Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-16 / 42. szám

csészét nélkül elérni lehetetlen volt. Nem veszi végül észre, hogy azon erőt, mely az ő működése sikeréhez is oly nagy mértékben járult a bölcsészileg képzett Melanchton által, nem szabad felhasználatlanul hagyni s hogy az ő és Melanchton viszonya élő érv a hit és tudás egyesítése mellett. Azonban csakhamar kénytelen a kérlelhetetlen valóság és a sürgető szükséggel szemben véleményét megváltoztatni s midőn Melanchton kinyilatkoztatja: »Unum quoddam philosophiae genus eligendum esse« s választása Aristotelesre, Luther gyűlöletének legfőbb tárgyára esik (»Carere monumentis Aristotelis non possumus« és »Ego pláne ita sentio, magnam doctrinarum confusionem secuturam esse, si Aristeteles neglectus fuerit«) meghajolni a kényszerűség hatalma előtt s Aristoteles segítségét nemcsak igénybe venni, hanem tanítását a felügyelete alatt levő iskolákban elrendelni. A mily erős és nélkülözhetlen szövetséges a bölcsészet, ép o'y félelmes, kitartó ellenség is tv*d lenni, ha útja a vallásétól eltér, vagy épen ellenkező irányba vezet. A mellett, hogy a legtöbb, sőt mondhatni minden korábbi vallásrendszert a bölcsészet döntött meg, maga a keresztyénség is sokszor és sok helyütt érezte romboló hatalmát. Emlékezzünk csak vissza — hogy tovább ne menjünk — a XVIII. század különböző bölcseleti árnyalataira, a melyek a theologiában egy-egy szenvedélyes pártot szülve, az egyházat belső felbomlással fenyegették; a materialismusra, mely még nem régen is azt hirdette, hogy a vallás összes intézményeivel együtt a bukás, a végsemmistilés küszöbén áll s hogy fennállása csak idő és pedig rövid idő kérdése ; a francia forradalom rémeseményeire, a melyek a bölcsészet hatása alatt nemcsak a földi, hanem az égi királyt is leakarják taszítani trónjáról; azon megrendítő jelenetre, a midőn az egyház, a vallás hivatott apostola az álfelvilágosodottság kábító hatása alatt az atheizmust nyilvánítja az egyedül igaz vallásnak ! De nem kell messze mennünk ; szükségtelen akár a szomszéd államokat, akár a mult század eseményeit felkeresnünk, hogy a vallásellenes bölcsésze'i irányok romboló hatalmáról meggyőződjünk. Elég lesz a saját népünket, a saját felekezetünket megtekintenünk s a midőn a templomokat üresen, az erkölcsöket felbomolva, a vallást, az egyházat ócsárolva látjuk : nem nagyon éles tekintet kell hozzá, hogy mindezekben, ha nem teljesen is, de jó részben az irányt tévesztett bölcseimi spekulációk nyomait ismerjük fel. A történelem és a jelen állapotok által megújított tanulság tehát egyaránt késztet, sőt kényszerít bennünket arra, hogy azon mozgalmakat, melyek a bölcsészet terén előállanak figyelmesen vizsgáljuk s azon eredményeket, melyeket ezen tudomány szolgáltat, pontosan mérlegeljük és számításba vegyük. Ha üdvösek a bölcsészet terén tapasztalt mozgalmak, ha értékesek az elért eredmények, azokat, mint a vallásra nézve is okvetlenül áldásosán gyümölcsözőket, teljes erőnkből gyámolítanunk s lehetőleg érvényesítenünk kell; ellenben ha azon meggyőződésre jutunk, hogy bizonyos irányzatok vallás- és egyház-ellenesek, s nem annyira az igazság kutatása utáni vágyból, mint inkább rombolási törekvésből származottak : szoros, vallásunk és egyházunk iránt elmulaszthatlan kötelességünk azok ellen teljes erőnkkel küzdeni, s azckat