak kellő elégtételt szolgáltathassak. Ugyanázért a legmélyebb tisztelettel bátor vagyok kérni a fent címzett férfiakat, méltóztassanak akár néhány szóban velem tudatni, akár a nyilvánosság orgánumaiban közzé tenni nagybecsű véleményüket arra nézve, vájjon a n.-szalontai ref. egyház ténye, midőn ama speciális gymnasiumi alaptőkét s az abból szerzett házat eredeti céljától elvonva, saját elemi iskolai céljaira fordította, jogosult-e : i-ör az észjog, — 2-szor a positiv magánjog, 3-or általában a prot. egyházjog és különösen az I79°/i • XXVI. t.-c. io-ik § a, 4-er az 1883. XXX t.-c. 48 — 52 §§-ai szempontjából ? 5-ör Vájjon azon körülmény, hogy a n-szalontai gymnasium legutóbb mint »felekezeti jellegnélküli IV osztályú gymnasium« lett szervezve, tehát ref. jellegét elvesztette, szolgálhat e elegendő jogalapul a szalontai ref. egyháznak arra nézve, hogy ama 11,000 frt »ref. gymn. alaptőkét« és az abból szerzett házat a jelenlegi gymnasiumtól elvegye, különösen akkor, midőn ugyanazon egyház az 1881 —1887. években minden ellenmondás nélkül beleegyezett abba, hogy ugyanazon »ref. gymn. alaptőke® kamatai »a polg. iskolával összekötött, felekezeti jellegnélküli gymnasium« céljaira felhasználtassanak ? 6 or. Az egyház ténye, hogy ama kizárólagos gymn. alaptőkét és házat elvette, jóvá van-e az által, hogy azt egy más, »gymnasium alaptőkéjének gyarapítása* cég alatt gyűjtött összeggel helyettesítette. 7-er. Megengedhető-e egy valláserkölcsi testületnek, minő egy egyház, hogy egy más intézet jogos és kizárólagos tulajdonát, melynek őrizése épen ő reá van bízva, elsajátítván, azt saját céljaira fordítsa ? Midőn ezen kérdésekre vonatkozólag a címzett férfiak nagybecsű véleményét ismételten kérni bátorkodom, megjegyzem, hogy a n.-szalontai ref. egyházmegyei közgyűlést és a tiszántúli ref. egyházkerületi közgyűlést, mint a melyek ama jog és törvényellenesnek tartott dolog keresztülvitelét hozzájárulásuk és helybenhagyásuk által elősegítették, nézetem szerint csak anynyiban terheli vád, hogy az egyén iránt va'ó bizalomból kiindulva, téves információk által félre engedték magukat vezettetni, a helyett, hogy az ügyet tüzetesen megvizsgálták volna. De egyébként teljes jóhiszeműséggel jártak el. — Kecskeméten, 1887. november. 1. Katona Mihály, volt n.-szalontai gymnasiumi, jelenleg kecskeméti ref. főgymnasiumi tanár. TARCA. A megismerhetten. Eiső fejezet. Vallás és bölcsészet. A megismerhetlen elméletének képződése s viszonya a valláshoz. (Vége.) A mi végül Comte Ágostont (1798—1857), a pozitivizmus hírneves alapítóját illeti, ennek rendszere, mely tapasztalat tényein s az azok között uralkodó törvényeken kívül megismerhetlennek állít mindent, reánk theologusokra nézve rendkívüli fontossággal bír azon szerepnél fogva, melyet a theologia és a metafizika számára az emberiség s az egyes egyedek szellemi fejlődésében kijelölt. Azon meggyőződésben vagyok — így ír »Philosophie positive* első fejezetében *) hogy az emberi ismeret kezdettől napjainkig való fejlődésének tanulmányozása alkalmával egy nagy törvényt fedeztem fel, melynek ezen fejlődés alá van vetve. .. . Ezen törvény azt mondja, hogy ismeretünk minden ága egymásután három különböző e^életi állapoton megy át, nevezetesen a theologiai vagy költött, a metafizikai vagy elvont, és a tudományos vagy pozitív állapoton. Más szavakkal: az embe>i szellem minden vizsgálódásaiban egymásután különböző, sőt ellentétes módszereket alkalmaz : először a theologiai, azután a metafizikai és végül a pozitív módszert. Az első azon pont, a hol az ismeret kezdődik, a harmadik a szilárd és befejező állapot, második csak átme[ netül szolgál az elsőről a harmadikra. A theologiai állapotban az emberi elme vizsgálódásai a dolgok belső mivoltára és a változások első okaira, egy szóval az absolut ismeretre irányulnak. A jelenségek e fokon természetfeletti, nagyobb vagy kisebb számú lények gyanánt fogatnak fel s a természet minden látszólagos szabálytalansága ezen felsőbb lények hatásából magyaráztatik. A metafizikai állapotban, mely az előzőnek csak módosulata, a természetfeletti hatalmak elvont erők vagy entitások által helyettesíttetnek, a melyek a külomböző dolgokban állítólag bennerejlenek. A pozitív állapot-i ban végül belátjuk a lehetetlenséget, hogy absolut ismerethez juthassunk; lemondunk róla, hogy a mindenség eredetét és a tünemények belső okait valaha megismerjük. Ezek helyett törekvésünk fő tárgya leend a józan ész és a megfigyelések segélyével a természet törvényét, azaz annak viszonyait időrend és hasonlóság szerint felfedezni. A pozitív filozofiára nézve tehát, minden jelenség változhatlan törvények alá van vetve; annak tana szerint hiú kísérlet az első okok és a végső célok után kutatni. A pozitív filozofia értelmében adott magyarázat nem ismer okokat, melyek a jelenségeket létrehozzák; itt csak azon körülményeket vizsgáljuk, a melyek között azok elő állanak s csupán időrend és hasonlóság szerint kapcsoljuk őket egybe. Ha Comte ezen nézeteit összehasonlítjuk Hume és Kant tanaival, külsőleg sok hasonlóságot találunk közöttük, a mennyiben ismeretünket mindhárom a tapasztalat körére korlátolja s a tapasztalat hatását meghaladó minden problémát megoldhatlannak tekint. De alaposabban vizsgálva a dolgot, lényeges különbséget találunk közöttük. Míg ugyanis Hume és Kant a megismerő *) Idézve: »Die postive Philosophie von Auguste Comte im Auszuge von Jules Rig. Uebersetzt von J. H. v. Kirchmann. 2. Bánde. Ileidelberg 1884.« című munkából.