a saját terükön, a saját fegyvereikkel semmisíteni meg. (Folyt, küv.) Horváth József. BELFÖLD. Az ágost. hitv. evangélikusok egyetemes közgyűlése. Az okt. 6-iki gyűlés Geduly L. és br. Prónay D. elnöklete alatt először a mult gyűlés jegyzőkönyvét hitelesítette, azután a tárgysorozat rendjén haladt tovább. Közérdekűbb pontjai ezek valának. A supplicatio tigyével, melyet esperességek, kerületek és szaklapok két év óta napirenden tartanak s közmegegyezéssel nem tudtak eldönteni: az egyetemes gyűlés sem boldogult. Két kerület elfogadta az egyetem által javasolt rer

ormot, de kettő ellene nyilatkozott; ennélfogva kimondta a közgyűlés, hogy marad az ügy úgy, a mint eddig volt. Doleschall S. egyetemes levéltárnok jelentése alapják örömmel vették tudomásul, hogy az egyes egyházak levéltáraiban létező nevezetesebb okiratok másolatban beszereztettek az egyet, levéltár számára, s hogy Ballagi Mór az egyetemes egyháznak ajándékozta Szontágh B. volt superintendens arcképét, A tanügyi bizottság gondosan szerkesztett jelentését most is Batizfalvy készítette és referálta. Statisztikai részét mellőzve, megtudtuk belőle, hogy az eperjesi főgimnázium megnyerte az állami segélyezését, még pedig 20,550 frt évi szükséglet mellett 8700 frtot. A miniszter a szerződés szerint csak négy tanárt nevezhet ki, még pedig okvetlenül protestáns felekezetűeket s azokat is csak pártfogóság ajánlatára. A szerződést a közgyűlés elfogadta. A mi az iskolai oktatást illeti, az értesítőkből merített benyomás nem kedvező. A tanterv országszerte zavaros és egyenlőtlen. A legtöbb intézetben nem követik a megál'apított oktatási rendet. E jelentésre elhatározta a közgyűlés, hogy utasítja az állami segélyben részesülő ev. gimnáziumokat, hogy a vallás-oktatásban szigorúan ragaszkodjanak a tantervhez, a többi gimnáziumok pedig minden pontban kövessék az útmutatást s ha különböző körülmények folytán ez lehetetlen, nyújtsanak be írásbeli indokolást. A sikerült jelentés után a közgyűlés Prónay báró indítványára köszönetet szavazott Batizfalvynak. Ezután az egyetemes egyházi törvényszék jelentése következett, melyben több fölebbezést intéz el. Majd megválasztattak az egyetemes egyházi törvényszék tagjai. A dunáninneni kerületre az elnökségen kívül világiak : Szloboda Ferenc, Ivánka Imre, Kemény Mihály, Matuska Péter, Schmidt Gyula, dr. Králik Lajos; egyháziak: Sárkány János, Horváth Sándor, Schrancz János, Doleschall Sándor, Jankó Dániel; a tanári karból: Batizfalvy István és Böhm Károly; póttagok: Sárkány Sámuel, Scholz Gusztáv és Fabiny Gyula. A dunántúli kerületre világiak : Bánó J., Prónay Gáb., Szentiványi Miklós, Szontágh Pál, Sthymmel Samu, Brósz Jónathán, Gál János, dr. Markó Sándor; egyháziak: Pékár Lajos, Bartholomeidesz Gyula, Szalágyi Mihály, Fábry János, Zelenka Pál, Balthazar Antal, Terray Gyula; a tanári karból: Kramarcsik Károly és Hajcsi Sándor; póttagok : Mikola György, Szontágh József és Glauf Pál. A bányai kerületre világiak : Jeszenszky József, Samarjay Kár., Chalupka Endre, Major Pál, Dohnányi Lajos és Kalenda János ; egyháziak : Mészáros István, Horváth Sámuel (téthi), Trsztyénszky Ferenc. Ritter Károly, Fürst János, Minich Dániel; a tanári karból: Csecsetka Sámuel, Michaelis Vilmos; póttagok. Freytag Viktor, Báltik Frigyes. A tiszai kerületre világiak: Görgey István, Kiss Sándor,